rés a présen
Snoblesse
"A romakép elemzése nemcsak politikailag fontos"
Drámaprogrammal folytatódik a Romakép Műhely a DocuArtban. Pócsik Andrea filmtörténésszel és kultúrakutatóval beszélgettünk.
(2013-03-07)
Drámaprogrammal folytatódik a Romakép Műhely a DocuArtban. Pócsik Andrea filmtörténésszel és kultúrakutatóval beszélgettünk.
Törvénysértő módon osztotta ki éveken keresztül - nem utolsósorban saját tagjainak - a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ HÖK-választmánya a közéleti ösztöndíjakat. Hiába marasztalta el őket több vizsgálat, az érintettek döntő többsége ma is a helyén van, sőt magasabb tisztségeket tölt be, mint a botrány kirobbanása előtt.
Fel, vigyázz! Özvegy Puskás Ferencné közleményt adott ki!
Kétségtelen, hogy Magyarország nemzetgazdasági miniszterét 2010. május 29-től hétfőig Matolcsy Györgynek hívták - ám arra a kérdésre sem határozott igennel, sem nemmel nem mernénk felelni, hogy Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank új elnöke valójában létező személy-e.
És ugyan mit lehet kezdeni egy olyan férfival, akit jobban aggaszt, hogy a csapata egygólos vesztésre áll az Exeter City ellen a harmadik ligában, mint az, hogy jól van-e a "szerelmese".
E. L. Voynich Bögölye tárgyában kapirgáltunk az előző részben, s ezt annak a meglepő ténynek a konstatálásával zártuk, hogy a világ nyugati felén hamarosan elfelejtett regény a forradalom előtti Oroszországban páratlanul népszerűvé vált, egy forradalmi nemzedék evangéliumává: 1917-ig tíz kiadást ért meg orosz fordításban.
A nagyvállalkozók, amióta világ a világ, próbálják a helyes gazdasági útra terelni a nagypolitikát. A 18. századi Angliában sorra jelentek meg azok a pamfletek, amelyekben tapasztalt kereskedők arról győzködik az uralkodót, hogyan kell védővámokkal, a kamatok szabályozásával növelni a nemzet gazdagságát. A politikai filozófus Adam Smith velük vitatkozva fejtette ki a klasszikus politikai gazdaságtan első tudományos elméletét, míg Keynes a 20. század nagy elméletének megírásakor pozitív példaként említette néhány javaslatukat.
A kormányváltásban reménykedőket sokkolták a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok. Orbán Viktor bevette az utolsó bástyát, a jegybankot is, érezhetően csökken rajta a külföldi, különösen az európai uniós nyomás, és egyre magabiztosabbnak tűnik. Oka van rá.
Totális természetkárosítás vagy hasznos beruházás a római-parti mobilgát? Ennek megítélése miatt az óbudai civilek is összekülönböztek egymással. A Fővárosi Közgyűlés a közel ötmilliárdba kerülő tervezett védmű miatt letarolná és feltöltené az ártéri ligetet, viszont cserébe szavatolná a biztonságot.
Hogyan sikerült elkerülni a legrosszabbat a 23 évvel ezelőtti véres román-magyar városi csatában, és hogyan hatnak máig e félelmetes események a város és lakói sorsára? A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1993 és 2011 közötti elnöke a drámai napok egyik főszereplője volt. Az itt következő beszélgetés részlet a Könyvhétre megjelenő interjúkötetből.
A két világháború közötti időszak visszatérő jelensége volt a jobboldali diákszervezetek erőszakossága - amely leginkább zsidó származású egyetemisták, főiskolások és néha az eléjük kerülő járókelők tettleges bántalmazásában mutatkozott meg.
A fürdőszobai vállalkozásába jókora hitelállománnyal belebukó, majd az iparkamarai elnökség révén újraéledő Parragh László fontos szereplője a közéletnek. Bármikor odaáll Orbán Viktor mellé, legyen szó tanácsadói szerepről, a szakszervezetek elfojtásáról, a felsőoktatás megregulázásáról. Saját ötletekben nem bővelkedik, de mindig tudja, kihez miért kell fordulni.
Az Európai Parlament a múlt héten elfogadott egy banki törvénycsomagot, amely egyebek mellett korlátozza a banki vezetőknek adható fizetésükön túli jutalékok és jutalmak mértékét. Vasárnap pedig egy svájci népszavazás hasonló korlátozások mellett foglalt állást, nem csupán a bankok, hanem általában a nagyvállalatok topmenedzsereinek kifizetett juttatásokkal kapcsolatban. Pontosabban: e korlátozások bevezetését a részvényesekre bízta.
A szerző debütáló kötete olyan, mintha egy kis Térey Jánost, Schein Gábort, Borbély Szilárdot és Marno Jánost összeturmixolnánk, és bő lére eresztve tálalnánk. Bő lére, mondom, hiszen a vékonyka verseskötet a maga 66 oldalával is túlírtnak tűnik. Olyan, a kortárs költészetben közhelynek számító tematikákkal dolgozik, mint a város, az utazás, a múlt, a test és ezek különféle kombinációi. Ezzel önmagában még nem lenne baj, csakhogy a versek az említett költők árnyékában nemigen képesek új hangot találni, vagy ami ezzel egyenértékű, nem mondanak újat.
Kicsit olyan ez a könyv, mintha tömegsírból szólna. Volt egyszer egy Kádár-korszak, volt benne egy Magyar Nemzet nevű napilap, és volt egy zenekritikus ("civilben" zenetudós - és ez fontos mozzanat!), aki hetente közölt remek stílusú, okos, nem csupán napi érdekű, a hallgatóságot erősen orientáló beszámolókat.
Morfondírozhatnánk azon, hogyan használható ma az avantgárd mint technika, mint attitűd, és közelebbről: mire jut vele a Vass Tibor nevével fémjelzett Spanyolnátha folyóirat és köre. De az online kiadvány harmincéves főszerkesztő-helyettesének ötödik kötete más, bár nem kevésbé nagy horderejű információkkal szolgál: "...én a reklámszakmából élek, Enikő fodrászol, az albérletből nemrég szabadult lány tanul. Berka zombifilmeken nevelkedett, engem Zsírsátán tanított az életre, Vass JA-díjas, Marci Johannát szereti..." Ha szeretnék tudni, mi a helyzet Anettel és Virággal, feltétlenül vegyék meg Székelyhidi könyvét. Egyébiránt nem ajánlom.
A szerkezet csak elsőre tűnik bonyolultnak. Három műnemet helyez egymás mellé: a versek mellett találunk egy azóta díjat nyert drámát és egy verses elbeszélést. Lehetne ugyan zsúfolt és erőltetett is ez a kompozíció, ahogy több kritikusa célzott rá, de ha távolabbról nézzük, a kötetet összerántja a két nagy közös téma: szerelem és politika.
Elhibázott cím ez, még akkor is, ha elsőre jól hangzik, könnyen megjegyezhető, és tulajdonképpen bármit rejthet maga mögött. Ezt a titokzatosságot igyekszik is fenntartani Barlog, noha sok értelme nincsen, hiszen a Maxim nevű hős csak az első novellákat uralja, ez a három szöveg viszont nincs komoly hatással a kötet egészére. Maxim afféle posztmodern Huckleberry Finn vagy Dean Moriarty lenne, aki szerzőnket kézen fogva kószál a szövegrengetegben, és közben pufogtatja jóravaló féligazságait. Barlognak azonban sokkal jobban áll a posztmodern anekdotázás, amikor csinálja, mint amikor beszél róla.
Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant - egészen minimális poentírozással ez a szándék motiválta annak a több mint 37 000 tudományos műnek a megírását, amely a nemzetiszocializmus történetét, a náci Németország oly riasztó történelmi jelenségét tárgyalja.
Tudjuk, a fizika a laikusok óriási, képletektől, számoktól rettegő, sőt irtózó többsége számára maga a sátáni stúdium, mellyel ki lehet őket kergetni a világból.
A hírek szerint lapunk egykori szerzője is az ELTE BTK kényszerből nyugdíjazott oktatói között van. Távozásának hírére elöntötték az internetet a felháborodott kommentek, kollégái egy emberként álltak ki mögötte, de ő nem panaszkodik. A munkaviszonynál fontosabb dolgokról is beszélgettünk vele.
Hitvédelmi írás, halálregény, eredetmítosz. Miért olyan kevés a női szereplő, és miért csak "fehér európaiak" állnak a jó oldalon A gyűrűk urában? A tizenegy éve működő társaság elnökségi tagjaival, Becze Ádámmal és Füzessy Tamással beszélgettünk.
Filozófusból lett üzletember, de már régóta csak az írásnak él. Negyedik regénye, a Rükverc színpadi bemutatóját követően élettapasztalat és alkotás viszonyáról, írói szerepvállalásról és az irgalom hiányáról beszélgettünk.
A minket körülvevő világ kortárs költészete lényegében eltűnt az életünkből. Miért nem érdekel ez senkit? És másfelől: biztos, hogy olyan nagy baj ez? Kinek hiányoznak ezek a könyvek? Érdemes-e ezen a gyakorlaton változtatni, és ha igen, hogyan lehet?
A drámainak tűnő címválasztás semmi riasztót nem takar, a szakadék a lista első és második fele, továbbá első és második helyezettje között húzódik.
Talán a pingvin a legelhasználtabb "vicces állat"; minden második poénban frakkot hord, táncol, szörföl és vándorol - még David Attenborough-nak sincs több mondanivalója róla. Totyogására, fejmozgatására és tollászkodására valamennyi emberi érzelem, bárminő dramaturgia ráhúzható.
Szkafanderes-fémsisakos pasas ébred egy panelház tetején, majd egy semmiből előbukkanó maszkos idegennel elegyedik társalgásba arról, hol is vannak ők voltaképp, s mik a szabadulás lehetséges útjai. Nos, e kérdések Sóstai Zoltán filmjének mind a 78 perce során elkísérik a nézőt, ám válaszok nem érkeznek - nem véletlenül.
Naiv kamaszok azzal szórakoznak, hogy felpróbálják a menő drogdíler filmekből elirigyelt szerepét. Iszonyú cool lenne a balhé, ha nem jönne a rendőrség öt másodpercen belül, hogy aztán valami felháborítóan kretén törvényre hivatkozva benn is tartsák kicsikét a film főhősének fiát. Úgy 10 vagy esetleg 30 évre. Hacsak nem ad fel valakit. De ugyan kit tudna feladni egy beijedt 18 éves? Tán egy másik beijedt 18 évest.
Ha Al Pacino régi, nagy múltú rockbanda lenne, most tartana a harmadik (az első kettőnél nem is azt mondtuk, hogy soha, csak azt, hogy egy kicsit vége, de nem örökre) búcsúkoncertjénél.
Gus van Sant csináljon bármit is, az Otthonom, Idahónak, a Good Will Huntingnak, de akár még a Drugstore cowboynak is biztosan mindig lesznek értői, rajongói. Még akkor is, ha most az Ígéret földje csupán egy vékonyka tanmese a gonosz ügynök bácsiról, aki jóvá válik, amint rájön, hogy a pénz helyett sokkal többet ér a családi hagyaték és a környezetvédelem.
A várostematikus szkeccsfilmről - ha az szándékai szerint személyes reflexiók sora lenne - nyilván a Paris, je t'aime és a New York, I Love You jut eszünkbe. Az Enyedi-Máthé-osztály végzős rendezői azonban sokkal szabadabban kezelték tárgyukat, nem imázsfilmet vettek fel.
Dadub: You Are Eternity Shed mérföldkőnek számító 2008-as albumán a Waved Mind utolsó perce monológba torkollik, melynek legvégén elhangzik, hogy végre visszajutottunk oda, ahonnan jöttünk: az igazi technóhoz.
Guessous Majda Mária tavalyelőtt, a Folkbeats nép- és világzenei tehetségkutató verseny egyik nyerteseként vált ismertté. Azóta befejezte tanulmányait a Zeneakadémián, ahol rögtön tanítani is kezdett, Szivárványhíd címmel megjelentette első albumát, Junior Prima Díjban részesült, és épp hazatért arról az amerikai turnéról, ami a Folkbeats első helyezettjeinek járt. De nem csak az aktualitásokról beszélgettünk.
A nyolcvanas évek (sőt, miért ne: minden idők) talán legnagyobb hatású brit gitárpopzenekara, a The Smiths több mint negyed évszázada ért csúnya véget, és dacára annak, hogy jó ideje jelentős igény mutatkozna rá, egyelőre semmilyen jel nem mutat arra, hogy ez a történet valaha is folytatódik majd.
Eric San, vagyis Kid Koala, a vajkezű, bravúrt bravúrra halmozó lemezjátszista láthatóan nem elégszik meg azzal, hogy pusztán a hangok és melódiák egymásra eresztésével vagy a hibátlan ritmikában elővezetett szkreccseléssel kápráztassa el közönségét.
Hollywoodban az a jó - mint ahogy az álomgyár címke is mutatja -, hogy produkciói finoman szólva sincsenek erős kapcsolatban a rögvalósággal.
A Pannon Filharmonikusok az elmúlt évtized során új szintre emelték teljes működésüket. Stratégiai vállalkozásukról a zenekar 2003 óta hivatalban lévő igazgatóját, a trombitás és közgazdász Horváth Zsoltot kérdeztük.
Kristóf Ágota Trilógiacímű művének első részét vitte színre - Erick Aufderheyde azonos című színpadi változata nyomán - a Forte Társulat: a minimálpróza, a zöldségek nyersesége és a tornadráma misztériuma találkozik szerencsésen a színpadon, mondhatnánk, ahol a szöveg, a képzőművészet, a zene és a tánc szerves egységéből születik kortárs színház.
Katona 30 - Emlékképek - címmel nyílt kamarakiállítás a FUGA hátsó fertályában, amely egyfelől teljesen hagyományos fotótárlat, ami akár a színház előterében vagy büféjében is helyet kaphatott volna, másfelől pedig termékenyen kaotikus kelléktár, intimebb tér, melyben a színészek (illetve szereplők) levetett ruhái és apró használati tárgyai között sétálhatunk, mintegy a színfalak mögé jutva. E két komponens szépen kiegészíti egymást, bár nem áll egészen össze - amin talán segített volna, ha kicsit kevertebb a tárgyak és képek elhelyezése.
Úgy elröppent ez az öt év, mintha csak aludtunk volna egyet. És újra a Gothár Péter rendezte Amphitryonra ébredünk - csak most nem Kaposváron, hanem a Nemzetiben. Nincs új koncepció, csak más színészek és más kontextus. Az is elég.
A sóban pácolt citrom a marokkói konyha egyik alappillére. Az egész citromot hosszában bemetszik, megtöltik durva szemű sóval, szorosan üvegbe zárják, citromlevet adnak hozzá, majd hetekig állni hagyják.
"Lüktető szívvel léptem ki a Santa Croce-templomból, mintha kiszippantották volna belőlem az életet, úgy éreztem, mintha zuhannék" - írja Stendhal a firenzei Santa Croce-templomban 1817 februárjában tett látogatásáról. E nevezetes szédülésről kapta a nevét egy különös tünetegyüttes, a Stendhal-szindróma.
A parti gát ugyanolyan, mint Szentendrénél volt, de itt a terméskő nem pezsgő idegenforgalmat, szakszerű vendéglátást bámul, hanem keskeny utcát, ipari vidéket. Nyugat-Magyarország kapuja semmivel sem derűsebb látványosság, mint bármelyik vasúti létesítmény az országban.
Nagy leleplezésre készültem, de csak egy gyenge lábakon álló konteóval bírok szolgálni. Holtbiztosra vettem, hogy a gyakorlatilag egy időben készült és egy húron pendülő két széria, a Copper és a Ripper Street mögött egy közös mastermind áll, ám hiába bogarásztam a stáblistákat, nem találtam más kapcsolatot, mint hogy a tengerentúli sorozat gyártója, a BBC America a brit sorozat hazai forgalmazója. Ezek után kénytelenek leszünk hinni a korszellem misztikus hatalmában.