Publicisztika

Hogy pszichopata-e a 76-szoros gyilkos Anders Behring Breivik, maximum jogi szempontból lehet érdekes, mint esetleges enyhítő körülmény - bár erősen kétséges, hogy bármilyen enyhítő körülmény játszhatna a norvég bíróság mérlegelése során. Mindenesetre beteg elmévé nyilvánítani őt a szó köznapi értelmében vajmi kevéssé segíthet hozzá a megértéshez: ha kizárjuk őt és másfél ezer oldalas opus magnumát, az "Európai Függetlenségi Nyilatkozatot" a "normalitás" köréből, csak magunkat csapjuk be. És per pillanat ez az utolsó dolog, amit megengedhetünk magunknak.

Lehet-e nem jogállami módon megvédeni a jogállamot? Végső soron erre az elég nehéz kérdésre adott jogtörténeti jelentőségű választ az Alkotmánybíróság 2011. július 12-én hozott határozatában. A testület véleménye szerint a válasz: nem. Ám ezt a nemet a tíz tagból nyolcan részleteiben már részben másképpen értik - ezt bizonyítja a három párhuzamos indoklás (melyből kettőhöz még egy-egy bíró csatlakozott), illetve a három különvélemény.

Vásárhelyi Júlia cikkében (Ki a bűnös?, Magyar Narancs, 2011. július 7.) a Nemzetközi Valutaalap volt vezetője, a szexuális erőszak elkövetésével meggyanúsított Dominique Strauss-Kahn ügyét taglalja, különös tekintettel a média szerepére. A szerző megközelítését okító szándék és értékalapúság jellemzi, az érvelés viszont olyan tévedéseken, tévképzeteken és önellentmondásokon alapul, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

A Moody's hitelminősítő több fokozattal, ahogy a hírügynökségek fogalmaztak, durván leminősítette Portugáliát arra hivatkozva, hogy az ország a következő két-három évben nem lesz képes a piacról megújítani esedékessé váló államadósságát. A lépést elemi erejű felháborodás fogadta - elsősorban politikusi körökben.

Mit tehet a sértett a névtelenül vagy álnéven inszinuáló cikkeket közlő honlapok ellen? Kaphat-e elégtételt a jog révén? A munkatársunkkal megesett alábbi történet nemcsak a hétköznapi aljasságra, hanem a fenti dilemmára is példa.

Legutóbbi cikkünk (Eljő a magzatember - Következik-e abortusztilalom az Orbán-alkotmányból?, Magyar Narancs, 2011. április 14.) megírásakor még nem fogadták el az új alaptörvényt. Azóta igen, Schmitt Pál aláírta. Most már formailag is van alkotmányos magzatvédelem Magyarországon.

A honi színjátszás reprezentatív seregszemléje, a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) tavaly ünnepelte alapítása 10. évfordulóját. Sikertörténet. A hagyományőrzés és megújulás jegyében meghirdetett tizenegyedik szervezői mégis bizonytalanságban dolgoztak: szinte a megnyitó pillanatáig bojkottól, a színjátszók közösségének látványos két táborra szakadásától lehetett tartani. Aztán jobbára medrében maradt az indulatfolyam. Egy emblematikus székborítás és egy keserves ajtóbecsapás azonban intő jel: valami volt, valami van, valami lehet még. E félelem jegyében fogalmazódott Csáki Judit cikke is a Magyar Narancs korábbi számában (Szék, ajtó, színház, június 23.).

Volt egyszer egy csapat, az MKT. Volt, múlt-, régmúltidőben, mintha itt se lett volna. Mintha igaz se lett volna, pedig az, a mese.

Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.

A párduc sem változtathatja el a foltosságát, miként a házmester sem a pizsamája csíkjait, midőn a hajnali órán a hazatérő részegeket engedi be káromkodva, mondja az Írás, ámen.

Örömmel olvastam Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója hosszú és tárgyszerű olvasói levelét (Magyar Narancs, 2010. június 23.), melyben Rényi Pál Dániel szintén a Narancsban megjelent (Vezér-gyalog játék, 2010. június 2.) írására reagált: ritkán fordul elő, hogy az új médiarendszer meghatározó szereplője állításokat szegezzen szembe egy cikk állításaival, s ezt ne valami zárt fórumon, hanem a sajtóban tegye. Az alábbiakban három állításához fűzök kommentárt. Egy: a közmédia-rendszer agonizáló állapotban volt. Kettő: a közmédiarendszer átalakítása következtében csökkent a korrupciós kockázat. Három: Papp Dániel főszerkesztői kinevezéséről a vezérigazgató maga döntött, döntése helyes volt, s azért vállalja a felelősséget.

A manhattani bíróság múlt pénteken szabadlábra helyezte Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap volt vezérigazgatóját, a jövőre esedékes francia elnökválasztás legesélyesebb szocialista jelöltjét, akit május közepén nemi erőszak vádjával tartóztattak le New Yorkban. A fordulatot a feltételezett áldozat szavahihetőségének megingása okozta - de legalább ennyire megkérdőjeleződött a média hitelessége is.

Számos képtelen állítás fogalmazódott meg a magyar-kínai közeledést és üzletkötést kommentáló politikai elemzésekben, tekintet nélkül arra, hogy dicsérték-e vagy bírálták az Orbán-kormány Pekingre fókuszáló igyekezetét. Sokan olyan posztmodern gyarmatosításként állították be a kínaiak feltűnését, mint az orosz kormány azon ügyeskedéseit, melyekkel néhány éve megragadni próbálta a kínálkozó nemcsak gazdasági, de politikai lehetőségeket is Magyarországon. Mások úgy lelkendeztek, mintha világpolitikai eseményt illenék ünnepelnünk.