Ki támogat kit?

A civil szervezetekről szóló új törvényről

  • Németh C. Attila
  • 2011. július 7.

Publicisztika

A kormány a minap hozta nyilvánosságra - és adott 12 napot a véleményezésre - az új, átfogó civil törvény tervezetét. (Igaz, az először közzétett verziót hamar lecserélték, mert a szövegben még látszottak a sárga kiemelések és a hiányzó elemek helyét is üresen hagyták.) A jogszabály a civil szervezetek típusait, létrehozásukat és megszűnésüket, működésüket, felügyeleti struktúrájukat, a rendelkezésükre álló állami források rendszerét meg a közhasznúsági státuszt hivatott szabályozni.

Kétség sem fér hozzá: szükség volt a megújításra. A jogszabályi háló sok helyen lyukas volt, máshol elavult és pontatlan, és a szervezetek bajosan tudtak eligazodni a tucatnyi rendelkezés dzsungelében. A nyilvántartásukat végző bíróságok kényük-kedvük szerint értelmezhették át és félre a jogszabályokat. A szándék tehát, hogy egységes törvény szabályozza a civil szervezetek működését, dicséretes.

Ám ennél több jó e vállalkozásról aligha mondható el.

*

A törvényalkotó többek között bevezeti a civil társulás fogalmát - ez a megmaradó egyesületi forma mellett, annak egyszerűsített verziója lehet -, de nem végzi el a szervezeti formák teljes körű meghatározását (ezt vélhetőleg az új polgári törvénykönyvre tartogatja). Így az a mulatságos helyzet állt elő, hogy anélkül szabályozza például az alapítvány működését, hogy azt definiálná.

A tervezet szerint valamennyi szervezetnek 2012 első félévében újra kell regisztrálnia magát: e módszerrel számolnák fel a fantomszervezeteket. Ám a törvény írójának az már nem jutott az eszébe, hogy a nem újraregisztráló, megszűnő szervezetekkel végleg eltűnhetnek az adótartozások meg az el nem számolt pályázati pénzek is.

A tavalyi felszámolásáig a civilek által működtetett és autonóm kommunikációs csatornát is jelentő civil szolgáltató központok helyett a törvény ún. civil információs centrumokat hív életre. Újraértelmezi továbbá a közhasznúság hagyományos, többé-kevésbé bevált (nem közhasznú vagy önhasznú, közhasznú, kiemelkedően közhasznú) kategóriáit, pusztán két kategóriát meghagyva. A közhasznú szervezetnek a jövőben az előző két év vonatkozásában több mint egymilliós bevétellel kell rendelkeznie, és adózás utáni eredménye nem lehet negatív. Teljesítenie kell továbbá két feltételt is az alábbi háromból: a nem állami támogatás el kell, hogy érje a bevétel tizedét; a személyi kifizetés az összes ráfordítás tizedét; és a központi költségvetéstől kapott támogatás nem lehet több a bevétel felénél. Csakhogy a tervezet nem ad időt az átállásra: egy szervezet csak akkor lehet közhasznú, ha ezeknek az egyáltalán nem egyszerű kritériumoknak már tavaly is megfelelt.

A törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a pénzosztás áthangolására is. Megszünteti a Nemzeti Civil Alapprogramot (NCA), és létrehozza helyette - mi mást? - a Nemzeti Együttműködési Alapot (NEA). Csakhogy míg az NCA irányító testületében, a tanácsban a civil szektor a 17-ből 12-t, a kollégiumokban 11-ből 10-et maga választhatott meg, addig a kollégiumokat ezentúl az illetékes miniszter hozza létre, és a tanács 9 tagjából mindösszesen hármat delegálhat a civil szféra. Nehogy együtt nem működés üthesse fel a fejét! A NEA elnökét nem a tanács választja majd, hanem a felügyelő miniszter jelöli ki, és lesz 10 százalékos miniszteri keret is. Ezek és még pár apró újítás annak rendje és módja szerint felszámolja a civil forrásbővítő rendszer autonómiáját. Nem kétséges, hogy a NCA működésében is aggályos volt az összeférhetetlenség. Az NCA döntéshozói (tisztelet a kivételnek) hosszú éveken át a saját civil szervezeteiknek többször annyi pénzt adtak, mint a többieknek. Ám ezt nem az önkormányzás felszámolásával, hanem jó összeférhetetlenségi szabályokkal lehetett volna orvosolni.

*

Az új Alkotmányból kimaradt a civil szervezetekről szóló passzus. A kormányzat, illetve az NCA Tanács új elnöke megpróbálja elhitetni, hogy az NCA 7, illetve 7,7 milliárd forintja helyett a 2011-re maradt 2,8 milliárd több mint a korábbi. Nem is titkolt filozófiája szerint a részvétel, a szolgáltatás és az ún. ellenőrző funkció helyett a "civil szervezetek feladata a kormány támogatása" lesz.

Az NCA-t létrehozó törvényt sokfordulós szakértői és társadalmi egyeztetés, féléves intenzív közös munka előzte meg. Ma a tervezet írói két hét alatt "végigkonzultálták" az országot - a törvény közzétett szövege nélkül. A szöveg jelzi azt is, hogy a "minisztériumok közötti egyeztetés során az előterjesztés koncepcionális kérdései is jelentősen módosulhatnak" - magyarán a törvényszöveg nélküli konzultációk eredményével a jogszabály szövegének írói belátásuk szerint bánhatnak. Míg a pályázati eredmények a pályázatkezelés esetlenségei miatt hónapokat késtek - amiért az új pályázatkezelő a civil döntéshozókat teszi felelőssé -, addig a tanács ehhez a hamissághoz némán asszisztál.

A civil szférának kétségkívül szüksége lenne a jogi környezet megújítására. Lehetett volna ezt valódi szakmai és társadalmi vitában kiérlelni. Lehetett volna partnernek tekinteni a civileket, nem csak paravánnak használni őket, s az elmúlt egy év minden álszentsége után valódi együttműködést kialakítani. De nem ez történt. És csekély vigasz, hogy ez a bánásmód nem csak a civil szektor részesedése a nemzeti együttműködés rendszeréből.

A szerző civil aktivista, szakértő.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.