A kormány a minap hozta nyilvánosságra - és adott 12 napot a véleményezésre - az új, átfogó civil törvény tervezetét. (Igaz, az először közzétett verziót hamar lecserélték, mert a szövegben még látszottak a sárga kiemelések és a hiányzó elemek helyét is üresen hagyták.) A jogszabály a civil szervezetek típusait, létrehozásukat és megszűnésüket, működésüket, felügyeleti struktúrájukat, a rendelkezésükre álló állami források rendszerét meg a közhasznúsági státuszt hivatott szabályozni.
Kétség sem fér hozzá: szükség volt a megújításra. A jogszabályi háló sok helyen lyukas volt, máshol elavult és pontatlan, és a szervezetek bajosan tudtak eligazodni a tucatnyi rendelkezés dzsungelében. A nyilvántartásukat végző bíróságok kényük-kedvük szerint értelmezhették át és félre a jogszabályokat. A szándék tehát, hogy egységes törvény szabályozza a civil szervezetek működését, dicséretes.
Ám ennél több jó e vállalkozásról aligha mondható el.
*
A törvényalkotó többek között bevezeti a civil társulás fogalmát - ez a megmaradó egyesületi forma mellett, annak egyszerűsített verziója lehet -, de nem végzi el a szervezeti formák teljes körű meghatározását (ezt vélhetőleg az új polgári törvénykönyvre tartogatja). Így az a mulatságos helyzet állt elő, hogy anélkül szabályozza például az alapítvány működését, hogy azt definiálná.
A tervezet szerint valamennyi szervezetnek 2012 első félévében újra kell regisztrálnia magát: e módszerrel számolnák fel a fantomszervezeteket. Ám a törvény írójának az már nem jutott az eszébe, hogy a nem újraregisztráló, megszűnő szervezetekkel végleg eltűnhetnek az adótartozások meg az el nem számolt pályázati pénzek is.
A tavalyi felszámolásáig a civilek által működtetett és autonóm kommunikációs csatornát is jelentő civil szolgáltató központok helyett a törvény ún. civil információs centrumokat hív életre. Újraértelmezi továbbá a közhasznúság hagyományos, többé-kevésbé bevált (nem közhasznú vagy önhasznú, közhasznú, kiemelkedően közhasznú) kategóriáit, pusztán két kategóriát meghagyva. A közhasznú szervezetnek a jövőben az előző két év vonatkozásában több mint egymilliós bevétellel kell rendelkeznie, és adózás utáni eredménye nem lehet negatív. Teljesítenie kell továbbá két feltételt is az alábbi háromból: a nem állami támogatás el kell, hogy érje a bevétel tizedét; a személyi kifizetés az összes ráfordítás tizedét; és a központi költségvetéstől kapott támogatás nem lehet több a bevétel felénél. Csakhogy a tervezet nem ad időt az átállásra: egy szervezet csak akkor lehet közhasznú, ha ezeknek az egyáltalán nem egyszerű kritériumoknak már tavaly is megfelelt.
A törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a pénzosztás áthangolására is. Megszünteti a Nemzeti Civil Alapprogramot (NCA), és létrehozza helyette - mi mást? - a Nemzeti Együttműködési Alapot (NEA). Csakhogy míg az NCA irányító testületében, a tanácsban a civil szektor a 17-ből 12-t, a kollégiumokban 11-ből 10-et maga választhatott meg, addig a kollégiumokat ezentúl az illetékes miniszter hozza létre, és a tanács 9 tagjából mindösszesen hármat delegálhat a civil szféra. Nehogy együtt nem működés üthesse fel a fejét! A NEA elnökét nem a tanács választja majd, hanem a felügyelő miniszter jelöli ki, és lesz 10 százalékos miniszteri keret is. Ezek és még pár apró újítás annak rendje és módja szerint felszámolja a civil forrásbővítő rendszer autonómiáját. Nem kétséges, hogy a NCA működésében is aggályos volt az összeférhetetlenség. Az NCA döntéshozói (tisztelet a kivételnek) hosszú éveken át a saját civil szervezeteiknek többször annyi pénzt adtak, mint a többieknek. Ám ezt nem az önkormányzás felszámolásával, hanem jó összeférhetetlenségi szabályokkal lehetett volna orvosolni.
*
Az új Alkotmányból kimaradt a civil szervezetekről szóló passzus. A kormányzat, illetve az NCA Tanács új elnöke megpróbálja elhitetni, hogy az NCA 7, illetve 7,7 milliárd forintja helyett a 2011-re maradt 2,8 milliárd több mint a korábbi. Nem is titkolt filozófiája szerint a részvétel, a szolgáltatás és az ún. ellenőrző funkció helyett a "civil szervezetek feladata a kormány támogatása" lesz.
Az NCA-t létrehozó törvényt sokfordulós szakértői és társadalmi egyeztetés, féléves intenzív közös munka előzte meg. Ma a tervezet írói két hét alatt "végigkonzultálták" az országot - a törvény közzétett szövege nélkül. A szöveg jelzi azt is, hogy a "minisztériumok közötti egyeztetés során az előterjesztés koncepcionális kérdései is jelentősen módosulhatnak" - magyarán a törvényszöveg nélküli konzultációk eredményével a jogszabály szövegének írói belátásuk szerint bánhatnak. Míg a pályázati eredmények a pályázatkezelés esetlenségei miatt hónapokat késtek - amiért az új pályázatkezelő a civil döntéshozókat teszi felelőssé -, addig a tanács ehhez a hamissághoz némán asszisztál.
A civil szférának kétségkívül szüksége lenne a jogi környezet megújítására. Lehetett volna ezt valódi szakmai és társadalmi vitában kiérlelni. Lehetett volna partnernek tekinteni a civileket, nem csak paravánnak használni őket, s az elmúlt egy év minden álszentsége után valódi együttműködést kialakítani. De nem ez történt. És csekély vigasz, hogy ez a bánásmód nem csak a civil szektor részesedése a nemzeti együttműködés rendszeréből.
A szerző civil aktivista, szakértő.
