A bűncselekmény idején – másfél évvel ezelőtt, a tavalyi év elején – mindössze 13 700 forint jövedelemmel rendelkezett az a harmincas évei legelején járó felgyői (Csongrád-Csanád megye) nő, aki egy jókora hazugsággal rászedett egy 66 éves lőkösházi (Békés megye) férfit, és tőle két részletben 140 ezer forintot kicsalt. Minden viszonyítás kérdése, de ez az összeg havi jövedelmének tízszerese volt.
A 32 éves nő és a nyugdíjas férfi a történtek előtt szexuális kapcsolatba kerültek egymással. Az ügyben született vádirat arról nem tesz említést, hogy a nő előre elhatározta-e, hogy pénzt csal ki tőle, vagy sem. Ami a lényeg: a többszöri légyott után a nő azzal kereste meg alkalmi partnerét, hogy együttlétük nem várt következményeként gyereket vár tőle. A hangos vitákkal terhelt megbeszélés eredményeként előbb babakocsi vásárlására 40 ezer forintot, nem sokkal később babaholmik beszerzésére 100 ezer forintot kért és kapott a viharsarki községben élő férfitól a nő. A terhességből egy szó nem volt igaz, de a nagyjából az éhhalálhoz elegendő havi jövedelemmel rendelkező harmincas nő így tudott gyorsan pótlólagos forráshoz jutni. Ez is csak a pillanatnyi felszínen maradáshoz volt elég. Mondani sem kell, a keletkezett kár azóta sem térült meg.
Ezt onnan tudjuk, hogy az ügyben büntetőeljárás indult, amelyben a Gyulai Járási Ügyészség kisebb kárt okozó csalás vétsége miatt emelt vádat a hazug felgyői nő ellen. Mellékszál, de a vádhatóság próbára bocsátás intézkedés alkalmazására tett indítványt a különben büntetlen előéletű nővel szemben. A büntetőper lezárulta után a sértett benyújthatja polgári jogi igényét, így ha nem is sok, de esély mutatkozhat az okozott kár megtérítésére.
Csavar a történetben, hogy az ügyészség még 2024 novemberében az eljárás felfüggesztéséről és közvetítői eljárásra utalásáról döntött, mert várható volt a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele, de a terhelt meg sem jelent a közvetítői megbeszélésen, ezért került sor ellene végül a vádemelésre.
Egy másik történet, ugyancsak Vadkeletről. Tavaly nyáron a világ végén található szegény és elmaradott Békés megyei kistelepülésen, Mezőgyánban némi elemózsiáért meg ágyneműhuzatért vertek agyba-főbe egy férfit a saját portáján és házában. A rémült házigazdát azzal fenyegették, megölik, ha szól a rendőrségnek.
Egy meleg nyári napon, kora délután történt az eset. Így mesélte el a sértett akkor a történetet a Narancsnak: „(…) fényes nappal, éppen ment el tőlem a házi segítő, ő kiment a kapun, aztán Csaba és László bejöttek. Fél kettő volt. A nő felült a biciklijére és elkarikázott, ők ketten pedig becsukták a kaput, s amikor számukra biztos távolságban volt a távozó nő, akkor a legtrágárabb szavakkal szidalmazni kezdtek, élelmet követeltek. Ám én azt mondtam nekik, nem adok. De ez csak olaj volt a tűzre” – mesélte. Ezért még az udvaron a kigyúrt betolakodó ököllel arcon vágta. Imre a földre esett, megpróbált volna felállni, de nem sikerült. Újabb ütések érték, sőt rövid ideig még húzták is őt a földön. Majd nehezen felállt, de erre a két rabló a bejárati ajtó felé kezdte durván lökdösni. Könyörgött nekik, hogy ne üssék.
Bent a kigyúrt Csaba leült egy fotelbe, és tovább szidta Imrét. Ismét élelmiszert követelt tőle, miközben társa a spájzban kutatott, ahonnan néhány szem krumplit, hagymát, lisztet, cukrot és száraztésztát hozott elő. „Még az a szerencse, hogy a hűtőt elfelejtették kinyitni, így onnan, ha figyelmetlenségből is, de nem vittek el semmit” – mondta a kirabolt és megvert férfi, aki jó tíz-tizenöt évvel néz ki idősebbnek koránál. Imre a rá mért ütésektől alig tudott állni, egyik kezével a falnak támaszkodott. Mindez nem tartott tovább tíz percnél. Amikor pedig a rabolt cuccokkal a két támadó távozott, Csaba megfenyegette Imrét: ha szól a rendőrségnek, akkor másnap visszajön és megöli.
A nem várt és elképesztő jelenetsor után Imre sokkos állapotban az ágyába roskadt. Az ütésektől sajgott és égett az arca, bordáit és lapockáit pedig annyira fájlalta, hogy egy hétig alig tudott felkelni az ágyából. Másnap azonban támadói újból „meglátogatták”. Csaba előbb cinikus módon elnézést kért az előző napi „viselkedéséért”, majd magához vette a házigazda fűnyíróját, egyik abroszát és néhány ágyneműjét, s a társával távoztak. Rablás a magyar vidéken, két felvonásban.
Annak idején megírtuk, a sértettnek eszébe se jutott, hogy a rablás és az életveszélyes fenyegetés után megkeresse a helyi körzeti megbízottat. Ám két hét múlva összefutott vele a kicsi faluban, s az megkérdezte tőle, mi igaz abból, amiről vele kapcsolatban beszélnek az emberek. „Minden” – volt a rövid és némiképp megkönnyebbült válasz. Így az ügy a Sarkadi Rendőrkapitánysághoz került, amely hivatalból eljárást kezdeményeztek a feltételezett, s a rendőrök által korábbról már ismert elkövetők ellen.
A kihallgatások után őrizetbe vették Csaba társát, míg a többszörösen büntetett előéletű Csabát egy másik bűnügy miatt már korábban letartóztatták, előzetes letartóztatásba helyezték. Azóta mindkét férfit a bíróság elé állították és elítélték. Most is a börtönben ülnek, ám Imre most attól fél, hogy támadói nem is olyan soká kikerülnek a rács mögül.
Az illetékes ügyészség korabeli sajtóközleménye szerint „a durva erőszakkal fellépő támadók és rablók egy szatyorba bepakoltak 2 kiló lisztet, 1 kiló cukrot, 2 csomag száraztésztát, 2 flakon mézet, 10 darab burgonyát és 3 fej hagymát, a hálószobából 2 db paplanhuzatot, 1 db kispárnahuzatot és 1 db asztalterítőt is elvettek, majd vitték a fűnyírót is”.
A helyiek egybehangzó véleménye szerint az esetből azért lett ügy, mert a falut, Mezőgyánt hosszabb ideje rettegésben tartó elkövetők és azok vezetője, Csaba „túltolta a biciklit”. Durvaságuk és erőszakosságuk átlépett egy jelképes határt, ami már mindenkinek sok volt. Vagyis amit előtte műveltek a faluban, az ezek szerint még belefért.
A nyomor és a kilátástalanság így vezethet a bűncselekményekhez az ország vadkeleti, lecsúszó és szinte teljesen elszegényedő tájain. A kirabolt és megvert emberek félelme, s hogy emiatt nem fordulnak a rendőrséghez, csak kétségbeejtőbbé teszi a helyzetet.
