2045. január 1-én Ukrajna az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, a csatlakozási szerződést 2044. augusztus 24-én, Ukrajna függetlenségének ünnepnapján írták alá. Addig azonban tömény két évtized vezetett: a 2020-as években váratlan fordulatokban gazdag események alakították át a Föld, és benne Európa politikai arculatát. Az EU transzkontinentális politikai, gazdasági és katonai nagyhatalom lett, társult szerződéssel csatlakozott hozzá Kanada, Nagy-Britannia és Ausztrália is. A NATO jelentősen vesztett a súlyából, miután az Egyesült Államok megvonta a finanszírozásának java részét, és az egykori elnök, Donald Trump idején elkezdett vámháború következtében jelentős gazdasági nehézségek is sújtották. Kína de facto megszerezte a posztszovjet közép-ázsiai területeket, és széles körű megegyezésre jutott Európával. Magyarország kis híján kihullott az EU-ból, de a bekövetkezett politikai változás nyomán, ha nagy veszteségekkel is, elkezdte helyreállítani pozícióját.
A kontinens ezredforduló utáni legválságosabb időszaka akkor kezdődött, amikor a Szovjetuniót visszavágyó Vlagyimir Putyin orosz elnök megtámadta Ukrajnát. A látványosan összezáró, de intézkedéseiben késlekedő és erélytelen EU és az Egyesült Államok közötti összhang 2025 elején felbomlott, miután ismét Donald Trump került a Fehér Házba. Az elnök 2025 tavaszán felforgatta az egész világot egy globális vámháború kirobbantásával, Ukrajna kapcsán pedig látványosan kezdett Putyinhoz közeledni. Mindkét ügyben gyakorlatilag huszonnégy óránként változtatta meg véleményét.
Trump megválasztása előtt azt ígérte, „egy nap alatt” eléri az ukrajnai békét, de ebből semmi nem lett, az elnök pedig még a Krím-félsziget hovatartozásával kapcsolatban is rendszeresen változtatta a véleményét. Egy idő után arra jutott, hogy Putyin talán mégse akar véget vetni a háborúnak, és hogy másképp kéne bánnia vele – miközben a tűzszünet érdekében hajlandónak mutatkozott lényegében az összes putyini feltétel elfogadására. A „béketárgyalásokon” végighúzódó üzleti gondolkodás egyik jellegzetes vonása volt az ukrajnai ritkaföldfémek – és esetleg más nyersanyagok – hasznosításának megszerzése, utólagosan a korábbi elnök idején nyújtott segélyekért. A február végi vérfagyasztó fehér házbeli Trump-Vance-Zelenszkij-sajtóesemény láttán a szakértők azonban megértették, hogy a „sajtótájékoztatót” motiváló, a ritkaföldfémekre vonatkozó javasolt „üzlet” értelmetlen, és csak politikai színháznak tekinthető.
Szintén a ritkaföldfémvagyon megszerzése lett volna – a sziget katonai stratégiai jelentősége mellett – Trump Grönland bekebelezéséért indított politikai küzdelmének kiváltó oka is, becslések alapján ugyanis az egész sziget akár annyi ritkaföldfémoxiddal is rendelkezhet, mint Kína. Az amerikai elnök nyersen elővezetett akvizíciós-annexiós ajánlatai ellenére ez a terv is végül füstbe ment a grönlandiak határozott elutasítása mellett Trump növekvő otthoni nehézségei miatt.
Visszafelé sül el a vámháború
A vámháború ugyanis az amerikai elnök terveivel ellentétesen alakult 2025 második felétől. Hamar beigazolódni látszottak azok a vélemények, hogy alapvetően hibás Trump elképzelése, hogy visszarepítse az országot az 1950-70-es évekbe, és újraiparosítással állítsa helyre Amerika „korábbi nagyságát”. A Kínával szemben 145 százalékra emelt (válaszul 125 százalékos) vámok romboló hatását látva Trump hamarosan hátrálni kezdett, ugyanis már az intézkedés első heteiben elindult az áremelkedés Amerikában, először az online vásárlásoknál. Az Amazonon például közel ezer termék ára emelkedett átlagosan 30 százalékkal, a kínai Temu és Shein dömpingáras platformokon is 400-500 százalékos drágulás következett be. Sok hónapos huzavona után végül termékcsoportonként eltérő, átlagosan 50 százalékos rátákban egyeztek meg Kínával. Az EU esetében Trump szintén retirálni kényszerült, és végül az eredetileg tervezettnél alacsonyabb vámrátában egyeztek meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
