Publicisztika

A tömeg kis térre sodort minket a sitges-i karnevál embertömegében, aztán befelé, egy újabb bárba. A két felszolgáló: egy szőke, matrózjelmezes fiú és egy idősebb transzvesztita a pulton táncolt, úgy vették fel a rendeléseket. Rendeltünk. Aztán táncoltunk. Aztán rendeltünk, és táncoltunk tovább. A teremben egyre vadabbul csillogtak a feszes bőrnadrágok. Ha az arcom túl közel került az Imoláéhoz, a színpadon rázó neccharisnyás öregúr tréfásan megrázta a fejét, és figyelmeztetően a fejemre koppantott. Mindez néhány órával azelőtt történt, hogy elindultunk volna a nagy süllőzésre az Ebro folyóra.

Itt van Amerika, jaj, mit is kezdjünk vele. Milyen Amerika? Csak látszólag naiv a kérdés, egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy valóban annyira amerikai ez az egész szó szerinti vircsaft. Arról dőlnek mindennap a hírek, hogy hány új bevásárlóközpont nyílik meg multiplex mozi. Előbb fővárosszerte, aztán országszerte s immár szerte a régióban. Hah, hogy így ez már idegenrégió.

- Figyelj a botomra, amíg elmegyek! - mondta D. M., és elindult a nagyvenyimi horgászparadicsom székháza felé, ahol kukoricát számolgatott egy fürge nyugdíjas. Az én stégemről egyáltalán nem láttam a botját, de hümmögtem valamit, és tovább bűvöltem a waggleremet, amit sikerült pontosan a nádas tövébe dobni. - Az nem az én botom ott, a tó közepén? - kérdezte D. M., amikor visszajött, majd elindult csónakot keríteni.

1. Egyetemeink és kutatóintézeteink a szegénységük miatt képtelenek viselni a szabadalmaztatás magas költségeit. A MAFE javasolja a szabadalmaztatás illetékrendeletének (32/1999. GM rendelet) módosítását úgy, hogy a nem haszonelvű bejelentők is a független feltalálók kedvezményeit élvezzék.

Az 56-os villamoson még nem volt semmi gond. Remekül utaztam, a BKV-nak hála, ezúton fogadja köszönetemet. Leszállni a Moszkva téren, azt nem kellett volna. Kilépni e barátságos, kulturált és védett környezetből, bele a vakvilágba, kitenni a hatásoknak magamat, de hát melyik halandónak lenne mersze még maradni, ha bemondják, hogy végállomás.

A szerző az SZDSZ országgyűlési képviselője.

Emlékszünk-e még azokra az időkre, amikor a Szovjetunió és a keleti blokk felbomlásának perspektívája megannyi színes álmot csalt elő magyar és más közép-európai buksikból arról, hogy milyen nagyszerű is lesz, ha újjászületik Közép-Európa? Ha e nagyszerű kis népek végre egymásra találnak, és újjáteremtik a század elején elvesztett paradicsomot? Emlékszünk-e a Monarchia-nosztalgiára, a Milan Kundera által inspirált kafkázásra, almás pitézésre, bécsezésre, erre a divatos illúzióra, vagy a visegrádi négyekre, a konferenciaturizmusba torkolló intellektuális zsákutcára?

Vívóállásbann A múlt héten tízévi fáradságos londoni személyzeti munka után "végleg" hazatért Németh Miklós, a szocialista párt távollétében oly sokat emlegetett üdvöskéje. A repülőtéren Donald kacsa és a kis Vuk fogadta; esetleg még a Népszava küldöttségét tudjuk odaképzelni a betonra. Németh jobban nem is időzíthette volna régen várt comeback-jét, hiszen még a Köztársaság téri ruhatáros is mással volt elfoglalva. Hogy pontosan mivel, arra - érdeklődésünkre - már nem tudott pontos választ adni, de tisztán emlékszik, hogy Schmuck Andornak szerzett húsz deka abált fejhúst.

A szerző az SZDSZ országgyűlési képviselője.

Az ajtón cetli: "Zsákolni mentem, vacsora, gázáremelés, elnökválasztás, Wesley Clark, ukrán külügyminiszter, minimálbér a frizsiderben, Schüssel a kulcstartón, majd jövök, Viktor."

Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

ATilos Rádióról, bár az összmagyarság zenei fejlődésének érdekében többet tett, mint Kodály Zoltán óta úgyszólván bárki, de tényleg (sőt DJ Palotai óta nemcsak magunk nem vagyunk ugyanazok, akik annak előtte, de még a Manu Chao-lemezen megszólaló moszkvai rádiószignál is valószínűleg az ő füle nyomát viseli), nem kéne, talán nem is szabadni írni, hallgatni kéne róla, ha már rá a jövőben, meglehet, nem lehet. Mindazonáltal aligha kerülhető el, hogy a Tilos Rádióról szó essék, ha egyszer, úgy tűnik, ez lesz a médiaháború, illetve a politikai végrehajtó hatalom vs. civil társadalom huzavona következő csatája, várhatóan a szokott eredménnyel, miszerint szopunk, polgártársak, szopunk bizony. A Tilos Rádió frekvenciájának meghagyását szorgalmazó ívecskék, amikkel magára valamit adó ember minden bizonnyal konfrontálódott itt vagy ott, végül is önmagukért beszélnek, alá kell írni őket, s azzal csókolom. Egyfelől ugye felháborító és az önkény csimborasszója, ami itt folyik, a médiaháború, valamint a kultúrkampf, másfelől pedig az aláírásnak mint a tiltakozás eszközének vannak hagyományai Magyarországon, ez egy olyan ország, ahol az aláírás lehet eszköze az ellenállásnak egyes történelmi korszakokban, de az is lehet, hogy az összesben mind, az egyetlen eszköze noch dazu.