Ha megnövünk, fesztivált veszünk

  • 2000. április 27.

Publicisztika

Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

n Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

Mármost, hogy miért foglalkozunk vele először mégis itt? Annak is jó oka van.

Komoly formában felmerült ugyanis, hogy az idei lesz az utolsó. Ennyi volt, nincs tovább, nem megy. Véget értek a kilencvenes évek.

A most futó fesztivál pillanatnyilag is - utófinanszírozás ide vagy oda - tízmillió forint mínuszon áll. Minimálisan ennyi pénz hiányzik a már létező, szerződésekhez kapcsolódó számlák kiegyenlítéséhez, s a hiányzó HUF-ok ügye a szerencsésebb esetekben legfeljebb későbbi-korábbi tárgyalások napirendjén ha szerepel. Mert a Műv. Min. tízmillió helyett csak négyet adott, végtére árvíz van, érthető, és ehhez hasonló, sokfelől ismerős nehézségek.

Az viszont már valamivel cifrább mindennél, ahogy a város viszonyul a cucchoz. Tíz éve gyakorlatilag se lenyelni, se kiköpni nem bírja. Van Győri Tavasz, Győri Nyár és még számos merőben kulturális évszakok nagyságrendekkel nagyobb városi részvállalással. Nullákkal nagyobbal, fellép Pege Aladár, ki tud azokról mégis. Idén úgy egy-két millió forinttal szálltak be. Az európai gyakorlat szerint pedig egy ilyen - hangsúlyozzuk: rangos - fesztivál majdhogynem tokkal, vonóval a helyszínéül szolgáló városé.

Lesz, nem lesz?

Meglátjuk.

Annyi azonban már most biztosnak látszik, hogy ilyen még egy már biztosan nem lesz.

Vagy megszűnik, mint a Geszti valamelyik zenekara, végül is a csúcson kell abbahagyni, vagy, mert ha erre nem is szoktunk gondolni, ez is egy árucikk, hát jól eladódik.

Megveszi valaki, mint egy bezárt mozit. Pénzt ad érte, amiből ki lehet fizetni az adósságokat meg a villanyt, az is valami. Másfelől viszont pénzt ad érte és nem garanciát. Például arra nézvést, hogy mi megy ott majd Mediawave címen aztán.

Felmerül a kérdés, hogy ez így, ahogy van, nem öregbítené-e valakinek a jó hírét. Ha majd nekünk fussa rá, beszállunk. Odaadjuk a pénzt, és Mediawave Magyar Narancs Fesztivál néven megy minden, mint eddig, rendesen.

Na de addig?

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.