Ha megnövünk, fesztivált veszünk

  • 2000. április 27.

Publicisztika

Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

n Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

Mármost, hogy miért foglalkozunk vele először mégis itt? Annak is jó oka van.

Komoly formában felmerült ugyanis, hogy az idei lesz az utolsó. Ennyi volt, nincs tovább, nem megy. Véget értek a kilencvenes évek.

A most futó fesztivál pillanatnyilag is - utófinanszírozás ide vagy oda - tízmillió forint mínuszon áll. Minimálisan ennyi pénz hiányzik a már létező, szerződésekhez kapcsolódó számlák kiegyenlítéséhez, s a hiányzó HUF-ok ügye a szerencsésebb esetekben legfeljebb későbbi-korábbi tárgyalások napirendjén ha szerepel. Mert a Műv. Min. tízmillió helyett csak négyet adott, végtére árvíz van, érthető, és ehhez hasonló, sokfelől ismerős nehézségek.

Az viszont már valamivel cifrább mindennél, ahogy a város viszonyul a cucchoz. Tíz éve gyakorlatilag se lenyelni, se kiköpni nem bírja. Van Győri Tavasz, Győri Nyár és még számos merőben kulturális évszakok nagyságrendekkel nagyobb városi részvállalással. Nullákkal nagyobbal, fellép Pege Aladár, ki tud azokról mégis. Idén úgy egy-két millió forinttal szálltak be. Az európai gyakorlat szerint pedig egy ilyen - hangsúlyozzuk: rangos - fesztivál majdhogynem tokkal, vonóval a helyszínéül szolgáló városé.

Lesz, nem lesz?

Meglátjuk.

Annyi azonban már most biztosnak látszik, hogy ilyen még egy már biztosan nem lesz.

Vagy megszűnik, mint a Geszti valamelyik zenekara, végül is a csúcson kell abbahagyni, vagy, mert ha erre nem is szoktunk gondolni, ez is egy árucikk, hát jól eladódik.

Megveszi valaki, mint egy bezárt mozit. Pénzt ad érte, amiből ki lehet fizetni az adósságokat meg a villanyt, az is valami. Másfelől viszont pénzt ad érte és nem garanciát. Például arra nézvést, hogy mi megy ott majd Mediawave címen aztán.

Felmerül a kérdés, hogy ez így, ahogy van, nem öregbítené-e valakinek a jó hírét. Ha majd nekünk fussa rá, beszállunk. Odaadjuk a pénzt, és Mediawave Magyar Narancs Fesztivál néven megy minden, mint eddig, rendesen.

Na de addig?

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.