Ha megnövünk, fesztivált veszünk

  • 2000. április 27.

Publicisztika

Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

n Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

Mármost, hogy miért foglalkozunk vele először mégis itt? Annak is jó oka van.

Komoly formában felmerült ugyanis, hogy az idei lesz az utolsó. Ennyi volt, nincs tovább, nem megy. Véget értek a kilencvenes évek.

A most futó fesztivál pillanatnyilag is - utófinanszírozás ide vagy oda - tízmillió forint mínuszon áll. Minimálisan ennyi pénz hiányzik a már létező, szerződésekhez kapcsolódó számlák kiegyenlítéséhez, s a hiányzó HUF-ok ügye a szerencsésebb esetekben legfeljebb későbbi-korábbi tárgyalások napirendjén ha szerepel. Mert a Műv. Min. tízmillió helyett csak négyet adott, végtére árvíz van, érthető, és ehhez hasonló, sokfelől ismerős nehézségek.

Az viszont már valamivel cifrább mindennél, ahogy a város viszonyul a cucchoz. Tíz éve gyakorlatilag se lenyelni, se kiköpni nem bírja. Van Győri Tavasz, Győri Nyár és még számos merőben kulturális évszakok nagyságrendekkel nagyobb városi részvállalással. Nullákkal nagyobbal, fellép Pege Aladár, ki tud azokról mégis. Idén úgy egy-két millió forinttal szálltak be. Az európai gyakorlat szerint pedig egy ilyen - hangsúlyozzuk: rangos - fesztivál majdhogynem tokkal, vonóval a helyszínéül szolgáló városé.

Lesz, nem lesz?

Meglátjuk.

Annyi azonban már most biztosnak látszik, hogy ilyen még egy már biztosan nem lesz.

Vagy megszűnik, mint a Geszti valamelyik zenekara, végül is a csúcson kell abbahagyni, vagy, mert ha erre nem is szoktunk gondolni, ez is egy árucikk, hát jól eladódik.

Megveszi valaki, mint egy bezárt mozit. Pénzt ad érte, amiből ki lehet fizetni az adósságokat meg a villanyt, az is valami. Másfelől viszont pénzt ad érte és nem garanciát. Például arra nézvést, hogy mi megy ott majd Mediawave címen aztán.

Felmerül a kérdés, hogy ez így, ahogy van, nem öregbítené-e valakinek a jó hírét. Ha majd nekünk fussa rá, beszállunk. Odaadjuk a pénzt, és Mediawave Magyar Narancs Fesztivál néven megy minden, mint eddig, rendesen.

Na de addig?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.