Ha megnövünk, fesztivált veszünk

  • 2000. április 27.

Publicisztika

Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

n Kedden kezdődött és a munka ünnepéig tart Győrben a tizedik Mediawave fesztivál. Érdekes lesz és izgalmas is, hogy miért és mennyiért, megtudható híroldalunkról. Az ott felsoroltakból kiderül, amit kilencéves tapasztalataink is megerősítenek: a közép-európai térség egyik, ha nem a legjelentősebb, innovatív szellemű kulturális megmozdulása - túlzás nélkül - európai rangú esemény.

Mármost, hogy miért foglalkozunk vele először mégis itt? Annak is jó oka van.

Komoly formában felmerült ugyanis, hogy az idei lesz az utolsó. Ennyi volt, nincs tovább, nem megy. Véget értek a kilencvenes évek.

A most futó fesztivál pillanatnyilag is - utófinanszírozás ide vagy oda - tízmillió forint mínuszon áll. Minimálisan ennyi pénz hiányzik a már létező, szerződésekhez kapcsolódó számlák kiegyenlítéséhez, s a hiányzó HUF-ok ügye a szerencsésebb esetekben legfeljebb későbbi-korábbi tárgyalások napirendjén ha szerepel. Mert a Műv. Min. tízmillió helyett csak négyet adott, végtére árvíz van, érthető, és ehhez hasonló, sokfelől ismerős nehézségek.

Az viszont már valamivel cifrább mindennél, ahogy a város viszonyul a cucchoz. Tíz éve gyakorlatilag se lenyelni, se kiköpni nem bírja. Van Győri Tavasz, Győri Nyár és még számos merőben kulturális évszakok nagyságrendekkel nagyobb városi részvállalással. Nullákkal nagyobbal, fellép Pege Aladár, ki tud azokról mégis. Idén úgy egy-két millió forinttal szálltak be. Az európai gyakorlat szerint pedig egy ilyen - hangsúlyozzuk: rangos - fesztivál majdhogynem tokkal, vonóval a helyszínéül szolgáló városé.

Lesz, nem lesz?

Meglátjuk.

Annyi azonban már most biztosnak látszik, hogy ilyen még egy már biztosan nem lesz.

Vagy megszűnik, mint a Geszti valamelyik zenekara, végül is a csúcson kell abbahagyni, vagy, mert ha erre nem is szoktunk gondolni, ez is egy árucikk, hát jól eladódik.

Megveszi valaki, mint egy bezárt mozit. Pénzt ad érte, amiből ki lehet fizetni az adósságokat meg a villanyt, az is valami. Másfelől viszont pénzt ad érte és nem garanciát. Például arra nézvést, hogy mi megy ott majd Mediawave címen aztán.

Felmerül a kérdés, hogy ez így, ahogy van, nem öregbítené-e valakinek a jó hírét. Ha majd nekünk fussa rá, beszállunk. Odaadjuk a pénzt, és Mediawave Magyar Narancs Fesztivál néven megy minden, mint eddig, rendesen.

Na de addig?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.