Publicisztika

Kosaras Péter Ákos, az egyik internetes közösségi oldalon tavaly SS-egyenruhában domborító majom ismét bekerült az újságokba - ez már önmagában is felháborító (ti. ha egy közveszélyes fasiszta idióta nyilvánosságot kap). De manapság magas az általános ingerküszöb (még az ez irányú is, noha ilyennek nem is szabadna lenni), úgyhogy ezért nem is szólnánk. Ha valami neonyilas számmal még föl lehet lépni a sajtóban, az a sajtó baja, túléljük. Ám újabb kűrjének van oly vonatkozása is, ami létállapotainkat is érinti.

A hét végén rendezik az SZDSZ rendkívüli elnökválasztó küldöttgyűlését. Fátylat a múltra, a csalásokra, Asztalosné és Köteles üzelmeire: győzzön megint a jobbik! Mégiscsak ezen a párton múlik, hogy a szocialista kormány kitölti-e a ciklusát.

Az államot már régi idők óta szokás hajóhoz hasonlítani, amely - legalábbis Párizs optimista címerfölirata szerint - hányódik, de nem süllyed el. A magyar Respublika viszont az utóbbi időben egyre inkább a "bolondok hajója" metaforáját juttatja eszünkbe: csakugyan, mintha csupa bolond utazna rajta és próbálná irányítani, legalábbis míg el nem süllyed.

Magyar Narancs, 2008. május 15. Kedves Narancs, tisztelt főszerkesztő úr! Előfizetőként e héten is nagy örömmel vettem kezembe a lapot.

Hétfőn szavazott róla az Országgyűlés: a Tibetről szóló határozati javaslatot nem vette napirendre. De nem néz-e ki hülyén, hogy a szabadságharcaira oly büszke kis nép - a magyar - parlamentje még csak vitatkozni sem akar a szabadságáért küzdő másik kis nép - a tibeti - ügyé-ről? És ezt most a képviselők nem kenhetik (egy)másra, mindenki hozzátette a magáét.

A Színművészeti Egyetemen tartott fejtágító, avagy továbbképzés - ha hihetünk a hirszerzo.hu-nak, és egyelőre nincs rá okunk, hogy ne ezt tegyük - konkrét tartalmát tekintve leginkább gyerekes marhaságokból állt, ilyen az autópályaépítések és a metróberuházás leállítása, meg a paksi atomerőmű vizének felhasználása a Duna- Tisza köze elsivatagosodásának megakadályozására. Fejleszteni kell a turizmust is, nem vitás. Ez még nem kormányprogram, legfeljebb annak a paródiája, újabb autópályák már nemigen vannak tervezve, a metróberuházás leállítása pedig (amely úgy történne, hogy az Orbán-kormány nem fizetné ki a számlákat az alvállalkozóknak) - a magyar állam nyilván szerződésekbe foglalt kártérítési kötelezettségei miatt - kábé ugyanannyiba kerülne, mint a megépítése, viszont nem lenne metró, csak egy félig kifúrt alagút és félkész állomások, a hülyének is megéri.

Mérő László legutóbbi, a nácikról, illetve a hozzájuk való viszonyról szóló írásának (Nácik, hova?, Magyar Narancs, 2008. május 8.) állításai nem hagyhatók csak úgy annyiban. Mérő László tekintélyes értelmiségi, elkötelezett demokrata, szavára sokan adnak, nem akárki. Legutóbbi tárcájában azonban - és a jó szándékot nem vitatom - olyan érvelést tár az olvasók elé, amely több ponton hibás, következtetése pedig veszélyes.

A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.

Magyar Narancs, 2008. április 17. Tisztelt szerkesztőség! Olvastam cikküket a filmek és sorozatok feliratozásával kapcsolatban, és igazán vegyes érzelmeket keltett bennem.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a múlt héten meghozta rég várt végzését a 2007. február 2-i kordonbontás ügyében. Mint emlékezetes, a Fidesz képviselőcsoportja ezen a napon szétszerelte a Kossuth téren felállított fémkorlátokat. Ezzel nevezettek a feljelentő, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szerint megvalósították a garázdaság és a rendzavarás tényállását, miáltal is szabálysértést követtek el.

Az új egészségügyi miniszter imádnivaló ember. Székely Tamást, e tündéri figurát el is halmozzák szeretettel, amerre jár. A szakmai szervezetek elismerően szóltak kvalitásairól, a gyógyszerészek kamarai közgyűlésén egyenesen megtapsolták, ellenzéki képviselők adtak hangot bizakodásuknak (majd a szakbizottságban nem támogatták a kinevezését, hisz a rajongásnak is van határa). Mintha még Éger István, az orvosi kamara elnökének nyilatkozataiban is felfedezhető volna valamiféle halvány, részleges és bizonyára ideiglenes megelégedettség; és tőle többet aligha remélhet az az egészségügyi miniszter, akit nem Éger Istvánnak hívnak. A tobzódás Székely első intézkedéseinek és azóta is hömpölygő ígéreteinek éppúgy szólhat, mint az ezután kijárni remélt engedményeknek.

A közelmúlt történései látszólag a jó öreg malthusiánus indíttatású félelmeket támasztják alá: a Föld lakossága sokkal nagyobb ütemben (eredetileg mértani haladvány szerint, amikor az új és a régi populáció hányadosa állandó) növekszik, mint az asztalra kerülő kaja mennyisége (ez a néhai angol közgazda szerint pusztán számtani haladvány szerint nő - ekkor csupán az új és a régi termelési adatok különbözete, azaz a növekmény állandó). Nincs más hátra: jöjjön az Armageddon - a háborúk, járványok, az éhínség rendet vágnak, a túlélőkkel meg végeznek az igényes filmalkotásokban többször is megénekelt, emberevő sáskák.

Helyesbítés A 2008. május 1-jei lapszám 17.

Szerbia Európát választotta, Sz. egy kis kódorgás után végre rálépett az európai útra, Sz.-ban győzött a demokrácia, ésatöbbi - talán az téveszthette meg a külföldi vezércikk- és főcímíró szakelemeket, hogy vasárnap éjjel pár ezer fős tömeg ünnepelte a belgrádi utcán a Demokrata Párt győzelmét, a radikálisok meg (a tudósítások szerint) szomorúan hazasomfordáltak székházukból. Biztos mindenki úgy gondolta, hogy csak tudják, mit és miért csinálnak.