Narancs XX. évf. 20. szám (2008-05-15)
Kedves olvasó, ön is meg fog halni. Ezért hasznos, ha már most belegondol, hogyan fognak erről a tényről beszélni szerettei és ellenségei (ne odaátról kelljen majd mérgelődnie). A halálnak - fontosságához illően - gazdag nyelvi repertoárja van. De vajon ugyanazt jelenti-e a meghalt, megdöglött, elhunyt, kimúlt, vagy csak stíluskülönbség van köztük? És mi a különbség a stíluskülönbség és a nem-stíluskülönbség között?
A kommunizmus emigrációba kényszerítette Márait, Faludyt, és megpróbálta emigrációba kényszeríteni Konrád Györgyöt. Évekre elhallgattatta Németh Lászlót és Kassák Lajost, szilenciummal sújtotta Csurka Istvánt és Petri Györgyöt. De még ennél is többet ártott a tiltás és tűrés, a megalázás és felmagasztalás kiszámíthatatlan, züllesztő váltogatásával. Mindez közismert; az viszont kevésbé, hogy ez a rendszer különös súllyal nehezedett rá azokra, akik egyébként a feltétlen hívei voltak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál semmilyen kéziratot nem kellett olyan aprólékos gonddal olvasni, mint a régi harcosok emlékezéseit. "Szerzőim közül - hadd sóhajtsak fel örömmel, de szomorkodva is - Goda Gábor az egyetlen, akinek a szerkesztése politikai fejtörésre kényszerít, következésképp morális gondot okoz" - írta K. egyik lektori jelentésében, 1971-ben.
A közelmúlt történései látszólag a jó öreg malthusiánus indíttatású félelmeket támasztják alá: a Föld lakossága sokkal nagyobb ütemben (eredetileg mértani haladvány szerint, amikor az új és a régi populáció hányadosa állandó) növekszik, mint az asztalra kerülő kaja mennyisége (ez a néhai angol közgazda szerint pusztán számtani haladvány szerint nő - ekkor csupán az új és a régi termelési adatok különbözete, azaz a növekmény állandó). Nincs más hátra: jöjjön az Armageddon - a háborúk, járványok, az éhínség rendet vágnak, a túlélőkkel meg végeznek az igényes filmalkotásokban többször is megénekelt, emberevő sáskák.
Szerbia Európát választotta, Sz. egy kis kódorgás után végre rálépett az európai útra, Sz.-ban győzött a demokrácia, ésatöbbi - talán az téveszthette meg a külföldi vezércikk- és főcímíró szakelemeket, hogy vasárnap éjjel pár ezer fős tömeg ünnepelte a belgrádi utcán a Demokrata Párt győzelmét, a radikálisok meg (a tudósítások szerint) szomorúan hazasomfordáltak székházukból. Biztos mindenki úgy gondolta, hogy csak tudják, mit és miért csinálnak.
A múlt héten nyilvánosságra hozták a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (közismertebb nevén: PANKKK) nyertes pályázóinak névsorát. A három évvel ezelőtt életre álmodott kezdeményezés célja, emlékezzünk, a klubok szubvencionálása mellett az éppen induló, zöld-, ám semmiképp sem botfülű együttesek segélyezése volt. Ahogyan az akkori kulturális miniszter, Bozóki András, a program szellemi atyja nyilatkozta a HVG-nek: "Nem a gagyi, a kommersz zene támogatása a cél, s nem is a már sikeres, befutott együttesek segítése. (...) Azt szeretnénk, ha lehetőséghez jutnának azok a kamaszok, akik a kezükbe vesznek egy gitárt, és amatőr együttest alapítanak." És ha a PANKKK alapkoncepcióját nem gondoljuk is tökéletesnek (az egészet alighanem inkább az iskolák hangszerparkjának bővítésével, ezzel párhuzamosan a zeneoktatás korszerűsíthetőségével kellett volna kezdeni), a fentebb idézett elgondolással nehéz volna nem rokonszenvezni.
Magyar Narancs, 2008. április 17. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.
Fél évszázadig úgy tűnt, nincs nélkülük kormánykoalíció. A német Szabad Demokrata Párt (Freie Demokratische Partei, FDP) 1949 és 1998 között összesen 41 évig vett részt a szövetségi köztársaság kormányzásában, több évet töltött hatalmon, mint bármely másik német párt. Most ellenzékben őrlődik, szocdemek, kereszténydemokraták és zöldek közt. Láttunk már hasonlót, szó se róla.
Az Irrawaddy (vagy Ayeyarwaddy - de van egy d-vel írott változat is) folyó észak-déli irányban, kétezerkétszáz kilométer hosszan kettévágja Burmát (vagy Mianmart, ahogy az 1988-as felkelés leverése után a katonai junta átnevezte az országot), majd egy több mint háromszázszor háromszáz kilométeres deltavidéken át, kilenc ágra szakadva ömlik az Indiai-óceánba, pontosabban a Bengáli-öbölbe.
Az elnök személyénél sokkal fontosabb, hogy a hazai liberalizmus különféle irányai továbbra is az SZDSZ-ben jelenjenek meg, különben a szabadelvűség parlamenti képviselet nélkül marad - állítja Gusztos Péter ügyvivő, frakcióvezető-helyettes, aki bevallása szerint a koalíció felmondásának "harcos támogatója" volt.
A napokban hozta nyilvánosságra a washingtoni székhelyű Freedom House (FH) a régiós országok demokráciájának tavalyi állapotáról, illetve a sajtószabadság fokáról szóló jelentéseit. A magyar eredmények 2006-hoz képest nem változtak, ám a környező országokban majd' mindenhol romlott a helyzet.
A 2006-os önkormányzati választások után a Mikulás és az adventi idill helyett a békétlenség és a politikai megosztottság érkezett meg Nagykarácsonyba. A helyzet odáig fajult, hogy május 8-án, miután hiába próbálták lemondatni Réz Istvánt, feloszlatta magát az önkormányzat. A faluban már nemcsak azt beszélik, hogy Réz diktatórikus és pénzéhes, de egy vesztegetési üggyel is összekapcsolják a nevét.
Éledni látszik a koalíciós korszak és a reformkormányzás alatti dermedtségéből a szocialista frakció: a múlt keddi ülésen többórás vita után elhalasztották a május 19-re tervezett tisztújítást. A képviselők egy része a frakciószabályzat átdolgozását, a kisebbségi kormányzáshoz illeszkedő baloldali program kidolgozását követeli.
Nem múlik el hét, hogy valakik ne tanácsolnák a "jóléti kiadások" radikális csökkentését a kormánynak. Előző cikkünkben (Az aprónép aprópénze, 2008. május 1.) azt vizsgáltuk, visszanyeshető-e a családtámogatási rendszer. A lakástámogatások mértékét sem nehéz túlzottan nagyvonalúnak látni: pedig európai összehasonlításban éppen a fordítottja igaz. Ezt a nem is annyira sokat viszont a lehető legrosszabb módon költjük el.
Az, hogy Sólyom László nem támogatta Lomnici Zoltán főbírói mandátumának meghosszabbítását, legfeljebb magát Lomnicit és néhány famulusát lephette meg. A volt strasbourgi bíró, Baka András jelölése viszont szélesebb szakmai körökben is feltűnést keltett.
A független szakmai körökben meglehetősen sokat kritizált igazságszolgáltatás élére Sólyom László külső embert, a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság korábbi magyar bíróját jelölte. Baka Andrást főbírói terveiről és nemrég lezárult strasbourgi munkájáról kérdeztük. Jelölésének körülményeivel külön cikkben foglalkozunk a 17. oldalon.
Ismeretlenül és váratlanul került a legnagyobb magyar kulturális projekt, az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) élére tavaly júniusban. A botrányfelhők ez idő alatt nem oszlottak, hanem tovább gyülekeztek Pécs egén.
A napokban múlt hetvenéves, már megmondhatom, a kedvencem. Tetszik. Úgy hívják, mint az utolsó montenegrói királynét.
Nyáridőben a Dohány utca elején, épp a zsinagógával szemben viking hajókat formázó bútorok kerülnek a járdára.
Thomas Hobbes írja a Leviatán című nagy művében, Vámosi Pál fordításában: "Senki se kételkedik annak a megállapításnak igazságában, hogy egy mozdulatlanul fekvő dolog, hacsak valami más meg nem mozgatja, mindörökre mozdulatlan marad."
200 kilométer az mégiscsak 200 kilométer. Nagyjából ekkora a távolság az olasz csizma és Szardínia között. Akár Korzika, akár Tunézia közelebb esik hozzá, mint maga az "anyaföld".
Ha egyetlen zenekarral kellene definiálni a befordulást, a szorongást és a klausztrofóbiát, egyértelműen a Portishead lenne az ideális választás: a Beth Gibbons, Geoff Barrow és Adrian Utley alkotta, Bristol környéki tengerparti városból (Portisheadből) indult társulat sötét tónusú, nyomasztó, lebegős muzsikája egyszerűen lenyűgöző és hátborzongató. Sokan még ma is a triphop teremtőinek tartják őket, pedig az 1994-es, zseniális alapműnek számító Dummy inkább új irányt mutatott a brit szaksajtó által elkeresztelt zenei irányzatnak.
Primitív, meghökkentő és hátborzongató jelenség Genesis P. Oridge, a Psychic TV aranyfogú, pink bieder fűzős, pszichopata tekintetű férfi bemondónője a színpadon - még így hatvan felé is szédítő. Nekem legalábbis tökéletesen megfelelt, miután az A38 színpadán annyi befalcolt legendát is láthattam az utóbbi időben. Lássuk be, történelmi pillanatoknak, egy mondanivalójában cseppet sem elavult, műfaji és nemi határokat egyaránt sértő, intelligensen pukkasztó, dallamos, poetikus posztpunk art-show-nak lehettünk a tanúi.
Egy film természetéből adódóan mindig kisajátítja kicsit az igazságot (aminek persze a legritkább esetben van a birtokában). Nem állít kevesebbet, mint hogy az van, amit mutatok, addig tart a világ, ameddig a kamera lát. Ami nem fért bele, az már egy másik film, másik bejárat, másik igazság. A kamera terébe, az igazságba, aminek egy mozijegy az ára, nem fér bele a holokauszt, de belefér egy holokausztsztori: a Pénzhamisítók a legjobb külföldi film lett idén az Oscaron. Nem tárgya, csupán helyszíne a pokol, mármint annak sok holokausztfilmből ismert, mozis verziója: tábor, foglyok, őrök, szögesdrót, latrina...
A recept itt hever az orrunk előtt, most tette le valaki, mindjárt felkapja egy másik, bár valószínűbb, hogy épp a kellő példányszámban sokszorosították. Korrekt munka, minden benne van: hozzávalók beárazva (tudniillik: menynyi esik le darabjáért az Örimázstól, a MAMA-tól és a nagymamától), beszerzési útmutató, sőt térkép. Mégis, már az első utasítás problematikus. Mi az, hogy "Végy egy nácit!"?
Meggyel petyegtetett túró a tölteléke annak a rétesnek, amelyet a Vidám Színpadon sütnek - és azonmód nagyjából be is falnak a színpadon. És körülbelül ennyi idő - egy rétessütésnyi - alatt lepereg egy élet; nem is egy, hanem három. Szonya Mamocskina, Vinkel és Groholszkij szerelmi háromszög történetébe ágyazva.
Elképzelni az életet papa nélkül - mondja Erika, a regény egyik főszereplője, aki húgaival együtt azzal küzd, hogy ez a mondat ne váljon valósággá. Nem az a kérdés, akarják-e, hiszen az életet mindig is apa nélkül élték, hanem az, hogyan döntenek, beledöglenek-e, vagy sem.
A két esztendeje, 2006-ban elhunyt historikus és szabadsághős történeti-politikai írásai sorjáznak a kötetben, amelyet akár mintaszerű tisztelgő megemlékezés gyanánt is forgathatnánk, hiszen az özvegy, Gál Éva és a jó barát, Kende Péter szerkesztette összeállítás valóban felidézi és méltatja Litván György példázatos életét és munkásságát. Mert az erkölcsi integritásnak, az élethosszig kitartó emberi derekasságnak és történetírói hitelnek oly kevéssé kedvező huszadik század magyar történelmében bizony valóban kivételes alaknak tetszett ez a szelíd, de határozott tudós. Forradalomban és börtönben, vérfagylaló pártaktíván és rendszerváltó tolongás közepette ugyanaz a kritikus és bátor értelmiségi maradt, olyasvalaki tehát, akiről szólván szívnyugalommal leírható ez a - legtöbbször menthetetlenül fellengzésnek beillő - fogalom: jellemszilárdság.
Élt Amerikában és Európában, forgatott Ausztráliában és a Távol-Keleten. 63 évesen, hosszú, ősz hajjal, drótkeretes szemüvegben a világjáró erőtlenül suttogja gondolatait. A Párizs, Texas, a Berlin fölött az ég, A világ végéig, Kívül tágasabb, Az amerikai barát, A dolgok állása, a Villanás a víz felett rendezője, Arany Pálma, Arany Oroszlán, Arany Leopárd és mindenféle egyéb díjas ismét Cannesban versenyez, afféle törzsvendégként, az Antonioni-sztoriból készült The Palermo Shootinggal. Tíz nappal a szicíliai forgatás után beszélgettünk a Torinói Filmfesztiválon, ahol feladták teljes életművét.
A hazai és nemzetközi trendeket összehasonlító, átfogó tánctörténeti munkája Száz év tánc címmel a közelmúltban jelent meg a L'Harmattan kiadónál.
A nagy bölcselő, Spinoza szerint az Öröm nem más, mint amikor a kisebb tökéletességből átmegyünk a nagyobb tökéletességbe. A magunk részéről nem adhatunk számot semmiféle kis avagy nagy tökélyről, de annyi szent, hogy örülünk, hiszen e hónapban úgy tűnik, majdnem tökéletesen elértük e lista megalkotásával kitűzött célunkat, magyarul azt, hogy felhívjuk a figyelmet az értékes, de kereskedelmi szempontból nem feltétlenül sikeres könyvekre, főként persze a kortárs magyar irodalom köréből.
Hollandiában feketének nevezik azokat az iskolákat, amiket többségében nem nyugati bevándorlók gyermekei látogatnak. Ezek nemigen segítik a bevándorlók elkülönülésének megszüntetését, és a felszámolásukra tett eddigi próbálkozások sikertelensége láttán úgy tűnik, hamis illúziót kelt, aki az integráció jövőjét rózsaszínben láttatja.
A demoscene (ds) több mint húszéves múltra tekint vissza. Itthon azonban kevesen ismerik a nemzetközi számítástechnikai szubkultúrát. A ds keretében létrehozott animációk olyan programok, amelyek a lefuttatás során számolják ki a megjelenő látványt és hangokat. Az alkotók úgy vélik, egy kívülállónak nagyon nehéz lenne elmagyarázni a ds jelentőségét, ám az egyik hazai csapat, a Conspiracy tagja mégis kísérletet tesz erre.
Pontosan érkezik, kellemes az illata, figyel, tegeződik. Jógázik, megnézi, mit eszik, hűséges a feleségéhez, olajat talál, leszoktat a dohányzásról, kérés nélkül kanalat hajlít. Freud leszármazottja, Lennon, Michael Jackson, Beckham és mindenki más nagy barátja. Mostanában kikerülhetetlen.
A krumplimeghajtású biciklit akartuk megnézni Győrben, a III. Széchenyi-futamon, de a tavalyelőtt közismertté vált járgánynak híre-hamva sem volt. Viszont akadt helyette más, szebb és jobb. A futamon egyébként bárki indulhatott, az egyetlen szabály, hogy a jármű ne használjon fosszilis üzemanyagot.
