A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.
Azonban mielőtt idáig szaladnánk, nézzük meg a gondolatmenet elejét, a kisebbségi kormányzás természetét, környezetét. Mit is mond az alkotmány a kisebbségi kormányzásról? Semmit. Ahogyan a többségi kormányzásról sem. Csak a kormányzás fogalmát ismeri. Mindaddig az adott miniszterelnöknek (kormánynak) és programnak van támogatottsága a parlamentben, amíg a) meg nem szűnik a megbízatása (aminek eseteit az alkotmány világosan kimondja - és a kisebbségi lét nem szerepel ezek között), vagy b) nem lép elő egy újabb miniszterelnök-jelölt az ő programjával, amelyet a parlamenti többség támogat, ami egyenesen vezet az a) pont érvénybe lépéséhez, azaz a "régi" kormány megbízatásának megszűnéséhez.
Tehát azt az állapotot, amelyet - többek között - Navracsics Tibor egyik parlamenti felszólalásában diagnosztizált ("parlamenti felhatalmazás nélküli kormányzás folyik"), az alkotmány nyilvánvalóan nem ismeri. Persze világos a cél és az eszköz az ellenzéki párt szóhasználatában: azt az érzetet igyekszik erősíteni, hogy a kormány egyedül maradt, radikálisabban megfogalmazva, a kormány illegitim.
Az előbbi problémához kapcsolódik annak feszegetése is, hogy ha a miniszterelnök "valóban olyan nagy legény, kérjen maga ellen bizalmi szavazást". Az MDF és a Fidesz azzal érvel, hogy ki kell derülnie, az SZDSZ valójában melyik oldalon áll: ellenzéki vagy kormánypárti erő. Számomra már az is kérdés, hogy ki kell-e egyáltalán derülnie annak, hogy egy ellenzéki párt állandóan támogatja-e a kormányt, csak esetenként vagy - ne adj' isten - soha. Vajon nem inkább a törvényjavaslat a fontos, szemben azzal, hogy ki szavazza meg?
De játsszuk végig ezt a forgatókönyvet: ha a kormány bizalmi szavazást kér maga ellen, és azt a liberálisok nem szavazzák meg, akkor bukik a kormány. Ebben az esetben új miniszterelnököt kell jelölni, akit és akinek programját egy valamilyen összetételű parlamenti többség - akár az SZDSZ az MSZP-vel, akár az MSZP-n kívüli összes többi párt - megszavazza. De ugyanez a végeredmény elérhető anélkül, hogy a miniszterelnök kérne maga ellen bizalmi szavazást. Ott van a lehetőség a feltételezett új parlamenti többség kezében, hogy megvonja a bizalmat a kormányfőtől és annak kormányától, csak találniuk kell egy új miniszterelnök-jelöltet. A bizalmi szavazás követelése tehát annak beismerése, hogy nincs alternatív parlamenti többség. Márpedig ha így van, akkor a kisebbségi Gyurcsány-kormánynak van többsége, bármennyire is ellentmondásosan hangzik ez. Ha az egyiknek nincs többsége, akkor a másiknak van, így fest a zéró összegű játszma természete a parlamenti logikában és matematikában.
Nincs egyébként semmilyen alkotmányos kötelezettsége a kormánynak, hogy ezt a bizalmat tesztelje, hogy magát egy kiemelt pillanatban megmérettesse. És nyilvánvalóan nem önsorsrontó egy kormány sem, hogy akkor kérjen bizalmi szavazást, amikor éppen kisebbségben van. Egyébként elég megmérettetés lesz a kisebbségi Gyurcsány-kormánynak az elkövetkezendő időszak: nem pusztán egy alkalommal, hanem hétről hétre ki fog derülni, hogy éppen el tudja-e fogadtatni előterjesztéseit a parlamenttel, azaz, hogy aktuálisan éppen többségben van-e, vagy sem. Nincs tehát állandó, szilárd struktúra, amelyben minden, kormányzati oldalról érkező javaslatnak automatikus támogatottsága van, viszont sokkal több a kombinációs lehetőség, ahogyan a parlament törvényhozói funkcióját gyakorolhatja.
A kisebbség többségét egy másik aspektusból is megfoghatjuk: kinek áll érdekében az előre hozott választás? A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint, ha most vasárnap lenne a szavazás, csak egy párt járna jól, ez pedig a Fidesz (kiegészítve a KDNP-vel, amellyel feltehetően közös listán indulna). Az MDF és az SZDSZ - jóllehet egyre erősödő intenzitással áll ki mellette - nemhogy a parlamentbe jutásért, de valójában az állami támogatásért küzd jelen pillanatban, ami az 1 százalék eléréséhez kötött.
Ebből következően teljesen világos, hogy miért a költségvetés elfogadásának megtagadásával revolverezik a kormányt, és miért nem kezdenek tárgyalást a parlamenti új többség pártjai egymással arról, hogy oszlassák fel a parlamentet. Azért, mert evvel rosszul járnának, hiszen ez azt jelentené, hogy kora ősszel parlamenti választások lennének, a kampányidőszak pedig a politikailag finoman szólva is enervált, foci Eb- és olimpialázban égő nyárra esne. Ez pedig nyilvánvalóan annak az esélyét növelné, hogy kétpárti (plusz a Fidesszel közös listán bejutott KDNP) Országgyűléssel nyitna az őszi politikai szezon. A kis pártok tehát kivárnak, abban bízva, hogy az idő nekik dolgozik. De nem lehet nem észrevenni, hogy az az MDF, amelyik mindig azzal vádolja a két nagy pártot, hogy hatalmi célok vezérlik, maga is hasonló vektor szerint látszik politizálni. Túlélni mindenáron, még úgy is, hogy fél évvel tovább húzza a kisebbségi kormány agóniáját. Egyébként e hatalmi törekvés nemhogy nem idegen a politikától, de megszüntethetetlen sajátossága, sőt: vezérlő logikája. Csak érdemes regisztrálni, hogy ez alól egyik párt sem kivétel, még akkor sem, ha retorikájában ennek ellenkezőjét igyekszik hangsúlyozni.
Az SZDSZ pozíciója pillanatnyilag nem ilyen egyértelmű: a tény, hogy az elnökválasztási kampány időszakát éljük, minden kijelentésüket relativizálja. Az, hogy az SZDSZ mit gondol a kisebbségi kormány jövőjéről, és ennek nyomán például a költségvetés elfogadásáról, leghamarabb a június 7-i küldöttgyűlést követően derül ki.
A magyar parlamentben tehát jelenleg - hangsúlyozottan: jelenleg - azok vannak kisebbségben, akiknek érdekükben áll az előre hozott választás. És nincs olyan alternatív miniszterelnök-jelölt és program, akit/amelyet az új országgyűlési többség egységesen támogatna. Így lesz az ellenzéki többségből kisebbség.
