A kisebbség többsége

  • Magyar Kornélia
  • 2008. május 22.

Publicisztika

A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.

A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.

Azonban mielőtt idáig szaladnánk, nézzük meg a gondolatmenet elejét, a kisebbségi kormányzás természetét, környezetét. Mit is mond az alkotmány a kisebbségi kormányzásról? Semmit. Ahogyan a többségi kormányzásról sem. Csak a kormányzás fogalmát ismeri. Mindaddig az adott miniszterelnöknek (kormánynak) és programnak van támogatottsága a parlamentben, amíg a) meg nem szűnik a megbízatása (aminek eseteit az alkotmány világosan kimondja - és a kisebbségi lét nem szerepel ezek között), vagy b) nem lép elő egy újabb miniszterelnök-jelölt az ő programjával, amelyet a parlamenti többség támogat, ami egyenesen vezet az a) pont érvénybe lépéséhez, azaz a "régi" kormány megbízatásának megszűnéséhez.

Tehát azt az állapotot, amelyet - többek között - Navracsics Tibor egyik parlamenti felszólalásában diagnosztizált ("parlamenti felhatalmazás nélküli kormányzás folyik"), az alkotmány nyilvánvalóan nem ismeri. Persze világos a cél és az eszköz az ellenzéki párt szóhasználatában: azt az érzetet igyekszik erősíteni, hogy a kormány egyedül maradt, radikálisabban megfogalmazva, a kormány illegitim.

Az előbbi problémához kapcsolódik annak feszegetése is, hogy ha a miniszterelnök "valóban olyan nagy legény, kérjen maga ellen bizalmi szavazást". Az MDF és a Fidesz azzal érvel, hogy ki kell derülnie, az SZDSZ valójában melyik oldalon áll: ellenzéki vagy kormánypárti erő. Számomra már az is kérdés, hogy ki kell-e egyáltalán derülnie annak, hogy egy ellenzéki párt állandóan támogatja-e a kormányt, csak esetenként vagy - ne adj' isten - soha. Vajon nem inkább a törvényjavaslat a fontos, szemben azzal, hogy ki szavazza meg?

De játsszuk végig ezt a forgatókönyvet: ha a kormány bizalmi szavazást kér maga ellen, és azt a liberálisok nem szavazzák meg, akkor bukik a kormány. Ebben az esetben új miniszterelnököt kell jelölni, akit és akinek programját egy valamilyen összetételű parlamenti többség - akár az SZDSZ az MSZP-vel, akár az MSZP-n kívüli összes többi párt - megszavazza. De ugyanez a végeredmény elérhető anélkül, hogy a miniszterelnök kérne maga ellen bizalmi szavazást. Ott van a lehetőség a feltételezett új parlamenti többség kezében, hogy megvonja a bizalmat a kormányfőtől és annak kormányától, csak találniuk kell egy új miniszterelnök-jelöltet. A bizalmi szavazás követelése tehát annak beismerése, hogy nincs alternatív parlamenti többség. Márpedig ha így van, akkor a kisebbségi Gyurcsány-kormánynak van többsége, bármennyire is ellentmondásosan hangzik ez. Ha az egyiknek nincs többsége, akkor a másiknak van, így fest a zéró összegű játszma természete a parlamenti logikában és matematikában.

Nincs egyébként semmilyen alkotmányos kötelezettsége a kormánynak, hogy ezt a bizalmat tesztelje, hogy magát egy kiemelt pillanatban megmérettesse. És nyilvánvalóan nem önsorsrontó egy kormány sem, hogy akkor kérjen bizalmi szavazást, amikor éppen kisebbségben van. Egyébként elég megmérettetés lesz a kisebbségi Gyurcsány-kormánynak az elkövetkezendő időszak: nem pusztán egy alkalommal, hanem hétről hétre ki fog derülni, hogy éppen el tudja-e fogadtatni előterjesztéseit a parlamenttel, azaz, hogy aktuálisan éppen többségben van-e, vagy sem. Nincs tehát állandó, szilárd struktúra, amelyben minden, kormányzati oldalról érkező javaslatnak automatikus támogatottsága van, viszont sokkal több a kombinációs lehetőség, ahogyan a parlament törvényhozói funkcióját gyakorolhatja.

A kisebbség többségét egy másik aspektusból is megfoghatjuk: kinek áll érdekében az előre hozott választás? A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint, ha most vasárnap lenne a szavazás, csak egy párt járna jól, ez pedig a Fidesz (kiegészítve a KDNP-vel, amellyel feltehetően közös listán indulna). Az MDF és az SZDSZ - jóllehet egyre erősödő intenzitással áll ki mellette - nemhogy a parlamentbe jutásért, de valójában az állami támogatásért küzd jelen pillanatban, ami az 1 százalék eléréséhez kötött.

Ebből következően teljesen világos, hogy miért a költségvetés elfogadásának megtagadásával revolverezik a kormányt, és miért nem kezdenek tárgyalást a parlamenti új többség pártjai egymással arról, hogy oszlassák fel a parlamentet. Azért, mert evvel rosszul járnának, hiszen ez azt jelentené, hogy kora ősszel parlamenti választások lennének, a kampányidőszak pedig a politikailag finoman szólva is enervált, foci Eb- és olimpialázban égő nyárra esne. Ez pedig nyilvánvalóan annak az esélyét növelné, hogy kétpárti (plusz a Fidesszel közös listán bejutott KDNP) Országgyűléssel nyitna az őszi politikai szezon. A kis pártok tehát kivárnak, abban bízva, hogy az idő nekik dolgozik. De nem lehet nem észrevenni, hogy az az MDF, amelyik mindig azzal vádolja a két nagy pártot, hogy hatalmi célok vezérlik, maga is hasonló vektor szerint látszik politizálni. Túlélni mindenáron, még úgy is, hogy fél évvel tovább húzza a kisebbségi kormány agóniáját. Egyébként e hatalmi törekvés nemhogy nem idegen a politikától, de megszüntethetetlen sajátossága, sőt: vezérlő logikája. Csak érdemes regisztrálni, hogy ez alól egyik párt sem kivétel, még akkor sem, ha retorikájában ennek ellenkezőjét igyekszik hangsúlyozni.

Az SZDSZ pozíciója pillanatnyilag nem ilyen egyértelmű: a tény, hogy az elnökválasztási kampány időszakát éljük, minden kijelentésüket relativizálja. Az, hogy az SZDSZ mit gondol a kisebbségi kormány jövőjéről, és ennek nyomán például a költségvetés elfogadásáról, leghamarabb a június 7-i küldöttgyűlést követően derül ki.

A magyar parlamentben tehát jelenleg - hangsúlyozottan: jelenleg - azok vannak kisebbségben, akiknek érdekükben áll az előre hozott választás. És nincs olyan alternatív miniszterelnök-jelölt és program, akit/amelyet az új országgyűlési többség egységesen támogatna. Így lesz az ellenzéki többségből kisebbség.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.