„Nyomj egy lájkot, ha egyetértesz velem: én maradok a nyúljás-csülkös pacalnál, a gyufatésztás (8 tojásos) halászlénél és a hagymás-szalonnás tojásrántottánál” - posztolta ki a Facebookra Németh Szilárd a minap. A hozzátartozó képen a képviselő egy tál gulyáslevest (?) kavargat.
Tette mindezt azért, mert a Magyar Nemzet közölt egy cikket, amely nagyon röviden arról szól, hogy a baromfitartásban zajló állatjóléti törekvések (kevesebb rács, több szabadság) anyagilag megterhelők a gazdák számára, megemelik a termékek árait, nem elég környezetkímélőek és nem szolgálják a világélelmezési célokat (hirtelen milyen fontos lett a klímaváltozás és az éhezés kérdése a kormányoldalon), a multik pedig eldöntötték, hogy nem forgalmaznak 2025-től olyan húst, tojást, amely ketreces tartásból származik. Tehát nekünk így is úgy is rossz lesz, és egyébként is az Európai Unió ádáz módon korlátozni akarja a húsfogyasztásunkat. Így a kormányszócső.
Ki tehet minderről?
A fafejű zöldek, a szocik és baloldaliak, na meg a civil szervezetek. Azt csak zárójelbe tenném hozzá, hogy a jogaik szó egyszer idézőjelbe került a cikkben, hiszen milyen jogokról is beszélünk állatok esetében? Ne hülyéskedjünk már!
Németh Szilárd a Fidesz alelnöke, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, a Birkózó Szövetség elnöke, nem mellesleg van egy főzőrovata a Csepeli Hírmondóban. Tehát a nullánál több hatalma és jelentős bevétele van, bár ezek a pozíciókat azért kapta, hogy legyenek játszóterei, ahol kedvére csúszdázhat, valós politikai feladatot nem lát el, mármint ami a törvényhozást illeti.
Cserébe arra tartják, hogy megosztó tartalmakat posztoljon a Facebookra, vagy hogy a maga profán módján nyilatkozzon a sajtónak, no meg tartson előadást idegengyűlöletből („Magyarország az magyar ország”), amin lehet csámcsogni, ezért elveszi a figyelmet a fontosabb dolgokról, például Rogán Antal arcátlan üzleti manővereiről.
Felhasználható propaganda célokra, mondjuk, ha épp az állatvédőket pécézi ki magának a kormány.
Hogy ez miért baj?
| ||
Rengeteg mindent elárul egy adott társadalomról az, hogy az emberek miképpen viszonyulnak a fejletlenebb élőlényekhez. Nem kellenek ahhoz tanulmányok, hogy tudjuk, ők is ugyanúgy átélnek érzéseket - félelmet, fájdalmat, szeretetet -, mint mi. Akinek volt macskája vagy kutyája ezt pontosan tudja.
Az állatok egyetlen evolúciós hibát követtek el: nem lettek olyan intelligensek, mint a homo sapiens sapiens, így kiszolgátatottá váltak. Ez számos területen megmutatkozik: ilyen a szórakoztatóipar, a divat, a kozmetika, vagy épp a mezőgazdaság, ahol - akár tetszik, akár nem - méltatlanul bánnak velük.
Nem mellesleg egyes tevékenységeknek - például ha ezerszámra ölnek rinocéroszokat Afrikában a szarvukért, vagy fognak be majmokat a Távol-Keleten látogatóközpontok számára - környezetvédelmi kockázatai is vannak, ugyanis megbolygatják az ökoszisztéma egészét.
Ugyanakkor sokan a zöldeknek tulajdonítják az állatvédelem tematizálást is, miközben ez alapvetően
nem egy ökológiai kérdés, hanem civilizációs.
A mi gyarlóságunk, kegyetlenségünk, hiúságunk és ostobaságunk tükröződik le, akkor ha az állatokra egyszerű tárgyként, szolgáltatásként tekintünk.
A mi nyomorúságunk az, ha nevetünk a két lábon álló elefánton a cirkuszban, ha rókabundát borítunk a nyakunk köré, vagy ha őrölt tigriscsont-készítményeket fogyasztunk azért, hogy nagyobb legyen a férfiasságunk.
A mi nyomorúságunk az is, ha a fővárosi állatkertben egy görögteknőst kockakővel agyonütünk, vagy ha a Kecskeméti Vadasparkban tiltás ellenére benyúlunk egy vemhes szurikátához, és a földhöz verjük, miután az megharapott minket.
| ||
Rendkívül rossz hivatkozási alap az, ahogyan egyes országokban az állatokkal bánnak. Ott általában a bűnözés és a - kulturális és/vagy az anyagi - szegénység is nagyobb, a nők és a gyerekek jogai pedig gyengébbek. Meggyőződésem, hogy azokban a régiókban, ahol az állatvédelmi környezet rendbe van téve, összességében a társadalom egészének a jóléte is megfelelőbb. Ők ugyanis nem tudnak magukért kiállni, amit egy nő, egy kisebbségi képviselő, egy hányatatott gyermekkort átélt felnőtt még akkor megtehet, ha neki és az általa megtestesített csoportnak sem könnyű a helyzete.
Értük nekünk kell felszólalni úgy, hogy nem kapunk tőlük cserébe közvetlenül semmit, aminek tükrében nagyon nehéz cselekedni, lássuk be, hiszen miért törjük magunkat valamiért, ha nem jár érte jutalom? Ezért vannak előrébb azok az országok, akik felismerték, hogy ha az állatoknak jobb lesz, akkor mindenkinek jobb lesz. Ők tudják: így faraghatnak az emberiség nyomorúságából.
Leszögezném, Németh Szilárd nem propagálta az orvvadászatot, a szőrmeviselést vagy a kozmetikai cégek által megrendelt állatokon végzett tudományos kísérleteket - ezen példákkal a kérdés súlyosságát akartam szemléltetni.
Ettől függetlenül oly’ nagyon nem vagyok büszke rá, hogy egy uniós állatjóléti törekvésre azzal reagált - mint a hatalom egyik olyan embere, aki nincs valós döntési helyzetben, de a kultúránkra hatással van, nagyon is, feltehetőleg sokan adnak a szavára a jobboldalon -, hogy zabálj minél több húst és tojást, még véletlenül se érdekeljen az állatok szenvedése.
Egyébként meg a túl sok koleszterin ártalmas az egészségre, amivel egy felelős politikusnak számolnia kell, ha nem szeretné idő előtt abbahagyni a közpénzek „felelős elköltését.”
Van, amiben egyre csak távolodunk Európától. Pedig tényleg az utolsó órában vagyunk!
Amíg Európa-szerte megerősödtek a zöldek, nálunk megbukott az ökopolitika, a kormány pedig megtalálta új ellenségét. Van egy élvezeti cikk, amelynél mételyezőbbet nagyon nehéz találni - nem túlzás összehasonlítani a II. világháború alatt ledobott atombombák pusztító hatásával, hiszen évente sok milliónyi emberéletet követel.
(Borítóképünkön: Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára (k) és Tállai András, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára (b) az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. június 4-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán)
