Akik az elmúlt ezer évben Magyarország érdekeit emlegették, csaknem kivétel nélkül háborúba keveredtek

  • Haskó László
  • 2019. június 16.

Publicisztika

Zászlóin Trianon és a Don-kanyar.

A jelenlegi magyar kormány feje, amikor valamilyen gazemberségre készül az európai fronton, mindig Magyarország érdekeire hivatkozik. Nagyon jó szöveg, századokon át mondogatta más is, csak sosem vált be. Ugyanis Magyarországnak – minden ellenkező híresztelés dacára – nincsenek érdekei.

Érdekei csak a magyar embereknek, a magyar állampolgároknak lennének, viszont azzal ritkán törődnek bölcs és még bölcsebb vezéreink. Ráadásul az emberek különféle érdekeket tartanak számon maguknak. Közös érdek csak egy volna: a béke. Mind a társadalmi, mind pedig a háború hiányát jelentő béke. Külső béke + belső béke = Európai Unió. Ez a magyar érdek kétszer kettője.

Ráadásul ez nemcsak magyar érdek, ez mindenki másnak, szerbnek, románnak, tótnak is érdeke, ha fölismeri, ha nem. Viszont nemzeti pechünk, hogy ez az érdek pont nem érdekli a mi jelenlegi nemzeti vezetőnket. Ő handabandázni szeret, ám rá aligha igaz a közmondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Ő harap, ha hagyják.

És úgy tűnik, hagyják.

Akik az elmúlt ezer év során Magyarország érdekeit emlegették, azok csaknem kivétel nélkül háborúba keveredtek valamilyen más érdekbe ütközve. Merthogy másoknak is van ám érdeke. A huszadik század két legnagyobb magyar érdekvédőjét hozom példának, akik nem mellesleg kormányunk fejének, nemzetünk jelenlegi nemzeti vezetőjének nem titkolt példaképei. Tisza István magyar érdeknek hirdette a világháborút, a választójog korlátozását és a civil mozgalmak vérbe fojtását. Történetesen a most agyonutált Károlyi pontosan ellenkezőként gondolta a magyar érdeket. Vagyis béke, általános választójog és civil szabadságjogok. Világos, hogy az ő szobra helyére került vissza a „vad geszti bolond” kőmása. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Ferencjóska altengernagya Trianon revízióját és a deportálásokat, azaz a magyar faj tisztaságának megőrzését gondolta magyar érdeknek. A két nagy érdekvédő egyenként csinált közel egymillió magyar halottat és majd’ annyi hadirokkantat. És hetedíziglen megmérgezték Magyarország lelkét! Hogy ezer évig ne tudjunk integrálódni Európába. Ez a magyar érdek? Talán mégsem. De próbáljunk méltányosnak lenni azokhoz, akik egyáltalán nem voltak méltányosak a magyar emberekhez. Tételezzük föl (bár teljes hadászati és politikai képtelenség!), hogy a Monarchia megnyeri a háborút. Akkor az úgynevezett nagy Magyarországon a magyar ajkú lakosság számaránya nem tett volna ki egyharmadot sem.

Ez lett volna a magyar érdek?

Tisza, amilyen fafejű volt, harcolt volna tovább az általános választójog ellen, a nemzetiségek ellen. És ők ellene. Csuda jó kis nagy Magyarország lett volna. Ha Hitler nyeri meg a második háborút, akkor a zsidótlanított kis (esetleg középnagy) Magyarország örökös másodosztályú német gyarmatként szolgált volna. A nácik a kormányzó urat vagy koncentrációs táborba, vagy elmegyógyintézetbe küldik.

Orbán, nemzetünk mostani (félre)vezetője – méltó példaképeihez. Jól beletalált az érdekválasztásba: szerinte nem a keresztény Európában, hanem Ázsiában van a helyünk nemzetileg és nemzetközileg. Viszket a lába, ha liberális szagot érez. Viszont az olimpiai téveszmétől dagad a mellkasa. Zászlóin Trianon és a Don-kanyar.

A szerző sebész

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.