Publicisztika

Érthető, hogy mindenki, akinek fontos liberális ügye volt – én magam is! – a Soros Alapítványhoz, illetve utódszervezeteihez fordult segítségért. Ezzel azonban elmulasztottunk megkezdeni egy fontos munkát.

Az elmúlt hetekben került nyilvánosságra az oktatási kormányzat azon tervezete, amely a természettudományos tárgyak oktatását a szakközépiskolákban, illetve (szeptembertől újabb nevükön) a szakgimnáziumokban egyetlen tantárgyra szűkítené: a diákok – választott szakmájuktól függően – vagy fizikát, vagy biológiát, vagy kémiát, vagy földrajzot tanulnának.

Abban, hogy a költségvetési törvényben eldug egy kormány egy-két meglepetést, nincsen semmi kivételes.

Erős érzelmeket váltott ki a minap Orbán Gáspár, aki harmadmagával a szélesebb nyilvánosság előtt vallott hitéről, Isten megtapasztalásának élményéről, s az érdeklődőket egy Felház nevű felekezetközi keresztény gyülekezet rendezvényére invitálta.

A felmérések szerint az április 24-i szerbiai választások előtt a miniszterelnök, Aleksandar Vučić és az ő Szerb Haladó Pártja (Srpska Nap­redna Stranka, SNS) fölényesen vezet a versenyben. Hogy a kormányfő miért íratta ki az előre hozott választásokat, pontosan nem is tudni, talán azért, hogy egyedül tudjon erős kormányt alakítani és ne kelljen a szocialistákkal, azaz a Milošević-utódpárttal közösködnie. Ám az SNS eddig is tudott volna egyedül kormányozni. A cél, meglehet, az alkotmányozó többség – és még ez is összejöhet neki. De ki is ez a sikerre ítélt fiatalember, a szerb politika 45 éves veteránja, a szerb uniós csatlakozás szerb bajnoka?

A Panama-akták napvilágra kerülésével újra a figyelem középpontjába kerültek az offshore cégek. A Mossack Fonseca ügyvédi iroda által alapított vállalatok tulajdonosai vagy a hozzájuk köthető személyek között számos ismert név is felbukkant, köztük jelentős politikai potentátoké. Azóta sokan magyarázkodnak, az izlandi miniszterelnök lemondott, és David Cameront is erősen támadják. De miért? Törvénytelen dolog lenne külföldi céget tulajdonolni? Nem, nem az. Akkor tulajdonképpen miért is a pánik a nyilvánosságra került nevek miatt?

Azért szeretem Lánczi Andrást, mert elhiszi, de legalábbis elhiteti, hogy vannak itt érdemi, filozófiai vitakérdések.

Akkor még, a nyolcvanas években másképp használtuk ezt a szót. Az erőszak pozitív, ösztönző jelentéssel bír. Inkább az erőn a hangsúly – erőnléti erőszak, a tréningben kitartást jelent és elszántságot, ami a sportoló alapmotivációja. Önmagad megerőszakolását, legyőzését.

A minap egy ellenzéki párt választási reformjavaslatát tárgyaló konferencián jártam, ahol szóba került a nemek közötti egyenlőség elvének törvényi biztosítása is. A javaslatot röviden ismertető pártelnök szerint a nők közéleti szerepvállalásának növelése, helyzetük megkönnyítése érdekében az lenne a kívánatos, hogy egyik nemnek se legyen 60 százaléknál magasabb aránya a parlamentben – ám minthogy ettől még messze vagyunk, ezért a párt a cipzárelv bevezetését javasolja.

A palota és a Vár tudományos, kulturális célra használt épületeinek egy része elavult, funkciója ellátására alkalmatlan állapotban van. Jó lenne minél előbb felújítani őket, hogy 21. századi módon láthassák el feladataikat. De legalább ennyire fontos lenne, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni a királyi neobarokk parasztvakításától.

Lemészárolhatjuk hirtelen (jogos) haragunkban az új urakat, de ettől nem lesz Magyarország gazdagabb, a munkát kereső magyar esélyesebb és a jogállam erősebb.

A neobarokk palota újraépítése nem a magyarok élni akarásának, a nemzeti történelem töretlen kontinuitásának, hanem a történelmi hazugság továbbélésének monumentális tákolmánya lesz; bizonyos szempontból méltó társa, kiegészítése a Szabadság téri ócska emlékműnek.

Rájár a rúd a lengyel Alkotmánybíróságra (AB). A fordulatokban gazdag, ám legtöbb ízében méltatlan történet még 2015 nyarán kezdődött.

A becslések szerint körülbelül évi 50 milliárd euró veszteséget okoznak a határokon átnyúló áfacsalások az Európai Unió tagországainak. E szám nagyságának érzékeltetéséhez gondoljunk például arra, hogy az EU 2014 és 2020 között, tehát hat év alatt ennek az összegnek majd’ a felét költi el a nagy transzeurópai közlekedési hálózatok fejlesztésére.