Még csak belengette az oktatási államtitkár, hogy 2019-től minden diák, jelentkezzék bármilyen középfokú oktatási intézménybe is, központi felvételit tesz. Részletekről, szabályozásról ma, 2017. április 19-én nem tudunk. A társadalmi és szakmai konzultációkat az elmúlt időkben átsorolták a kozmetikai ipar termékkörébe, így azokkal az oktatás vonatkozásában jelenleg nincs mit kezdeni.
Az elmúlt napokban számos figyelemfelkeltő cikket olvashattunk arról (itt, itt, itt és itt), hogy milyen további torzulások: zsákutcás képzések, mobilitási gátak, egyirányú zsilipek, totális esélygyilkolások várhatók az érintett korcsoport egészére kiterjesztendő központi szelekciótól. A zárt számmal meghatározott keretek látszólag leginkább a gimnáziumba kerülés esélyeit csökkentik, és azt a többéves törekvést hivatottak biztosítani, hogy gimnáziumba egy adott korcsoport maximum 40 százaléka járhasson – lévén ez „nemzetgazdasági érdek”.
Ha a központi felvételi rendszer a teljes középfokú képzési intézményrendszerre (gimnáziumokra, szakgimnáziumokra, szakközépiskolákra) kiterjed, a lehetséges következmények beláthatatlanok. Mindazon túl, ami már megtörtént.
Nyugalom, lesznek azért kvázi egyezkedések, érdekeket reprezentáló és ennek örvén megnyugtató engedmények. Sajna, ezek a való életben a megosztottságot növelik. A propagandaipar hiteket gyárt le majd arról, hogy a központi felvételi és elosztási rendszer növeli az egyenlőséget, egységesít, rendet tesz a még nem teljesen felszámolt káoszban (értsd alatta a helyi intézményi és a szülői hatáskörök, döntések maradékát). Arról, hogy ez kinek és miért nagyon jó.
De most nézzük, milyen lehet a megvalósítás, ha totális.
A 14 éves gyermek megírja a központi írásbeli felvételit. (Központi szóbeli felvételire valószínűleg nem lesz elég pénz, szervezeti és humánerőforrás-kapacitás, kivéve, ha a „nem mondom ki” állja majd a számlát.) Ezek után a központ eldönti, hogy ki milyen képzésre jogosult az eredmények és egyéb meghatározott szempontok alapján, például kék szem, fociklubtagság és hasonlók. Ezzel a történet (más néven: eljárási szabályozás) nincs befejezve. Kötelező elosztás is lesz. Központi döntés arról, hogy melyik gyerek melyik körzetbe tartozik, ezen belül melyik iskolába és annak mely osztályába. Az osztályok, iskolák összetételére külön szabályozás készül, biztosítva az egyenlőséget, integrációt, inkluziót. Lesznek személyeket meghatározó kategóriák, persze, nem pont olyanok, mint a múlt század bizonyos időszakában, amikor egy gyermek lehetett F(izikai), O(sztályidegen), E(gyéb) származású. Persze, volt ennél olyanabb kategorizálás is. Most ez máshogy lesz, és ezt is ki kell majd dolgozni. (Mennyi feladat, mennyi munka!)
És ahogy mindig is, lesznek az egyenlőbbek vagy a másképp egyenlők. Idetartoznak majd az egyházi iskolák, a fizetős alapítványi vagy magániskolák. De nem feltétlenül mindegyik. Külön szervek döntenek majd arról, hogy a nem állami fenntartású iskolák milyen módon, milyen érdemek alapján nyerhetik el a speciális státuszt, ami kivonja őket az általános és egységes szabályozás alól.
Sok minden további lehetőség kimaradt a most idekent negatív utópiából. De ez már csak így van az életben is. Mert építkezni alaposan és következetesen kell, hacsak mégsem.
