Publicisztika

Egy gyermekét szerető anyának felfoghatatlan mindez…

Minek tüntetni, ha úgysem változik semmi?

Csak az ország lesz egyre élhetetlenebb, az élet lesz egyre elviselhetetlenebb…

Anyák napja van, és valaki azt mondja, fáznak a gyerekeim.

Szimbolikus, hogy jövőre Magyarország már valószínűleg többet fizet Oroszországnak a paksi bővítésre, mint amennyit a honvédelemre költ. Pedig a NATO már 1999 óta folyamatosan és eredménytelenül kéri, hogy tartsuk be az ígéretünket, és növeljük a ráfordításokat. Ehhez képest három éve a kormány könnyed tollvonással vette magára az orosz erőmű gigantikus terhét, amit pedig ráért volna megtenni a 2020-as évek elején, ha egyáltalán.

Nem gondoltam arra, hogy a pártom szavazatainak a növelése fontosabb lehet, mint a jogsértések feltárása. Most se gondolom másképp.

A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény lex CEU néven elhíresült módosítása joggal keltett nagy felháborodást a magyar és nemzetközi tudós közösségben. Az elmúlt napokban sokan leírták már, hogy mennyire értelmetlen, mennyire káros Magyarország és Budapest számára a Közép-európai Egyetem (CEU) elleni kormányzati támadás. Mélyen egyetértve a CEU maradása mellett érvelő írásokkal, az alábbiakban néhány észrevételt tennék a kormány törvényjavaslatot kísérő különös indokaihoz.

Az Országgyűlés kedden elfogadta a felsőoktatási törvény külföldi egyetemeket érintő azon módosítását, ami ellehetetleníti többek között a Central European University (CEU) magyarországi működését.

Amikor váratlanul összegyűlik a cselekvéshez szükséges kritikus tömeg, megjósolhatatlan kimenetelű folyamatok indulnak be.

A NER tipikus figurája. Szívből jövő hithű vakbuzgóság ez vagy ráírt szerep?

Ha jól rémlik, Márai írta, hogy minden író a szellemi és erkölcsi súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított politikai szerepkör súlya.

A főhatalmi urizálásnak megfeleltetett budavári kiköltöztetés elszenvedői közé tartozik a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak egy csoportja is.