Elõször a szittyavonalat számolták fel szegény, szegény Pörzse Sándor személyében, pedig az õ karján még ott volt a vérszerzõdés hege korrektül. Meg is mutatta, országnak-világnak. Tán ezt nem kellett volna, mármint megélhetési szempontból. Elmasírozott a ballib (hát persze) ötödik hadoszlop, Kóczián Péter. Aztán kínjukban kirúgták az udvari bolondot, Kerényi Imrét, mert valami nemtelen leleplezésre készült, meg különben se fért a bõribe. A szerkesztõség macskáját is elérte már-már a leszámolási hullám, de rokonai elbújtatták. Minde merõben érdektelennek tûnõ közlés mögött, ha már szóba hoztuk, azért húzódik valami fontos is: a hely szelleme.
A helyé, ahonnan Orbán Viktor ukázai az utóbbi napokban oly sûrûn érkeznek. S melyek az elõbbiekben felidézett nagy közös morál talaján fogantak, s ilyenformán magukért beszélnek. A sokasodó orbáni intelmek mind egy irányba tartanak. A népszavazások, jelesül a december ötödikei népszavazás kettes kérdése (miszerint legyen-e könnyített kettõs állampolgárság a határokon túl élõ, magukat magyaroknak vallóknak) meg a majdani privatizációs felé.
Elõször az övéihez szóla a volt miniszterelnök. S ha már, üstöllést jól megzsarolva õket (mert nincs elég bajuk). Feleim, ha nem szavaztok helyesen és elégséges számban (eredetileg csak a privatizációs referendumra vonatkozott a fenyegetés, de ez ma már bízvást kiterjesztõleg értendõ), akkor ossza! Engem többet nem láttok, úgy elgondolkodok a politikai pályámról. (Mire számított? Jaj, fõnök, csak ne gondolkodjál, inkább elmegyünk szavazni - hacsak erre nem.) Az a szomorú, nagyon szomorú, hogy Magyarország becsületes jobboldali szavazópolgáraival ezt simán, szemrebbenés nélkül meg lehet csinálni, maximum nyelnek egyet, de az istennek se mondanák, hogy hátrább az agarakkal, hékás, minket nem zsarolhat senki.
A széles látókörû férfi persze nem feledkezett meg politikai ellenfeleirõl sem, a számára helytelenül szavazók szerinte nem becsületes magyar emberek. ("A magyarországi szavazók arról döntenek majd, hogy akarnak-e szabadságukból a határon túli magyaroknak átadni. Erre a kérdésre minden becsületes érzelmû magyar igennel tud csak válaszolni.") Ez a Fidesz és háza tája érvkészletének teljes horizontja már mióta ebben az országban. Aki nem a mi nótánkat fújja, tróger, csirkefogó, gazember. Ide volt adresszálva még az is, hogy "aki nemmel szavaz, az nem lehet 15 millió magyarnak a miniszterelnöke, és nem lehet 15 millió magyar érdekét szolgáló párt tagja sem". Mér', aki igennel, az miniszterelnök lesz? És párttag? Megnézhetné már egy szakember is ezeket a szövegeket. (Hm, csak milyen szakember?)
Ám le kell szögeznünk, hogy a nemrég (két éve) bukott kormányfõ csak napjai kétharmad részében osztja becstelen és Fidesz-szavazó részre hazáját. A fennmaradó idõben mindenkihez van egy-két jó szava, ilyeneket mond: a kettõs állampolgárság kérdésében való népszavazás arról dönt csupán, hogy adjunk-e útlevelet minden magyarnak, vagy ne adjunk. Ilyenkor nyilván álmodik. Bár mondhatnánk ezt sokkal csúnyábban.
Egy szó, mint száz, ez nem stílus, ebbõl maximum a kokárda újabb meggyalázása következik. Ilyen hangon itt (Magyarországon) nem lehet beszélni. Nem engedi a hely szelleme.
