A hely szellemei

  • 2004. november 11.

Publicisztika

A Szentendrei úton van manapság a nagy élet, a Hír tévénél ég a világ. Egyfelõl ugye lecsapolják a rossz vért; Mario Puzo halhatatlan lektûrjébõl, A Keresztapából tudjuk, hogy ez mit jelent, bizonyos rendszerességgel egymásnak esnek a gengszterek, s akit lehet, kicsinálnak, hullik a férgese. Adott esetben vannak, akik ezt a Magyar Nemzet hatalomátvételének fordítják, de minket annyira nem érdekel, még mindig jobb, mintha "dolgoznának".

Elõször a szittyavonalat számolták fel szegény, szegény Pörzse Sándor személyében, pedig az õ karján még ott volt a vérszerzõdés hege korrektül. Meg is mutatta, országnak-világnak. Tán ezt nem kellett volna, mármint megélhetési szempontból. Elmasírozott a ballib (hát persze) ötödik hadoszlop, Kóczián Péter. Aztán kínjukban kirúgták az udvari bolondot, Kerényi Imrét, mert valami nemtelen leleplezésre készült, meg különben se fért a bõribe. A szerkesztõség macskáját is elérte már-már a leszámolási hullám, de rokonai elbújtatták. Minde merõben érdektelennek tûnõ közlés mögött, ha már szóba hoztuk, azért húzódik valami fontos is: a hely szelleme.

A helyé, ahonnan Orbán Viktor ukázai az utóbbi napokban oly sûrûn érkeznek. S melyek az elõbbiekben felidézett nagy közös morál talaján fogantak, s ilyenformán magukért beszélnek. A sokasodó orbáni intelmek mind egy irányba tartanak. A népszavazások, jelesül a december ötödikei népszavazás kettes kérdése (miszerint legyen-e könnyített kettõs állampolgárság a határokon túl élõ, magukat magyaroknak vallóknak) meg a majdani privatizációs felé.

Elõször az övéihez szóla a volt miniszterelnök. S ha már, üstöllést jól megzsarolva õket (mert nincs elég bajuk). Feleim, ha nem szavaztok helyesen és elégséges számban (eredetileg csak a privatizációs referendumra vonatkozott a fenyegetés, de ez ma már bízvást kiterjesztõleg értendõ), akkor ossza! Engem többet nem láttok, úgy elgondolkodok a politikai pályámról. (Mire számított? Jaj, fõnök, csak ne gondolkodjál, inkább elmegyünk szavazni - hacsak erre nem.) Az a szomorú, nagyon szomorú, hogy Magyarország becsületes jobboldali szavazópolgáraival ezt simán, szemrebbenés nélkül meg lehet csinálni, maximum nyelnek egyet, de az istennek se mondanák, hogy hátrább az agarakkal, hékás, minket nem zsarolhat senki.

A széles látókörû férfi persze nem feledkezett meg politikai ellenfeleirõl sem, a számára helytelenül szavazók szerinte nem becsületes magyar emberek. ("A magyarországi szavazók arról döntenek majd, hogy akarnak-e szabadságukból a határon túli magyaroknak átadni. Erre a kérdésre minden becsületes érzelmû magyar igennel tud csak válaszolni.") Ez a Fidesz és háza tája érvkészletének teljes horizontja már mióta ebben az országban. Aki nem a mi nótánkat fújja, tróger, csirkefogó, gazember. Ide volt adresszálva még az is, hogy "aki nemmel szavaz, az nem lehet 15 millió magyarnak a miniszterelnöke, és nem lehet 15 millió magyar érdekét szolgáló párt tagja sem". Mér', aki igennel, az miniszterelnök lesz? És párttag? Megnézhetné már egy szakember is ezeket a szövegeket. (Hm, csak milyen szakember?)

Ám le kell szögeznünk, hogy a nemrég (két éve) bukott kormányfõ csak napjai kétharmad részében osztja becstelen és Fidesz-szavazó részre hazáját. A fennmaradó idõben mindenkihez van egy-két jó szava, ilyeneket mond: a kettõs állampolgárság kérdésében való népszavazás arról dönt csupán, hogy adjunk-e útlevelet minden magyarnak, vagy ne adjunk. Ilyenkor nyilván álmodik. Bár mondhatnánk ezt sokkal csúnyábban.

Egy szó, mint száz, ez nem stílus, ebbõl maximum a kokárda újabb meggyalázása következik. Ilyen hangon itt (Magyarországon) nem lehet beszélni. Nem engedi a hely szelleme.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.