Cirkusz!

Publicisztika

Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága múlt keddi ülésén Hajnal Csaba, az MKB Veszprém kézilabdacsapat ügyvezetője avval állt elő, hogy ha nem kapnak "segítséget", szám szerint 100 millió HUF-ot, akkor nem tudnak a jelenlegi szinten működni a továbbiakban.

Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága múlt keddi ülésén Hajnal Csaba, az MKB Veszprém kézilabdacsapat ügyvezetője avval állt elő, hogy ha nem kapnak "segítséget", szám szerint 100 millió HUF-ot, akkor nem tudnak a jelenlegi szinten működni a továbbiakban.

Először biztosítsuk együttérzésünkről a klubot, Marian Cosma meggyilkolása minket is mélyen megrázott. Ha a Veszprém a nemzetközi porondon játszik, mi is szurkolunk nekik. Idén a BL negyeddöntőjéig jutottak - gratulálunk. Csak a végső győzelemre is sokáig esélyes Ciudad Real tudta őket megverni. A legjobb nyolc közé jutni szép teljesítmény, nyilván ettől kéne búcsút vennie Magyarország sportszerető millióinak - ha jól értjük Hajnal szavait, melyekből az is kitetszik, hogy az államnak e nem túl jelentős összeg nem fog különösebben fájni, ennyit csak megér polgárainak felhőtlen szórakozása.

De mi van, ha a Veszprém csak a BL nyolcaddöntőjéig jut? Nem szurkolunk nekik többet?

A magyar férfi kézilabdasport ma úgy néz ki, hogy van az MKB Veszprém a maga - legutóbbi tájékozódásunk (Annyi bajnok legyen, 2007. március 15.) szerint - évi félmilliárd körüli (akkor 440 milliós) büdzséjével, amit olyan cégek dobnak össze, mint az MKB (akkor épp 180 milliót), a T-Mobile, a Porsche Hungária, a Kinizsi Takarék, a Euronics és Veszprém városa. Van rajta kívül a Pick Szeged, egy szerényebb, de százmilliós nagyságrendű költségvetéssel, aztán jönnek a többiek - egészen más (alacsony) tételekkel, sportszeretetből: a fiatalok egy darabig szeretik náluk a sportot, aztán, ha villantanak, jön a Veszprém, s elviszi őket, gyakran csak a kispadjára. Nemzetközi összehasonlításban a veszprémi pénz csak valamivel kevesebb, mint a Ciudad Real-i vagy a kieli.

Ha tetszik, jó. Ha nem, ki-ki tehet ellene: elmondhatja a véleményét vagy elkezdhet alulról építkezni, de nem nagyon fog változni semmi. Hiszen aligha remélhet a Veszprémen kívül eső kézilabdasport e válságos időkben új- vagy többletforrásokat, sem az államtól, sem a magántőkétől.

Múlt kedden az Országgyűlés bizottsága teljes egyetértésben megszavazta a 100 milliós támogatást az MKB Veszprémnek, mert megértették a klub indokait és a tragédiából eredő rendkívüli helyzetét: csak augusztus végére, szeptemberre zárulnak le a vizsgálatok, addig a biztosító nem fizet, és három új játékost kellett hozniuk, a sérültek gyógykezelését is állják, és volt a temetés is, és egyáltalán...

A megértő bizottság a pénzt az egyesület veszteségeinek kompenzálására, a biztosítási költségek megelőlegezésére, likviditásának támogatására adta - közölte Bánki Erik fideszes bizottsági elnök. Jó, hogy azt nem mondta, hogy vegyétek aztán meg nekem belőle a Karabaticot.

Hagyjuk a szokásos demagógiát, hogy ebből a pénzből hány defibrillátorra futná a kajakosok edzőpályáján. Hagyjuk, hogy mi lenne, ha szétosztanák az ifistáknak és nevelőiknek, hogy vegyenek rajta labdát vagy villanykörtét és üvegeztessék be az ablakot, mert télen húzni fog. Hagyjuk, mert ez a megértő bizottság sem ezt nem érti, sem azt, hogy a tempó, ami szerint az ügyeinket bonyolítják, már a múlt század hetvenes éveinek végén kiment a divatból a Szovjetunióban is (amikor a futballválogatottban 15 Dinamo Kijev-játékos szerepelt). Nem értik, hogy ezzel a módszerrel épp a sportot ölik meg Magyarországon, azért, hogy egy tucat agyonfizetett sztár időnként eljusson egy európai verseny középmezőnyéig.

Vagy nagyon is értik, s épp azért csinálják, hogy sport helyett cirkusz legyen. Mert ők még mindig úgy tudják, hogy az kell a népnek.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”