Foglalkozhatnánk persze az ügy mellékkörülményeivel is - pl. azzal, hogy a rendõrség szakszerû vizsgálatainak hála, máig sem vagyunk tisztában azzal, mi a fene is robbant fel a Pyro-Technic Kft. raktáraiban: fekete lõpor, dinamit, TNT, ekrazit, ammónium-nitrát? És persze ezúttal is lenyûgöz az ügyvéd és a megyei bíróság elnök asszonyának kristálytiszta logikája: elõbbi szerint nincs bizonyíték arra, hogy robbanószert tároltak s anyagmaradványokat találtak volna az említett cégnél, a másik szerint meg a fekete lõpor nem is robbanóanyag (legalább Az egri csillagokat olvashatta volna).
A cinizmus és a butaság ismét kéz a kézben jár, ahogy hazánkban már megszoktuk - az elõzõ állítások alapján nem is robbant fel semmi, amit láttunk, az csak szemfényvesztés, akár a tûzijáték, mely egyike a legostobább és legértelmetlenebb dolgoknak a világon. Kivéve persze, ha - mint a tárgyalt esetben - spontán következik be, akkor ugyanis már nem banális, hanem tragikus eseményrõl beszélünk.
A gyanúsítottak ellen meg nem bizonyítható a szándékosság vádja - ezek szerint a holmi, ami, mint hallottuk, nem is robbanhatott fel, véletlenül került oda, valaki bevitte (az áruló Hegedûs), alighanem égõ kanóccal a végén. Ahelyett, hogy tovább idegesítenénk magunkat, a magyar hatóságok és hivatalos szervek (továbbá polgártársaink - úm. magánemberek) szokványos eljárásai miatt, inkább feltennénk néhány kérdést.
Szeretnénk tudni, körülbelül mennyi robbanóanyag (továbbá annak nem minõsülõ, ám a levegõvel igen hevesen, gyorsan, lökés és hõhullám keletkezése mellett reagáló cucc) van magánkézben ebben az országban. Azt is jó lenne tudni, hogy hol vannak olyan üzemek, ahol magánszemélyek ún. pirotechnikai eszközöket gyártanak - vajon a környékbeliek tudnak errõl, vagy csak ámuldozva nézték a tévén a spontán görögtüzet? S végül: a robbanóanyagok (meg a lõfegyverek) birtoklásának privatizációja után mikor jönnek a súlyosabb darabok - a páncélököl, az aknavetõ, a Stinger rakéta?
Van-e értelme ezek után állami erõszak-monopóliumról beszélni?
