A tárcák vezetõinek korábban több lehetõségük volt az egyes költségvetési tételek alakulásának befolyásolására - most viszont kénytelenek elfogadni, hogy egy meghatározott és csak néhány napja ismert szempontrendszer alapján, nélkülük bírálják el az igényeiket. Ez az új "pályázati rendszer" elvben kizárja, hogy miniszterek összeverekedjenek a kormányülésen, vagy hogy együtt el akarják páholni a pénzügyminisztert, urambocsá' épp ellenkezõleg, hogy a kormányfõhöz járuljanak kuncsorogni mindenféle érdekcsoportok (persze inkább csak elvben fogja kizárni); nagyobb erõt ad Draskovicsnak, aki komoly arccal nyilván a "szempontok objektivitására" fog majd hivatkozni; és javít valamit a miniszterelnök "technokrata pénzügyes" imázsán is. Sõt, a kormányfõt megszabadítja attól a tehertõl, hogy õ találja ki, mire kéne azt a kevés pénzt költeni: õ csak turkál majd az igényekben.
Eddig tehát rendben lenne minden.
Ámde a költségvetés írásával egy idõben és attól feltehetõleg nem függetlenül a két koalíciós párt és a kormányfõ közti Bermuda-háromszögben is sistereg a levegõ. Medgyessy minisztereket küld el (vagy nem), és minisztériumokat akar felszámolni (vagy nem). E konfliktusok közül még a legenyhébbnek a két kormánypárt adóvitája tûnik: ha igaz a hír, miszerint az SZDSZ az adócsökkentés érdekében hajlandó beáldozni az informatikai minisztériumot, a kisebb bevétel ellensúlyozható lesz az informatikai kiadások lefaragásával.
De mit kezd Medgyessy az MSZP-vel?
Arról nyilván neki sincsenek illúziói, hogy a párt meghatározó személyiségei közül hányan szeretnének tõle - még csak nem is szükségszerûen önérdekbõl, hanem a 2006-os választásokra való tekintettel - megszabadulni. De Medgyessy, miként vélhetõen a legtufább szocialista képviselõ is, azt is tudja, hogy nincs az a szocialista puccskülönítmény, amely a kostruktív bizalmatlansági indítvány sikeréhez szükséges 194 szavazatot, azaz a teljes szocialista és liberális frakciót mozgósítani tudná (hogy az új miniszterelnök-jelölt prezentálásáról már ne is beszéljünk). Vagy akár komolyan bele merne fogni a szervezkedésbe. A magyar közjogi rendszer egészen váratlan helyzeteket képes produkálni: hiába hajszálnyi az Országgyûlésben a kormánykoalíció többsége, a miniszterelnök elõtt szinte korlátlan pálya nyílott akarata érvényesítésére.
A kormány átalakításában mindenképp: ezért a kormányválságról szóló sopánkodást a magunk részérõl egy idõre fel is függesztenénk.
De lehet-e kormányválság október 1-jén, a költségvetési törvénytervezet benyújtási határidejének másnapján?
A júniusi EP-választási kudarc után az MSZP elnöksége az idõnyerés érdekében októberre írta ki a párt tisztújító kongresszusát. Eközben megfeledkezett arról, hogy az államháztartás és a költségvetés nem alkalmazkodhat a párton belüli hatalmi játszmákhoz. A sorrend tehát a következõ: Medgyessy augusztus végén bejelenti, mely pontokon változtat kormányán. Ezután õ és leghûségesebb munkatársa, a pénzügyminiszter végsõ formába önti a költségvetési törvénytervezetet. (E két momentum nyilván nem egymástól függetlenül alakul.) Az MSZP ekkor nagyban a tisztújító kongresszusra fog készülni: feltehetõen még a mostaninál is ziláltabb állapotban. Medgyessy ismét lépéselõnyben lesz. Mert lehet, hogy az MSZP vezetése október végére stabilizálódik: de hogy új költségvetést akkor már nem lehet írni, az fix.
A kérdés most már csak az, hogy milyen költségvetést akar írni a kormányfõ és a pénzügyminiszter. Hiszen Medgyessy csak egyféleképpen távozhat a kormány élérõl: ha õ maga azt akarja. És ez nem lesz másképp az MSZP-kongresszus után sem.
