n Egy éven át hajtogatta a Magyar Koalíció Pártja (MKP), hogy kilép a szlovák kormánykoalícióból, ha számára elfogadhatatlan közigazgatási törvényt hagy jóvá a parlament, pontosabban ha a megyék száma nem felel meg elképzeléseinek. Most már ilyesmiről szó sincs, az új feltételek arról szólnak, hogy az MKP még véletlenül sem akarja elhagyni a koalíciót.
A magyar párt Országos Tanácsa (OT) augusztus végi ülésének határozata valami olyasmi, mint amikor egy válságban levő házaspár válni készülő tagja a következő feltételeket szabja párjának: maradok, ha nem vizelsz a mosdóba, és letolod a gatyád a WC-n. Mindezt holnaptól. Ha már nem sikerült elérnie, hogy ne igyon, és ne csalja meg fűvel-fával.
A Magyar Koalíció Pártja a kormányban maradás legfőbb feltételéül a tizenkét megye megalkotását szabta. Időközben lemondott az elérhetetlen Komárom megye létrehozásáról, a parlament mégis a nyolcas megyerendszert fogadta el, amire Bugár Béla elnök azonnali kilépésük belengetésével reagált. Ezt a párt elnöksége nem kevesebbszer, mint háromszor tromfolta. Történt mindez július elején meg közepén meg végén, de a köz- és a párton belüli hangulat augusztus végére olyannyira módosult, hogy kénytelen volt a pártvezetés valamit kitalálni, hogy a kecske is jóllakjon, és ő maga is megmaradjon. Hirtelen rádöbbent az elnökség, nem lesz egyszerű keresztülvinni akaratát a kilencventagú OT-ban, ha túl egyértelműen fogalmazza meg a határozatot, vagyis kilépni vagy maradni. A tanácstagok nagy része ugyanis állami hivatalok langyos fotelkáiban csücsül, elég jó kis zsebpénzért, tehát nem megy önként és dalolva. És akkor kitalálták: maradnak, ha a parlament szeptember végéig elfogadja az úgynevezett hatásköri törvényt, amely a közigazgatási törvényt pontosító hat jogszabályból álló csomag, és meghatározza, milyen eddig állami jogköröket ruháznak át a megalakuló kerületi önkormányzatokra.
Természetesen a parlamentnek ezt a csomagot akkor is el kell fogadnia, ha az MKP nem szól neki, hiszen december elsején megyei önkormányzati választásokat tartanak Szlovákiában, először választ a lakosság magának megyefőnököt is. Úgy pedig nem lehet valakit-valamit megválasztani, ha azt sem tudják, mit csinál majd. A legnagyobb gondok egyelőre a minisztériumokkal vannak, amelyek igencsak kevés hatalmat akarnak kiengedni a kezükből, annál többet pofáznak a decentralizációról. Miután múlt hétfőn tárgyalt a három legfőbb közjogi méltóság (értsd: köztársasági elnök, házelnök, miniszterelnök), Jozef Migas, a parlament kekeckedő baloldali feje bejelentette: lesz hatásköri törvény, de nem azért, mert az MKP-nak ez a feltétele. Különben is, a két koalíciós baloldali pártot (SDL, SOP) meglepte az MKP OT döntése, ők legszívesebben ellenzékben látnák a magyar pártot, és csendesen, de tüntetően Vladimír Meciar HZDS-ével enyelegnének.
A Magyar Koalíció Pártja tanácstagjainak faramuci döntése, de főleg az, ahogy idáig fejlődött a történet, fölvet egy nagyon komoly kérdést. Az MKP elnöksége kilépéspárti volt, kivéve a cseleibe folyamatosan belebonyolódó és ritkán egyértelműen nyilatkozó Csáky Pál miniszterelnök-helyettest. Az Országos Tanács azonban ezt nem kvittelte, vagyis a párt tagsága távolodott el az elnökségtől, és nem fordítva. Ezek után kérdéses, mennyire képviseli a szűkebb vezetés a tagságot, és hogy ezt senki ne kérdőjelezhesse meg, esetleg nem kellene-e kis bizalmi szavazáson próbára tenni a tagság bátorságát.
Hacsak a baloldali pártok esetleg truccból úgy nem döntenek, hogy mondjuk október közepéig csúsztatják egy kicsit a kompetenciatörvények elfogadását, akkor a jelenlegi szlovák kormánykoalíció kínkeservesen bár, de kibírja jövő év őszéig, a következő választásig. És ez nem rossz hír Pozsonynak, ha komolyan gondolja európai elkötelezettségét. Így talán Mikulás Dzurinda kormányfő is bekerülhet a történelemkönyvekbe.
