Kinek a csákánya?

  • 2001. szeptember 13.

Publicisztika

Az informatikai bűnözést penalizáló paragrafusok kerülnek a büntető törvénykönyvbe a kormány múlt heti döntése szerint. A "szakértők" által csak "hackertörvényként" emlegetett módosításnak már a neve is egy félreértésen alapul: a hacker ugyanis eredetileg azokat a kódfaragókat jelenti, akik tudásukat nem profitszerzésre vagy károkozásra használják, hanem önkéntes alapon tökéletesítik a programokat és a rendszereket. Eközben esetleg kimerítik a "jogosulatlan hozzáférés" ezentúl bűncselekménynek számító, börtönbüntetéssel fenyegető tényálladékát, ám ezt csak azért teszik, hogy felhívják a figyelmet a biztonsági problémára, amit aztán az üzemeltető vagy a gyártó szépen kijavít. Ez a tevékenység ma már saját névvel vállalható szakma, számos programozó él az információvédelemből. Az informatikai bűnözőket "crackernek" nevezi a szleng, ők felelősek a Legfőbb Ügyészség által tavaly egymilliárd forintra becsült kárért, és ha az Országgyűlés elfogadja a Btk.-módosítást, a jövőben feltehetően még könnyebb dolguk lesz, mert az amerikai "hackertörvény" példája bizonyítja: a "töréseket" korábban publikáló hackerek nem fogják közzétenni, a gyártók pedig nem fogják befoltozni a biztonsági réseket. A rendőrség pedig a másolt CD-ket vásárló hobbi-számítógépesek mellett ezentúl tehetséges bitbuherátorok és az informatikai elitbe tartozó szakemberek skalpjaival javíthatja tovább felderítési mutatóit.

n Az informatikai bűnözést penalizáló paragrafusok kerülnek a büntető törvénykönyvbe a kormány múlt heti döntése szerint. A "szakértők" által csak "hackertörvényként" emlegetett módosításnak már a neve is egy félreértésen alapul: a hacker ugyanis eredetileg azokat a kódfaragókat jelenti, akik tudásukat nem profitszerzésre vagy károkozásra használják, hanem önkéntes alapon tökéletesítik a programokat és a rendszereket. Eközben esetleg kimerítik a "jogosulatlan hozzáférés" ezentúl bűncselekménynek számító, börtönbüntetéssel fenyegető tényálladékát, ám ezt csak azért teszik, hogy felhívják a figyelmet a biztonsági problémára, amit aztán az üzemeltető vagy a gyártó szépen kijavít. Ez a tevékenység ma már saját névvel vállalható szakma, számos programozó él az információvédelemből. Az informatikai bűnözőket "crackernek" nevezi a szleng, ők felelősek a Legfőbb Ügyészség által tavaly egymilliárd forintra becsült kárért, és ha az Országgyűlés elfogadja a Btk.-módosítást, a jövőben feltehetően még könnyebb dolguk lesz, mert az amerikai "hackertörvény" példája bizonyítja: a "töréseket" korábban publikáló hackerek nem fogják közzétenni, a gyártók pedig nem fogják befoltozni a biztonsági réseket. A rendőrség pedig a másolt CD-ket vásárló hobbi-számítógépesek mellett ezentúl tehetséges bitbuherátorok és az informatikai elitbe tartozó szakemberek skalpjaival javíthatja tovább felderítési mutatóit.

Folytatódik a rendcsinálás az interneten is: Körmendy-Ékes Judit ORTT-elnök után újabb versenyző szállt ringbe kormányoldalról a világháló megregulázására, "az elektronikus kereskedelemről, valamint az egyéb információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról" szóló törvénytervezetet bocsátott tárcaközi egyeztetésre a Miniszterelnöki Hivatal. A törvénytervezet számos olyan jogosítvánnyal ruházná fel az államot, amit hagyományosan iparági önszabályzó testületek gyakorolnak, ilyen például a domainnevek kiosztásának szabályzása. A világháló államosítása persze nem Fidesz-lelemény, sikerrel próbálkoztak vele Kínában és Kubában is, EU-irányelvekre és szabályozatlanságra hivatkozni azonban mindenképpen arcátlanságnak tűnik, főleg annak fényében, hogy a nagy internetes tartalomszolgáltatókat tömörítő Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete már az "internetes anarchiával" szemben világszerte legkeményebben fellépő szerzőijog-védő szervezetekkel is megállapodott.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.