Publicisztika

Hétfőn szavazott róla az Országgyűlés: a Tibetről szóló határozati javaslatot nem vette napirendre. De nem néz-e ki hülyén, hogy a szabadságharcaira oly büszke kis nép - a magyar - parlamentje még csak vitatkozni sem akar a szabadságáért küzdő másik kis nép - a tibeti - ügyé-ről? És ezt most a képviselők nem kenhetik (egy)másra, mindenki hozzátette a magáét.

A Színművészeti Egyetemen tartott fejtágító, avagy továbbképzés - ha hihetünk a hirszerzo.hu-nak, és egyelőre nincs rá okunk, hogy ne ezt tegyük - konkrét tartalmát tekintve leginkább gyerekes marhaságokból állt, ilyen az autópályaépítések és a metróberuházás leállítása, meg a paksi atomerőmű vizének felhasználása a Duna- Tisza köze elsivatagosodásának megakadályozására. Fejleszteni kell a turizmust is, nem vitás. Ez még nem kormányprogram, legfeljebb annak a paródiája, újabb autópályák már nemigen vannak tervezve, a metróberuházás leállítása pedig (amely úgy történne, hogy az Orbán-kormány nem fizetné ki a számlákat az alvállalkozóknak) - a magyar állam nyilván szerződésekbe foglalt kártérítési kötelezettségei miatt - kábé ugyanannyiba kerülne, mint a megépítése, viszont nem lenne metró, csak egy félig kifúrt alagút és félkész állomások, a hülyének is megéri.

Mérő László legutóbbi, a nácikról, illetve a hozzájuk való viszonyról szóló írásának (Nácik, hova?, Magyar Narancs, 2008. május 8.) állításai nem hagyhatók csak úgy annyiban. Mérő László tekintélyes értelmiségi, elkötelezett demokrata, szavára sokan adnak, nem akárki. Legutóbbi tárcájában azonban - és a jó szándékot nem vitatom - olyan érvelést tár az olvasók elé, amely több ponton hibás, következtetése pedig veszélyes.

A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.

Magyar Narancs, 2008. április 17. Tisztelt szerkesztőség! Olvastam cikküket a filmek és sorozatok feliratozásával kapcsolatban, és igazán vegyes érzelmeket keltett bennem.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a múlt héten meghozta rég várt végzését a 2007. február 2-i kordonbontás ügyében. Mint emlékezetes, a Fidesz képviselőcsoportja ezen a napon szétszerelte a Kossuth téren felállított fémkorlátokat. Ezzel nevezettek a feljelentő, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szerint megvalósították a garázdaság és a rendzavarás tényállását, miáltal is szabálysértést követtek el.

Az új egészségügyi miniszter imádnivaló ember. Székely Tamást, e tündéri figurát el is halmozzák szeretettel, amerre jár. A szakmai szervezetek elismerően szóltak kvalitásairól, a gyógyszerészek kamarai közgyűlésén egyenesen megtapsolták, ellenzéki képviselők adtak hangot bizakodásuknak (majd a szakbizottságban nem támogatták a kinevezését, hisz a rajongásnak is van határa). Mintha még Éger István, az orvosi kamara elnökének nyilatkozataiban is felfedezhető volna valamiféle halvány, részleges és bizonyára ideiglenes megelégedettség; és tőle többet aligha remélhet az az egészségügyi miniszter, akit nem Éger Istvánnak hívnak. A tobzódás Székely első intézkedéseinek és azóta is hömpölygő ígéreteinek éppúgy szólhat, mint az ezután kijárni remélt engedményeknek.

A közelmúlt történései látszólag a jó öreg malthusiánus indíttatású félelmeket támasztják alá: a Föld lakossága sokkal nagyobb ütemben (eredetileg mértani haladvány szerint, amikor az új és a régi populáció hányadosa állandó) növekszik, mint az asztalra kerülő kaja mennyisége (ez a néhai angol közgazda szerint pusztán számtani haladvány szerint nő - ekkor csupán az új és a régi termelési adatok különbözete, azaz a növekmény állandó). Nincs más hátra: jöjjön az Armageddon - a háborúk, járványok, az éhínség rendet vágnak, a túlélőkkel meg végeznek az igényes filmalkotásokban többször is megénekelt, emberevő sáskák.

Helyesbítés A 2008. május 1-jei lapszám 17.

Szerbia Európát választotta, Sz. egy kis kódorgás után végre rálépett az európai útra, Sz.-ban győzött a demokrácia, ésatöbbi - talán az téveszthette meg a külföldi vezércikk- és főcímíró szakelemeket, hogy vasárnap éjjel pár ezer fős tömeg ünnepelte a belgrádi utcán a Demokrata Párt győzelmét, a radikálisok meg (a tudósítások szerint) szomorúan hazasomfordáltak székházukból. Biztos mindenki úgy gondolta, hogy csak tudják, mit és miért csinálnak.

A múlt héten nyilvánosságra hozták a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (közismertebb nevén: PANKKK) nyertes pályázóinak névsorát. A három évvel ezelőtt életre álmodott kezdeményezés célja, emlékezzünk, a klubok szubvencionálása mellett az éppen induló, zöld-, ám semmiképp sem botfülű együttesek segélyezése volt. Ahogyan az akkori kulturális miniszter, Bozóki András, a program szellemi atyja nyilatkozta a HVG-nek: "Nem a gagyi, a kommersz zene támogatása a cél, s nem is a már sikeres, befutott együttesek segítése. (...) Azt szeretnénk, ha lehetőséghez jutnának azok a kamaszok, akik a kezükbe vesznek egy gitárt, és amatőr együttest alapítanak." És ha a PANKKK alapkoncepcióját nem gondoljuk is tökéletesnek (az egészet alighanem inkább az iskolák hangszerparkjának bővítésével, ezzel párhuzamosan a zeneoktatás korszerűsíthetőségével kellett volna kezdeni), a fentebb idézett elgondolással nehéz volna nem rokonszenvezni.

Tillmann J. A. Európa nem kötelező! című cikkében (Magyar Narancs, 2008. április 17.) az iszlám vallással szembeni európai tolerancia mérséklése mellett érvel. Az iszlám és a tények alcímet viselő írás azonban maga is a fundamentalizmus eszközeivel veszi fel a harcot a muzulmán fundamentalizmussal. A kontextus iránti érzéketlenség, a szó szerinti olvasat, a célnak alárendelten kreált történelmi narratíva, a szelektíven szemlézett tények és féligazságok köré kialakított sötét gondolati felhők elfedik a valódi összefüggések rendszerét, és lehetetlenné teszik a megértést. Európai értékeink védelmében nemcsak az iszlám fundamentalizmus terjedésével, de Tillmann korántsem egyedi érvelésével is szembe kell szállni.

"() a pillanat történelmi, mert nincs tudomásunk arról, hogy magyar együttes valaha is meghívást kapott volna olyan nívós brit fesztiválra, mint amilyen a glastonburyi" - írtuk a Realistic Crew Glastonburybe vezető útját vázoló cikkünkben (Jelentés a kilövőállomásról, Magyar Narancs, 2008 április 24) Pedig volt már ilyen magyar együttes: az Európa Kiadó, mely ráadásul éppen Glastonburyben játszott huszonkét évvel ezelőtt Nem emlékeztünk rá, pedig még olvastunk is róla Para-Kovács Imre Menyhárt Jenővel készített interjúkötetében (Amerika Kiadó, 2006) A tévesztésért elnézést kérünk! A szerk * Biciklilopásokról szóló cikkünkben (A sodrony nem segít, Magyar Narancs, 2008 április 24) sajnálatos félreértés történt: nem futár kínált lopott kerékpárt, hanem futárbiciklit kínált valaki, aki garantáltan nem futár A futárok elnézését kérjük A szerk * A közmédiumok nemzetbiztonsági védelméről szóló cikkben (Mint aki benéz, Magyar Narancs, 2008 május 1) azt írtam, hogy a Duna Tv elnökét "valószínűleg nem érte utol a levelünk" A valóság az, hogy a megkeresésünkre Cselényi László időben válaszolt; feltehetőleg a levelezőrendszerem szórakozott egy kicsit A válaszból kiderül, hogy a Duna Tv-nek van együttműködési megállapodása az NBH-val, melyet nemrég újított meg Tartalma szigorúan titkos, a minősítést csak a titokgazda oldhatja fel A Duna Tv-ben elnöki utasítás szabályozza, hogy milyen munkakörök betöltésének feltétele az A, B és C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés (Ez nagyrészt közép- és felső vezetőket érint)Arról az elnök nem tud, hogy bármelyik munkatársát megfigyelték volna, vagy bárhogy isakadályozták volna a közszolgálati munkát Cselényi ugyanakkor bízik abban, hogy "a szolgálatok tevékenysége mindenkor a jogszabályi előírásoknak megfelelően zajlik" A hatályos rendelettel kapcsolatban azt írta: legfeljebb annyit tehet, hogy az ügybena tisztánlátást kezdeményezi A többi a politika feladata Az érintettek és az olvasók elnézését kérem,hogy ez az információ kimaradt Bogár Zsolt újságíró . .

Magyar Narancs, 2008 április 17 Tisztelt Vincze András! Sajnálattal és megdöbbenve olvastam kritikájában, micsoda áldatlan állapot uralkodott az A38 hajón a Zdob s*i Zdub-koncert idején Megvallom őszintén, velem még honi koncerten sosem fordult elő, hogy "teljes mértékben besörözött" emberek üvöltsék a fülembe a szöveget, sem Kispál és a Borzon, sem Quimbyn, és hajlok arra a feltételezésre, hogy az LGT-koncerten a publikum soraiban látható hatalmas zászlókat is csak utólag montírozták bele a televíziós felvételbe Ki vinne bármilyen zászlót koncertre idehaza azzal az előre megfontolt szándékkal, "nehogy látni is lehessen valamit"? A hazai közönség tapasztalatom szerint szépen félrefésült hajjal, fehér ingben, térdzokniban és kis sámlival szokott koncertre járni, jobb kezében bambi, bal kezének nagyujja pedig végig a szájában, innen lehet felismerni Nagyon sajnálom, hogy az előzetes megbeszéléssel ellentétben a koncertet nem egyedül élvezhette végig, sajnos besurrant még vagy kétszáz fizetővendég, (Önt idézve: "fele külföldi", "vélhetően" románok) Megértem csalódottságát, de talán más országok nemzeti lobogóját, vagy annak címerét mégsem kellene fikázni, és főleg nem ebben az újságban, akkor sem, ha a magyar sajtó tele van a még a románok is megelőznek minket típusú mondatokkal Pont azért nem kéneÉ Még valami: legközelebb a koncertről hazafelé, azonkívül, hogy "nem lehetett semmibe belekötni", gondolkozzon el azon is, vajon miért nem ért oda időben, ("Az előzenekarokról csak egy mondat erejéig: a Zubolyt sikerült lekésnem") Jusson eszébe, azért fizetik, hogy ne késsen sem el, sem le, no meg tartalommal is fel lehet tölteni másfél flekket, mert ebből az írásból egyvalami érezhető csak: hogy szerzője arccal a pénztárnak írta A Magyar Narancs az egyetlen lap, amit még vásárolok, ugye nem kell erről is lemondanom?! Maradok tisztelettel, Szikszai Rémusz . .