Hogyan lehet megnyerni egy 211 kilométeres futóversenyt heti 10-12 óra edzéssel?

Sport

2012 után másodszor nyerte nő az Ultrabalaton 211 kilométeres távját április 26-án. Bár az abszolút világcsúcsokat ebben a sportágban is férfiak tartják, a nők teljesítménye a táv növekedésével közelít a férfiakéhoz. A jelenségnek élettani és pszichés magyarázata is van.

„Mórocza Andrea a férfiakat is elverte az Ultrabalatonon” – ezzel a címmel tudósított a 24.hu április 26-án Magyarország egyik legismertebb tömegsportrendezvényéről. Máshol is ezt az eredményt emelték ki első helyen. A 33 éves versenyző 18 óra 30 perc 15 másodperc alatt – pályacsúccsal – futotta körbe a Balatont a 211 kilométeres távon, negyven perccel hamarabb, mint a leggyorsabb férfi, a cseh Radek Brunner.

Az abszolút győztes amatőr sportoló – ahogy Magyarországon szinte mindenki az ultrafutásban –, nem a sportból él. Mórocza Andrea egy kereskedelemmel foglalkozó cég pénzügyese napi nyolc órában. Erre a versenyre heti 9-13 óra edzéssel, száz-százhatvan kilométer futással készült. Gyerekkorában úszott, vízibalettezett, kerékpározott, mindig jó volt a fizikuma. Kilenc éve kezdett el futni. Először, mint a Narancs.hu-nak nyilatkozta, jó szabadidős programnak tűnt, de kiderült, arra is jó, hogy közben átgondolja a problémákat és rájöjjön a megoldásra. Kezdőként is jó eredményeket ért el a versenyeken, ez szintén inspirálta. A futás akkor lett igazán az élete része, amikor megismerte a későbbi férjét, aki szintén futó. A sportolás közös kikapcsolódás lett. Gyerekük még nincs. Attila javaslatára öt éve kerestek edzőt Andreának. Először a Sashegyi Gepárdoknál dolgozó Szabó Gábor készítette fel a versenyekre, majd megismerkedett Maráz Zsuzsannával, és megbeszélte Szabó Gáborral, hogy Zsuzsanna tanítványa lesz. Az edzés mentális felkészítést is jelent.

Ez az ő esetében azért különösen fontos, mert minden verseny előtt sokat stresszel, és a feszültség csak az első 30-40 kilométer után enged.

Az időjárás, a vonatok

„Zsuzsi kalkulált egy időtervet, amivel szerinte célba fogok érni, 18 óra 30 percet írt, de én úgy gondoltam, az nagyon gyors, én tizenkilenc órát gondoltam reálisnak” – mondta Mórocza Andrea. – „Nyilván van tapasztalata abban, mire lehetek képes, az előző két év győztesének, Erős Tibornak, Mihalik Norbertnek is jól kiszámította a taktikát. Nem is kételkedtem a tervben, csak az edzettség mellett mástól is függ az eredmény: az időjárástól, a vonatoktól (ahol a pálya a vasútvonalat keresztezi, és épp vonat jön, meg kell állniuk a versenyzőknek – B. A.), esetleg gyomorprobléma adódhat, vagy ízületi fájdalom.”

Az abszolút győzelméről szóló beszámolókkal kapcsolatban előrebocsátja: saját versenyszámában tényleg első lett, de az Ultrabalatonon most először volt dupla körös versenyszám is, amelyen Erős Tibor az első 211 kilométeres körét 50 perccel hamarabb teljesítette, és szerinte Erős klasszisokkal jobb futó nála.

„Nem annyira ismerem a nemzetközi mezőnyt. A futás előtt egy hónappal megnéztem, kik indulnak a nőknél, de a külföldieket ott sem ismertem. Nem is volt célom, hogy a férfiak előtt érjek célba, elég volt az, hogy a terv, amit Zsuzsi kitűzött, meglegyen, és közben végig a komfortzónámban haladjak” – mondta Mórocza Andrea. – „Radekről tudtam, hogy többször teljesítette a Spartathlont (Athén és Spárta közötti 246 kilométeres futóverseny – B. A.), ott dobogón is állt. Fonyódligetnél értem utol. Sokáig láttam a sárga pólóját, stabilan ment, de közeledtem hozzá. A férjem ekkor már mondta, hogy ő a második férfi. Megelőztem, de ennek nem volt jelentősége, mert ez előfordul. Az ember pillanatnyilag rosszul érzi magát, vagy gondja van a frissítéssel. Később ez elmúlik. Zamárdinál a férjem mondta, hogy ott ül a frissítőponton az a srác, aki addig vezetett (a szlovák Michal Šula – B. A.), úgyhogy abszolút első vagyok. Mondtam, hogy erről ne is beszéljünk! 15-20 kilométerrel a vége előtt, ahogy láttam, nem előznek meg, eszembe jutott, amit Erős Tibi mondott: hogy az abszolút győztesek kupájára ráírják az ember nevét. Milyen jó lenne, gondoltam, ha az enyém is ott lehetne, Norbi és Tibi után. Mert mind a hárman Zsuzsi tanítványai vagyunk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk