Aki képes reálisan tekinteni a magyar társadalom összetételére, annak nem lehet kérdéses, hogy lehet-e csak a baloldali és/vagy liberális választók megnyerésével, aktivizálásával választást nyerni. Nem lehet. 2010 előtt még úgy tűnhetett, hogy lehet, de már akkor is csak az Antall-kormány ügyetlenkedéseivel és a kiújuló nácizmussal szembeni protestszavazás vitte sikerre az MSZP-SZDSZ-koaliciót. Ugyanez történt az első Fidesz-kormányzás után is, amikor Medgyessy Péter 2002-ben legyőzte Orbánt. És pláne rezgett már a léc 2006-ban, amikor Gyurcsány Ferenc kapott még egy esélyt. De 2010-ben ennek vége lett. A protestszavazók visszahúzódtak, többé nem lehetett őket az egyre inkább hitelüket vesztett baloldali és liberális pártoknak megmozdítaniuk.
Persze nem is tettek ezek a pártok semmit ennek érdekében. Hogy azért nem tettek, mert nem érdekelte őket, vagy azért, mert meg sem értették, észre sem vették ezt a számukra és az ország egész jövője számára döntő változást, az morális szempontból nagyon nem, de a politikai eredményesség szempontjából szinte mindegy. De most sem értik, mert direkt nem akarják, vagy tényleg nem értik, hogy mi történik.
Nem értik meg, hogy Magyar Péter nem csupán az újdonság erejével hat, hanem pont azzal, hogy jobboldaliként olyan mérsékelt jobboldali konzervatívokat is el tud érni, akiket eddig nem lehetett az Orbán elleni szavazásra rávenni.
Persze ehhez kellett az is, hogy ezek a mérsékeltek kiábránduljanak Orbánból (hasonló folyamat, mint ami korábban a baloldalon történt), mivel a józan ész – látva, hogy Orbán önző politizálása milyen helyzetbe hozta és mi felé vezeti az országot – erősebb lett, mint bármiféle pártszimpátia. Nagyon nagy baj, hogy a társadalom egy még mindig jelentős részében a pártszimpátia az, amely meghatározza a cselekvést. Holott az ország, a társadalom egészének érdekét kellene szem előtt tartani. Az pedig jelen pillanatban Orbán leváltásának szükségessége.
Magam is baloldali és liberális elveket vallok, de nem tartom ördögtől valónak, ha egy mérsékelt jobboldali konzervatívval kell összefognom Orbán leváltása érdekében.
A dogmatikus szemlélet minden téren hátrány. Politikában, művészetben, oktatásban – mindenütt. A ráció messze van a hittől. A hit (a választópolgár feltétel nélküli hívővé tétele) a politikában veszedelmesen kétélű fegyver. Egy ideig működni látszik, majd kifejezetten veszedelmessé válik a társadalom egésze számára. A folyamatok meg nem értése egy politikus esetében politikai alkalmatlanságot jelez, mivel aki nem érti meg a folyamatokat, az nem tud megfelelő stratégiát és taktikát kidolgozni, amellyel a saját elvei mentén haladva, de nem dogmatikusan sikeres tud lenni.
Most is hitvita, hitbéli küzdelem zajlik, úgy az ellenzéki oldalon, mint Orbán választói körében. Sajnos persze ebből a rutinná lett (mert azzá tett) személetből következően Magyar Péter szimpatizánsai körében is sokan vannak, akik hitbélien tekintenek rá, de azt gondolom, még sokkal többen, akik a ráció mentén – lásd fentebb a társadalom összetételéről írtakat – látják benne Orbán lehetséges kihívóját és legyőzőjét.
Persze érthető az is, hogy az eddigi ellenzéki pártok sértetten vagy még sértettebben reagálnak Magyar Péter tőlük való elhatárolódására, de ez megint csak egy újabb politikai hiba a részükről.
2010-től kezdődően egyértelmű volt (lett, vagy legalábbis annak kellett volna lennie), hogy ezek a pártok – sem külön, sem összefogva – nem képesek Orbánnal szemben hatékonyan fellépni, és hogy Orbán sikeresen formált belőlük ellenségképet a saját, nem igazán lebontható tábora számára. Ezért Magyar Péternek nem is volt más lehetősége, mint az elhatárolódás a korábbiaktól. Ugyanakkor a sértett érzelmi reakció megint csak megakadályozta e korábbi szereplőket (és hitbéli követőiket), hogy a ráció mentén értelmezzék a történéseket és inkább kivárjanak. A választásig vezető stratégia ugyanis minden esetben más (mert más a funkciója), mint a választások utáni (különösen a győzelem esetén helyesen választható) stratégia.
Sajnálatos, hogy a politikában több évtizede ténykedő, magukat professzionálisnak tartó politikusok ezeket az alapvető dolgokat nem értik meg, vagy nem akarják megérteni, elfogadni. Ezzel az értetlen belátásképetelnséggel és az ebből következő totálisan elhibázott cselekvéssel nem csak maguknak és a pártjaiknak ártanak, hanem az ország és a társadalom egészének is.
