Cigányok ideje

  • .
  • 2008. május 8.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008 április 17 Tisztelt Vincze András! Sajnálattal és megdöbbenve olvastam kritikájában, micsoda áldatlan állapot uralkodott az A38 hajón a Zdob s*i Zdub-koncert idején Megvallom őszintén, velem még honi koncerten sosem fordult elő, hogy "teljes mértékben besörözött" emberek üvöltsék a fülembe a szöveget, sem Kispál és a Borzon, sem Quimbyn, és hajlok arra a feltételezésre, hogy az LGT-koncerten a publikum soraiban látható hatalmas zászlókat is csak utólag montírozták bele a televíziós felvételbe Ki vinne bármilyen zászlót koncertre idehaza azzal az előre megfontolt szándékkal, "nehogy látni is lehessen valamit"? A hazai közönség tapasztalatom szerint szépen félrefésült hajjal, fehér ingben, térdzokniban és kis sámlival szokott koncertre járni, jobb kezében bambi, bal kezének nagyujja pedig végig a szájában, innen lehet felismerni Nagyon sajnálom, hogy az előzetes megbeszéléssel ellentétben a koncertet nem egyedül élvezhette végig, sajnos besurrant még vagy kétszáz fizetővendég, (Önt idézve: "fele külföldi", "vélhetően" románok) Megértem csalódottságát, de talán más országok nemzeti lobogóját, vagy annak címerét mégsem kellene fikázni, és főleg nem ebben az újságban, akkor sem, ha a magyar sajtó tele van a még a románok is megelőznek minket típusú mondatokkal Pont azért nem kéneÉ Még valami: legközelebb a koncertről hazafelé, azonkívül, hogy "nem lehetett semmibe belekötni", gondolkozzon el azon is, vajon miért nem ért oda időben, ("Az előzenekarokról csak egy mondat erejéig: a Zubolyt sikerült lekésnem") Jusson eszébe, azért fizetik, hogy ne késsen sem el, sem le, no meg tartalommal is fel lehet tölteni másfél flekket, mert ebből az írásból egyvalami érezhető csak: hogy szerzője arccal a pénztárnak írta A Magyar Narancs az egyetlen lap, amit még vásárolok, ugye nem kell erről is lemondanom?! Maradok tisztelettel, Szikszai Rémusz . .

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.