magyarnarancs.hu: Mikor tudatosult benned először, hogy a romák ügyére oda kell figyelni? Mi motivált erre, és hogyan találtad meg a módját?
Lakatos Lucia: A húszas éveim elején kezdett el foglalkoztatni az a gondolat, hogy hogy vagyok a saját romaságommal; mit jelent számomra, miben tesz hozzám, egyáltalán meghatároz-e bármit is. Úgy voltam vele, hogy ha már megkaptam, akkor meg akarom ismerni, megkeresni a saját kapcsolódásomat vele, és tovább vinni, valamit visszaadni a szűkebb, vagy tágabb közösségnek. Elkezdtem kutatni a családfámat, és interjúkat készíteni idősebb rokonokkal. Történeteket gyűjteni, leírni. A történetek, amiket meséltek arra inspiráltak, hogy ne csak a múlttal, a jelennel is foglalkozzak, és milyen szuper lenne túllépni a családi kereteken. A sok kérdés mellett az is felmerült bennem, hogy többet tudjak meg a romákról, a kultúrájukról, a művészetükről, a történelemükről, társadalmi helyzetükről. Társadalomtudományi területen tanultam tovább, többek között azért, hogy mélyebb és átfogóbb képet kapjak a kisebbségek helyzetéről, ami nem csak a romákról szól. Aztán a Független Színház Magyarországgal (FüSzi) való munka nyitott meg előttem olyan kapukat, amelyek által az elméleti megközelítés után gyakorlatba ültethettem az érdeklődésemet.
magyarnarancs.hu: Mikor csatlakoztál a Független Színház csapatához és honnan érkeztél oda?
LL: Egy olyan időszakban találkoztam velük, amikor épp újratervezésben, útkeresésben voltam. Huszonnégy évesen, mikor a színészkedés már nem motivált, annyit tudtam, hogy a színház közelében akarok maradni, viszont nem a színpadon. Egy helyen találtam meg önmagam, és ez a szociológia szak volt az egyetemen. A tanulmányaim megkezdésével egy időben találkoztam egy felhívással: “Érdekelnek a társadalmi témák, a romák helyzete, szívesen dolgoznál fiatalokkal?” Úgy éreztem, én vagyok az, akit keresnek, a Független Színház pedig az a hely, az a lehetőség, amire szükségem van, amit addig kerestem.
Miután bekerültem a tréneri csapatba, kivettem a részem, amiből csak lehetett: oktatási, kreatív és szakmai projektek, forrásteremtés és még sok más. Az elmúlt hat év egyik nagy mérföldköve az volt, hogy Balogh Rodrigó (a Független Színház Magyarország művészeti vezetője – a szerk.) és Illés Marci (a színház operatív vezetője – a szerk.) rám bízta az oktatási programvezetést, aztán a szakmai vezetést is. Végtelenül hálás vagyok nekik, mert szakmailag és emberileg is rengeteget ad ez a közösség.
magyarnarancs.hu: Mióta veszel részt a nemzetközi roma színházi találkozó, a Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál szervezésében?
LL: Az első fesztiválomba alkotóként csöppentem bele. A Covid idején az online térben rendeztük meg az eseményt, korábbi előadások videós vetítése mellett egy új darabot is létrehoztunk koprodukcióban spanyol, olasz és brit partnerekkel. Én társszerzőként és színésznőként vettem részt az előadásban. A Richard R. O’Neill által írt Európai család című előadás valós történetekből született a kontinens különböző pontján élő, karanténba kényszerült roma emberek személyes élményei alapján. Számomra ez a projekt nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy együtt dolgozzak külföldi alkotókkal, valamint öröm volt, hogy egyáltalán tudunk alkotni és dolgozni egy olyan időszakban, amikor minden megbénul, leáll, bezár. Nem volt kérdés, hogy egy előadás erejéig visszatérjek a színpadra, igaz, csak a virtuális térben. Onnantól kezdve nézőként minden fesztiválon részt vettem, és 2023-tól szervezőként is. Ez a darab bekerült a Roma Hősök – öt európai dráma kötetünkbe. Az előadás jó példa arra, hogy igyekszünk minél inkább láthatóvá tenni a roma színházat, és minél több platformon megszólítani a közönséget, közösségeket. Ezt a célt szolgálja a digitális archívumunk is, ahol nem csak az előadásokra találhatnak rá az érdeklődők, de számtalan cikket, tanulmányt olvashatnak az európai roma színjátszásról. Évről évre vannak olyan előadások, amelyek mély nyomot hagynak bennem. Ilyen volt Lindy Larsson előadása az Eötvös10-ben 2023-ban Svédország sötét arca címmel, amiben a svédországi vándorcigány családból származó művész saját történeteit is színpadra vitte, és betekintést adott abba, hogy szülőhazájában a közelmúltban milyen elképzelhetetlen szörnyűségeket követtek el a romákkal szemben.
magyarnarancs.hu: Hogyan zajlott az idei fesztivál előkészítése?
LL: A hálózatépítés tíz éve aktívan működő folyamat. Annak idején a színház alapítói feltérképezték az európai roma színházakat, és jó néhány működő roma színházi társulatot megismertek. Aztán megszületett a fesztivál ötlete, hogy nemzetközi szinten munka- és sikerélményünk legyen partnerségi viszonyban. Azóta már rengeteg kisebb és nagyobb, határokon átívelő projektben működünk együtt. Tanulunk egymástól, szakmai, művészeti és oktatási tréningeket tartunk egymásnak, jelenleg például olasz, román, szlovák és cseh partnerekkel közösen készítünk egy nagy projektet, aminek végtermékeként új előadást hozunk létre. Személyes öröm ebben számomra, hogy anno képzett oktatási és színházi szakemberektől tanultam magam is, és váltam trénerré, most pedig Marci mellett én vezetem a trénerképzést. A projekt egyik állomása egy négynapos budapesti képzés, ami átfedésben zajlik a fesztivállal, így lehetőségük van egymás előadását is megnézni a résztvevőknek. Az imént megfogalmazott konkrét célokon túl elsősorban a közösségépítés a legfontosabb. Hálás dolog, hogy vannak visszatérő társulatok a fesztiváljainkon, de az is örömteli, hogy újabb alkotócsoportok is bekapcsolódnak az eseménybe. Idén is szokásunkhoz híven meghirdettük a részvétel lehetőségét, aztán a beérkező jelentkezések alapján válogattuk ki a végleges programot. Az évek alatt egyre nagyobb lett az esemény, és egyre nagyobb teret, helyet is követelt magának: 2023 óta társszervezőként az Eötvös 10 Művelődési Ház is csatlakozott a munkához.
magyarnarancs.hu: Mi lesz az idei fesztivál fő iránya?
LL: Minden évben kitalálunk egy mottót, egy hívószót, ami az előadásokban közös. Idén ez a „Túlélők”. A fesztiválnyitó előadás május 7-én, szerdán a visszatérő román Giuvlipen Társulat Caliban és a boszorkány című produkciója lesz. Az előadás utáni közönségtalálkozót Mészáros Blanka színész (Radnóti Színház) vezeti. Csütörtökön az ír Traveller Wagon Wheel Társulat Szarkák a villanyoszlopon című előadása látható, a közönségtalálkozót itt Polgár Csaba színész, rendező vezeti (Örkény Színház). Pénteken szakmai kerekasztal-beszélgetés lesz El tudunk-e szakadni a sztereotípiáktól? címmel Cselle Gabriella színháztörténész moderálásával, aki az esti olasz Rampa Prenestina Társulat: Bo-ra várva című produkció közönségtalálkozóját is vezeti. Az utolsó két napra maradt a két magyar előadás: a FüSzi Emberevőkje Boda Novy Emília rendezésében, illetve az RS9-ből a Mariella Mehr élete, amit Lábán Katalin rendezett.
magyarnarancs.hu: Hol lehet veled találkozni a szezonban? Mik a hosszabb távú terveid?
LL: A színpadi szerepléstől már jó ideje elzárkóztam, de a nyár folyamán mégis visszatérek, mert egy izgalmas projekt elcsábított, aminek Stand Up Roma! a címe. Ahogy a nevéből sejteni lehet, stand up produkciókat adunk elő. Ebben nem csak projektvezetőként, hanem előadóként is részt veszek, három munkatársammal együtt. Mindannyian nőként, női aspektusból beszélünk saját élményekről, reményeinkről. Nagyon élvezzük ezt az alkotási folyamatot; túl vagyunk egy római képzésen, amit az olasz partnerek tartottak meghívott szakember vezetésével. Május végén Bukarestben folytatjuk a közös tréningezést, mindeközben itthon is zajlanak tréningek, szakmabeliek bevonásával. Márciusban bemutattuk a Rendszerbontók című előadásunkat, melyet Balogh Rodrigó rendezett én pedig kipróbálhattam magam segédrendezőként. Az előadást feldolgozó foglalkozás követi, szóval megint csak színpadra állok, bár nem színészként, hanem foglalkozásvezetőkén. Nem egyedülálló, hogy egy darab után beszélgetünk, „foglalkozunk” a közönséggel, így lesz ez a Legjobb falu előadásunk után is, amit a múlt hétvégén mutattunk be Nagy Henrik rendezésében. Célunk, hogy minél több helyszínre elvigyük az előadást a nyár folyamán. Henriknek nem ez az első rendezése; a Hét krajcár című darabot is ő hozta a FüSzi falai közé, és visszük iskolákba, tantermekbe, alkalmat keresve arra, hogy a taps után megismerjük a diákok gondolatait. Ami még a szívügyem, az a közösségi színházi projekt, amiben fiatal srácokkal heti rendszerességgel találkozom. Rábavölgyi Tamással vezetjük a projektet és készülünk egy színházi előadással. Az elkészült darabbal az ősz folyamán Kolozsváron is fellépünk, mivel román és olasz partnerekkel együtt veszünk részt e projektben. Közösségi rapírásra is sort kerítettünk tavaly, én szabadidőmben rapzenéket és -szövegeket gyártok. A rappel vannak további terveim, de az legyen meglepetés; aki követi a FüSzi munkásságát, biztosan nem fog lemaradni róla.
A Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál programja ide kattintva érhető el.
A fesztivál az Európai Roma Színházi Fesztiválok projekt részeként a Perform Europe támogatásával, továbbá a Trust For Mutual Understanding és a HowlRound Theatre Commons támogatásával valósul meg. A Budapesti Román Kulturális Intézet és Írország magyarországi nagykövetsége is nyújtott támogatást.
