Publicisztika

Pintér annak idején a Koppenhágából érkező járat utasteréből, mint bűvész a megszeppent nyuszit, előbűvölte Zemplényit, a mérsékelten, ámde mégiscsak nemzetközi szélhámost, régiónk jellegzetes faunájának képviselőjét. Tetszett is sokaknak a kapitány csínyje, lássuk be, joggal. Végül is hülye lett csinálva nemhogy a dán rendőrségből, de magából a rettegett Interpolból is: gógyis nemzet a magyar, holmi külföldiek nekünk hiába próbálnak diktálni, kibabrálunk velük, a legkisebb királyfi népe vagyunk elvégre, meg a lelkünk mélyén a Ruzsasándoré, ha zsandáruniformisban, akkor is. Zemplényi a miénk marad.

Kövér László egyelőre nem bizonyult megbízható jósnak. A Fidesz - MPP alelnöke a választások második fordulója előtt nem sokkal egy kampánygyűlésen arról beszélt a hallgatóságnak, hogy pártja kormányalakítása esetén "a taxisblokád kivételével" mindarra az egyesített támadásra fel kell készülniük, amely annak idején az Antall-kormányt sújtotta. Ebben a kijelentésben nem elsősorban az az érdekes, hogy felfedi, a Fidesz antiliberális fordulata során miként teszi magáévá a jobboldal programja után mítoszait is (a taxisblokád mint kormányellenes összeesküvés eszméjének felidézésével), hanem hogy megmutatja, a Fidesz vezetői milyen mértékben tévesztik szem elől azokat a közállapotokat, amelyek pedig választási győzelmüket egyáltalán lehetővé tették. Képzetükben még mindig az a szélsőséges kijelentésekre érzékenyen reagáló, demokratikus érzelmű közvélemény él, amely valóban ritkán mulasztotta el, hogy kimutassa felháborodását az akkori kormánypártok - a Fidesz mai szövetségesei -tűrhetetlen szavai és tettei nyomán, és amely demokratikus közvéleménynek akkor még maguk is irányítói voltak (emlékezzünk éppen Kövér parlamenti felszólalására a Csurka-pamflet közzététele után, 1992-ben!). Pedig ha ez a közérzület ma is ép és eleven volna, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy szó nélkül maradjon például az, ami rögtön az új parlament alakuló ülésén megesett: Varga László korelnök (Fidesz, országos lista, 6. hely) "szellemi környezetvédelmet" sürgetett, arra utalva, hogy a most felálló kormánynak rendet kell végre teremtenie a közszolgálati televízókban és rádióban (Népszabadság, június 19.). Az ehhez hasonló, az akkori kormánypártok egyes politikusai által sűrűn hangoztatott követeléseket öt-hat éve még egyetemes konsternáció és átkozódás, majd viszontátkozódás követte. Ma a sajtószabadság elleni fenyegetés hallatán a demokratikus politikusok és a sajtó nem ad hangot értetlenségének. Mintha a Fidesz politikusai a sajtó feltételezett támadásaitól való páni félelmükben afféle preventív médiaháborúra készülődnének, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a másik oldal időközben kinyilvánította érdektelenségét, a jobboldali publicisztika által "balliberálisnak" csúfolt lapok és szerzők többsége alig leplezett közönnyel szemléli a kormányalakítás előkészületeit.

Tegyük fel, repülünk ezerrel a szakadékba, mivel tönkrement a fékünk. Tegyük fel, túléltük. Vennénk-e ugyanattól a cégtől féket a kocsinkba? Talán akkor, ha csak az a cég gyártana fékeket tágabb agglomerációnkban. Megvennénk, és kicsit imádkoznánk, hogy ne pontosan ugyanolyat kapjunk, ami egyszer már nem működött.

Fel lettek tárva a tények. Azt írja az újság, mindegy, melyik (a Blikk című, egyébként), hogy egy miniszterjelölt asszonynak, mindegy, melyiknek (D. Ibolyának, egyébiránt) az apja halat lopott. Ez természetesen roppant helytelen, bár elszigetelt esetnek azért túlzás volna nevezni, loptak már ebben az országban ezt-azt; az, hogy valakinek a zsebében marad pár sneci, mifelénk nem szúr szemet. Az se, ha az újság megírja: az a dolga, szeretjük mondani, a retyerutyájuk révén rajtakapott politikusokra kifejezetten bukik a tömeg.

A Fidesz dominálta kormányzat az elcsatolt területeken épp azokkal találja majd szembe magát, azokkal kényszerül idegőrlő versenyre és politikai kötélhúzásra,

Az Elszánt Sólyom hétfőn reggel szállt fel az olaszországi, franciaországi, nagy-britanniai, görögországi és németországi támaszpontokról. Tizenhárom tagország nyolcvanöt repülője Macedónia és Albánia légterében gyakorlatozott, helyenként húsz-harminc kilométerre közelítve meg a jugoszláv határt. Incidens nem történt.

Rossz hír a magyar liberalizmusnak az SZDSZ zuhanása. Szörnyű lenne, ha egy igazi szabadelvű párt nem tudna tartósan megmaradni a magyar politikai palettán. És sajnos ez a lehetőség ma fennáll.

A Horn Gyulától megkönnyített MSZP akár szalonképessé is válhatna a kisgazdákkal való koalíciós tárgyalásokba lapzártánkkor éppen belekezdő Fidesz számára. De erről ebben a pillanatban szó sincs. Épp ellenkezőleg: a Fidesz hét végi kongresszusán felszólaló Tölgyessy Péter még az új választások kiírását is kedvezőbbnek ítélte az MSZP hatalomban tartásánál. Így a nagykoalícióra egyelőre csak a fantáziájukat szabadon engedő szocialisták gondolnak, más nem nagyon.

Elhitték, hogy ők attól lesznek polgárok, hogy a Fidesz-Mapopo kinevezi őket annak. És ikszeltek.

A Fidesz múlt szombati kongresszusán a párt küldöttei csaknem egyhangúlag felhatalmazták vezetőiket: kezdjenek tárgyalásokat az FKgP-vel. Ám Orbán továbbra is ügyel arra, hogy véletlenül se tegyen gesztusokat Torgyánnak. A május 10-i első forduló óta világos: a kisgazdák nélkül stabil kormányt alakítani a Fidesz nem tud; mégis, a győztes párt vezérkara, csak miután megszerezte a kongresszus támogatását, kezdett hivatalosan is megbeszéléseket az FKgP-vel. Pontosabban: a két fél delegációi tárgyalnak a koalíció feltételeiről, az elnökök csak később kapcsolódnak be a folyamatba, hiába kardoskodott Torgyán, hogy a kezdetektől pártelnöki szinten kell egyeztetni. Orbán ad a látszatra: azt sugallja, hogy az FKgP a Fidesz számára a szükséges rossz; hogy szemét mindvégig Torgyánon tartja, hogy nincs az a kormányzás, amiért elképzeléseit egy határon túl feladná.

Lapzártánkkor úgy tudni, az USA és az Egyesült Királyság olyan dokumentum elfogadásáért kezd lobbizni az ENSZ BT-ben, amely jóváhagyná "minden szükséges eszköz" alkalmazását Belgrád ellen a kosovói válság megoldása érdekében - evvel szentesítenék az esetleges NATO-akciót.

Egy tudós arról álmodott, hogy elő akar adni az Akadémián, aztán felébredt, és ijedten tapasztalta, hogy tényleg előadást tart az Akadémián.

Torgyán és a Fidesz vezetőinek tárgyalása lapzártánk után kezdődik, és e megbeszéléseknek nyilván lesz befolyásuk a kormányprogramra. Ha a kisgazdáknak, Torgyánnak és Pokolnak csak egy olyan ötlete belekerül a kormányprogramba, amellyel a jobb érzésű választókat a kampányban riogatták, már cumi van. Valamint: a Fidesz lapzártánk után az MDF-fel is tárgyal posztokról és kormányprogramról. Ám minden fenyegető perspektíva és riasztó előzetes megfontolás dacára - amelyeket nem valami ösztönös ellenszenv váltott ki, hanem a Fidesz választási programjának néhány, khm, kevéssé átgondoltnak tetsző része - a legnagyobb kormánypárt vezetőinek múlt heti megnyilatkozásai inkább adnak okot bizakodásra, mint aggodalomra.

Lapzártánkkor még nem tudjuk, hogy milyen koalíció kormányozza majd Magyarországot 1998 és 2002 között. Sejteni sejtjük: Fidesz-FKgP koalíció lesz, még ha udvariasságból mindig oda is kell majd biggyeszteni mögé az MDF nevét is. A három pártból kettő kipróbált kormányerő, ha emlékszik itt még valaki az 1990 és 1994 között eltelt évekre. Ez az MDF persze nem az az MDF, talán csak Kádár Béla repetázik majd; mint ahogy Torgyán József, az akkori kisgazda-frakcióvezető is épp hogy csak megmelegedni tudott Antall József oldalán, már fel is szalámizták. Most viszont szebb jövő néz ki neki, még egyszer nem fogja hagyni magát. Különben is, Orbánnak a kormánytöbbséghez a 48-ból 39 kisgazda szavazatra van szüksége, Torgyánnak meg talán van 9-nél több őszinte híve a frakcióban.