Bakaszar

  • 1998. június 11.

Publicisztika

Lapzártánkkor úgy tudni, az USA és az Egyesült Királyság olyan dokumentum elfogadásáért kezd lobbizni az ENSZ BT-ben, amely jóváhagyná "minden szükséges eszköz" alkalmazását Belgrád ellen a kosovói válság megoldása érdekében - evvel szentesítenék az esetleges NATO-akciót.

Ebben az esetben nem (vagy nem csak) Jugoszlávia, Albánia és Macedónia határára telepítenének NATO-csapatokat - ami leginkább Albániát lenne hivatva féken tartani, és a Bosznia elleni fegyverembargóval lenne egyenértékű: szabad kezet adna Szerbiának Kosovóban. (Ezt kevesen szokták túlélni.) De most már nem erről van szó. Hanem arról, hogy a nyugati nagyhatalmak megbüntetnék Szerbiát. Megtámadnák a szerbiai rendőrség, valamint - szükség esetén - a Jugoszláv Hadsereg létesítményeit és alakulatait. Légi csapások érnék a szerb parancsnoki állásokat, kommunikációs központokat és utánpótlási vonalakat.

A Köztársaság leköszönő és leendő kormánya minden bizonnyal hallotta a hírt, és a homlokát ráncolja. Bele sem léptünk, és máris a cipőnkre ragadt: Magyarország még nem tagja a szövetségnek, ám lehet, rögtön azon kell majd gondolkodni, mi van akkor, ha Kosovóba kell menni. De tényleg kell-e? Mit keresne a magyar honvéd Kosovóban? Legyen a Munkáspártnak igaza?

A Köztársaság parlamentjének és kormányának mindent el kell követnie azért, hogy Magyarország semmilyen formában ne vegyen részt Szerbia morális, politikai és humanitárius szempontokból elkerülhetetlen katonai megrendszabályozásában. Hogy még gulyáságyú töltőkezelőket se küldjön oda. A következmények beláthatatlanok lennének. Ha a háború csak egy hétig, egy napig, egy óráig tart, akkor is lesz ideje Belgrádnak vajdasági magyarokat küldeni a front rossz oldalára. Szerbia és Magyarország között örök időkre ellenségessé válna a viszony, bárki is következzék Milosevic után. És az esetleges akcióhoz nincs szükség magyar katonákra, sőt magyarországi támaszpontokra sem: a NATO ott van/lesz Macedóniában, Albániában, Boszniában, Olaszországban, Görögországban.

A tagországok részvételéről a NATO-hadműveletekben az egyes tagországok parlamentjei döntenek. A tagországok továbbá egyenrangúak és szuverének. A NATO döntéshozói legalábbis soha nem állítottak mást.

Ha valamikor, hát most kell őket szavukon fogni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.