Bakaszar

  • 1998. június 11.

Publicisztika

Lapzártánkkor úgy tudni, az USA és az Egyesült Királyság olyan dokumentum elfogadásáért kezd lobbizni az ENSZ BT-ben, amely jóváhagyná "minden szükséges eszköz" alkalmazását Belgrád ellen a kosovói válság megoldása érdekében - evvel szentesítenék az esetleges NATO-akciót.

Ebben az esetben nem (vagy nem csak) Jugoszlávia, Albánia és Macedónia határára telepítenének NATO-csapatokat - ami leginkább Albániát lenne hivatva féken tartani, és a Bosznia elleni fegyverembargóval lenne egyenértékű: szabad kezet adna Szerbiának Kosovóban. (Ezt kevesen szokták túlélni.) De most már nem erről van szó. Hanem arról, hogy a nyugati nagyhatalmak megbüntetnék Szerbiát. Megtámadnák a szerbiai rendőrség, valamint - szükség esetén - a Jugoszláv Hadsereg létesítményeit és alakulatait. Légi csapások érnék a szerb parancsnoki állásokat, kommunikációs központokat és utánpótlási vonalakat.

A Köztársaság leköszönő és leendő kormánya minden bizonnyal hallotta a hírt, és a homlokát ráncolja. Bele sem léptünk, és máris a cipőnkre ragadt: Magyarország még nem tagja a szövetségnek, ám lehet, rögtön azon kell majd gondolkodni, mi van akkor, ha Kosovóba kell menni. De tényleg kell-e? Mit keresne a magyar honvéd Kosovóban? Legyen a Munkáspártnak igaza?

A Köztársaság parlamentjének és kormányának mindent el kell követnie azért, hogy Magyarország semmilyen formában ne vegyen részt Szerbia morális, politikai és humanitárius szempontokból elkerülhetetlen katonai megrendszabályozásában. Hogy még gulyáságyú töltőkezelőket se küldjön oda. A következmények beláthatatlanok lennének. Ha a háború csak egy hétig, egy napig, egy óráig tart, akkor is lesz ideje Belgrádnak vajdasági magyarokat küldeni a front rossz oldalára. Szerbia és Magyarország között örök időkre ellenségessé válna a viszony, bárki is következzék Milosevic után. És az esetleges akcióhoz nincs szükség magyar katonákra, sőt magyarországi támaszpontokra sem: a NATO ott van/lesz Macedóniában, Albániában, Boszniában, Olaszországban, Görögországban.

A tagországok részvételéről a NATO-hadműveletekben az egyes tagországok parlamentjei döntenek. A tagországok továbbá egyenrangúak és szuverének. A NATO döntéshozói legalábbis soha nem állítottak mást.

Ha valamikor, hát most kell őket szavukon fogni.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.