Nagy várakozások

publikálva
1998/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Torgyán és a Fidesz vezetőinek tárgyalása lapzártánk után kezdődik, és e megbeszéléseknek nyilván lesz befolyásuk a kormányprogramra. Ha a kisgazdáknak, Torgyánnak és Pokolnak csak egy olyan ötlete belekerül a kormányprogramba, amellyel a jobb érzésű választókat a kampányban riogatták, már cumi van. Valamint: a Fidesz lapzártánk után az MDF-fel is tárgyal posztokról és kormányprogramról. Ám minden fenyegető perspektíva és riasztó előzetes megfontolás dacára - amelyeket nem valami ösztönös ellenszenv váltott ki, hanem a Fidesz választási programjának néhány, khm, kevéssé átgondoltnak tetsző része - a legnagyobb kormánypárt vezetőinek múlt heti megnyilatkozásai inkább adnak okot bizakodásra, mint aggodalomra.

Torgyán és a Fidesz vezetőinek tárgyalása lapzártánk után kezdődik, és e megbeszéléseknek nyilván lesz befolyásuk a kormányprogramra. Ha a kisgazdáknak, Torgyánnak és Pokolnak csak egy olyan ötlete belekerül a kormányprogramba, amellyel a jobb érzésű választókat a kampányban riogatták, már cumi van. Valamint: a Fidesz lapzártánk után az MDF-fel is tárgyal posztokról és kormányprogramról. Ám minden fenyegető perspektíva és riasztó előzetes megfontolás dacára - amelyeket nem valami ösztönös ellenszenv váltott ki, hanem a Fidesz választási programjának néhány, khm, kevéssé átgondoltnak tetsző része - a legnagyobb kormánypárt vezetőinek múlt heti megnyilatkozásai inkább adnak okot bizakodásra, mint aggodalomra.

Orbán Viktort első útja nem Torgyán Józsefhez, hanem Helmut Kohlhoz és a német nagytőkéhez vezette. Onnan üzente az ő népének, hogy a választási program és a kormányprogram két külön dolog. A 7 százalékos gazdasági növekedésről már amúgy is rég hallottunk utoljára; Orbán a német nagybefektetőket, Varga Mihály fideszes gazdasági főizé meg a magyarokat biztosította arról, hogy nem lesz váltás a gazdaságpolitikában. Ezenkívül a Fidesz megtartaná a csúszóleértékelést, és nem kívánja meneszteni Surányi Györgyöt, a jegybank elnökét. És abbahagyták az MSZP-SZDSZ kormány gazdaságpolitikájának mindenáron való fikázását: Orbán Viktornak volt lelkiereje ahhoz, hogy kijelentse: a gazdaság stabil.

És a legfontosabb belpolitikai kérdés: Orbán bejelentette, hogy elhajtják a társadalombiztosítási önkormányzatokat. A Fidesz az Alkotmánybíróság azon határozatával érvel, amely kimondja: a múlt nyáron kizárólag delegálás útján létrejött önkormányzatok felállása alkotmánysértő. A jogalap tehát megvan. A Fidesz egyelőre nem az önkormányzatiságot akarja megszüntetni (noha azzal mindig baja volt); ehhez különben is az MSZP támogatása kellene, amit nyilvánvalóan nem kapnának meg. Az alkotmánysértő helyzet megszüntetéséhez - a jelenlegi önkormányzatok feloszlatásához, s helyettük a felügyelőbizottság kinevezéséhez - viszont nincs szükség a szocialistákra, ehhez a Fidesznek elég lesz az egyszerű többség is.

Orbán nyíltan hadat üzent annak a gazdasági-politikai konglomerátumnak, amely a szocialisták segítségével, illetve az MSZP fel- és kihasználásával szerzett jelentős pozíciókat a nemzetgazdaságban (s ily módon a politikai életben). Nem meglepő ezért az idegesség, amivel az MSZP egyes köreiben, illetve a tébé, az MSZOSZ és bizonyos munkaadói szerveződések környékén reagáltak Orbán elképzeléseire. Ám a Fidesz talán túl korán nyitott frontot. Emlékezzünk: Bokros Lajos hasonlóan látványos módon kívánt leszámolni a társadalombiztosítás köré szerveződött érdekeltségekkel, ám túl sok időt hagyott nekik arra, hogy összezárjanak: a vége aztán az lett, ami: a tébéreformot hirdető pénzügyminiszter bukása. És továbbra is kérdés az, hogy a visszaállamosítás után hogyan folytatódik a tébé reformja, az egészségügy privatizálása - ha folytatódik egyáltalán.

Ami a Fideszt a Mi Hazánkban markánsan jobboldali párttá teheti, az a nacionalizmusa lehet. A magyar jobboldal világéletében markánsan nacionalista volt, mint ahogy a hagyományos (liberális és szociáldemokrata) baloldal más megoldásokat keresett mind Trianonra, mind a magyarországi zsidóság és a nemzetiségek problémáira. Ebben az értelemben az MDF-kormány a magyar jobboldal igazi örököse volt; bele is bukott rendesen.

De az lesz-e a Fidesz, avagy a "jobboldaliság" ebben az esetben csak olyan máznak bizonyul majd, ami előbb-utóbb lepattogzik a kormányzati döntések józan, a konfliktusokat kerülő pragmatizmusáról (még akkor is, ha emiatt elpártol tőlük a nacionalista lumpenértelmiség derékhada)?

Orbán a választások éjszakáján megkerülte a választ arra a - nyilván nem annak szánt, de mégis provokatív - kérdésre, hogy most akkor hány millió magyar miniszterelnöke is ő. Annyit mondott, hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, valamint megígérte, hogy a következő kormány a nemzet része lesz. Az első állítás tény, amiből bármi és bárminek az ellenkezője is következhet; a második az MSZP-SZDSZ kormányt nemzetietlenezte le, amire semmi szükség, és baromság is; reméljük, hogy Orbán többet nem csinálja majd, bármennyire is ezt várja tőle az újdonsült Fidesz-béközép. A leendő külügyminiszter, Martonyi János arról beszélt, hogy az ő európai elkötelezettségük mélyebben gyökerezik, mint a szocialistáké, és hogy a Horn-kabinet külpolitikája csak annyiban volt sikeres, amennyiben az "antalli vonalat" folytatta. A gyökerek mélységéről célszerű lenne kizárólag kertészeti kerekasztalokon szólni; és azokat az alapszerződéseket, amelyeket a Fidesz most be akar tartatni, nem Antall dr., hanem Horn kötötte a románokkal és a szlovákokkal. A választások éjszakáján Duray Miklóst láttuk mosolyogni a Fidesz-székházban, aki, ha igaz az, amit egy szlovákiai magyar lap ír róla, szinte légmentesen tölti ki a rendszerváltás utáni Ká-Európa egyik alapfigurájának, a volt titkosügynökbe oltott soviniszta uszítónak a kontúrjait; és nagy reményekkel tekint a Fidesz-kormány jövendő külpolitikájára Tőkés püspök is, aki igazán jól a kiélezett konfliktushelyzetekben bír működni. A Fidesz-kormánynak, ha nem akar rosszat a román kormány RMDSZ-es tagjainak, és nem akarja eleve kizárni a szlovákiai magyarokat egy leendő, Meciar nélküli szlovák kormányból, ügyelnie kell arra, hogy ténykedése ne a határon túli magyarság radikálisait hozza helyzetbe.

A határon inneniekről már nem is beszélve.

publikálva
1998/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk