Gesztustalanság

  • 1998. június 11.

Publicisztika

A Fidesz múlt szombati kongresszusán a párt küldöttei csaknem egyhangúlag felhatalmazták vezetőiket: kezdjenek tárgyalásokat az FKgP-vel. Ám Orbán továbbra is ügyel arra, hogy véletlenül se tegyen gesztusokat Torgyánnak. A május 10-i első forduló óta világos: a kisgazdák nélkül stabil kormányt alakítani a Fidesz nem tud; mégis, a győztes párt vezérkara, csak miután megszerezte a kongresszus támogatását, kezdett hivatalosan is megbeszéléseket az FKgP-vel. Pontosabban: a két fél delegációi tárgyalnak a koalíció feltételeiről, az elnökök csak később kapcsolódnak be a folyamatba, hiába kardoskodott Torgyán, hogy a kezdetektől pártelnöki szinten kell egyeztetni. Orbán ad a látszatra: azt sugallja, hogy az FKgP a Fidesz számára a szükséges rossz; hogy szemét mindvégig Torgyánon tartja, hogy nincs az a kormányzás, amiért elképzeléseit egy határon túl feladná.

A Fidesz múlt szombati kongresszusán a párt küldöttei csaknem egyhangúlag felhatalmazták vezetőiket: kezdjenek tárgyalásokat az FKgP-vel. Ám Orbán továbbra is ügyel arra, hogy véletlenül se tegyen gesztusokat Torgyánnak. A május 10-i első forduló óta világos: a kisgazdák nélkül stabil kormányt alakítani a Fidesz nem tud; mégis, a győztes párt vezérkara, csak miután megszerezte a kongresszus támogatását, kezdett hivatalosan is megbeszéléseket az FKgP-vel. Pontosabban: a két fél delegációi tárgyalnak a koalíció feltételeiről, az elnökök csak később kapcsolódnak be a folyamatba, hiába kardoskodott Torgyán, hogy a kezdetektől pártelnöki szinten kell egyeztetni. Orbán ad a látszatra: azt sugallja, hogy az FKgP a Fidesz számára a szükséges rossz; hogy szemét mindvégig Torgyánon tartja, hogy nincs az a kormányzás, amiért elképzeléseit egy határon túl feladná.

Nem csupán arról van szó, hogy a Fidesz nem akar hírbe keveredni a magát csak nemrégen szalonképessé stilizált Torgyánnal. A Fideszben ráéreztek: két héttel a választások után változatlanul nyerésben vannak, s most megpróbálják a kisgazda szavazók jelentős részét (vagy a kisgazda képviselők jelentős részét) az utcájukba csalogatni. A Fidesz-retorika a kampányidőszak "polgározása" után most a józan vidéki parasztemberre, az örök aranytartalékra, a "kisgazda világra" hivatkozik furtonfurt. A vezérek már május 24. óta ezt nyomatják (például Orbán a kongresszusi beszédében vagy Pokorni Zoltán az Amaro Drom című roma lap legfrissebb számában); a "polgár" hangsor egy mondaton belüli minél gyakoribb említése lecsúszott a megyei vezetők szintjére. Az, hogy a Fidesz a vidék pártjaként kezdi önmeghatározni magát, sokkal egyértelműbb bizonyítéka a kisgazdapárt elleni stratégiai hadjáratnak, mint az a nemegyszer lekezelő hangnem, ahogyan leendő szövetségesükről nyilatkoznak.

A kisgazdákkal való mostoha bánásmódnak lehetnek más okai is. Például az, hogy a Fidesz szavazatszerző képességének a maximuma felé tart: jelenleg nem lehet sem jobbról, sem balról előzni. Barátjaként vonultatja fel a realista Markót, de a bajkeverő Tőkés püspököt és a (...) Durayt is. "Nemzeti oldalon" ennél jobbra már csak a MIÉP van. Ugyanakkor a Fidesznél baloldalibb programja most csak a Munkáspártnak van. Nem véletlen tehát az, amit a kongresszuson Tölgyessy Péter fogalmazott meg: fölösleges félni amiatt, hogy esetleg kiderül, a kisgazdákkal tényleg nem lehet kormányozni. Az esetleges megismételt választásokon ugyanis, ha a Fidesz tartja a neki jó irányt, a párt tarolna. (Ezt a Medián közvélemény-kutatási adatai is alátámasztják.)

A Fidesz kisgazdákkal szembeni ridegségét indokolhatja az az elképzelés is, amit két éve hallottunk Fidesz-tisztségviselőktől (lásd: Szövetségből szövetségbe, MaNcs, 1996. november 14.). Az MSZP-vel azonnal koalícióra lépni nem lehet, hiszen a választók nem erre adtak felhatalmazást a Fidesznek. Ám ha a kisgazdákkal való kormányzás végképp nem megy (mert Torgyán, híven hat évvel ezelőtti önmagához, borítja a koalíciót), a stabil kormánytöbbség, no meg a Haza érdekében jöhet az MSZP. Horn nélkül, persze, ahogyan azt korábban egy komoly Fidesz-stratéga elejtette. Márpedig Horn nyár után nem lesz.

A kisgazdakérdés megoldása tehát nyitott. Kevés szó esik viszont arról, hogy esetleg az FKgP-vel lehet normálisan együtt kormányozni.

Pedig amilyen borult időket élünk, még ez is előfordulhat.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”