Publicisztika

A foci Eb sajnos már a múlté, jöhetnek a dolgos hazai hétköznapok: mintha mi sem történt volna, zajlik tovább minden a maga szokott medrében. Ha valaki azt hitte, naivan, hogy idén majd valami is változik, s ezentúl nem szánalmas és kisszerû körülmények között készülhetnek a honi kedvencek az újabb, nyilván érdekfeszítõ bajnokságra, akkor súlyosan tévedett. A bornírt butaság és magyar foci továbbra is kéz a kézben haladnak a semmibe.

Az utóbbi idõben kevés olyan hatású dokumentumfilm készült Magyarországon, mint a Duna Televízió által 2001-ben bemutatott, Csáky Zoltán szerkesztõ-riporter és Marossy Géza operatõr által jegyzett Hagymakupolás honfoglalás. Az opus megmozgatta az erdélyi magyar és a magyarországi közéletet, és élénk visszhangot váltott ki a román nyilvánosságban is. A Püski Kiadó idén tavasszal piacra dobta Csáky azonos címû riportkötetét, melynek magva a három évvel ezelõtti film és visszhangja. De milyennek láttatja Csáky az erdélyi magyar társadalmat, és mibõl ered a film (és a könyv) nehezen túlbecsülhetõ jelentõsége?

Miután Bencsikrõl, a Magyar Demokrata címû kiadvány fõszerkesztõjérõl a másodfokú bíróság is kimondta, hogy bûnös, Bencsik nemcsak ártatlanságát hangoztatta, de elsiratta a sajtószabadságot is.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfõn határozott azon aláírások hitelesítésérõl, amiket a Magyarok Világszövetsége a határon túli magyarok kettõs állampolgársága ügyében kiírandó népszavazásért gyûjtött. Ha a 320 ezerbõl legalább 200 ezer valódi lesz, az Országgyûlésnek el kell rendelnie az ügydöntõ referendumot. Az OVB-nek 45 napja van erre. Ha az esetleges népszavazáson a többség (a választásra jogosult állampolgárok 25 százaléka plusz 1 szavazat) igent mondana a kettõs állampolgárság etnikai alapú bevezetésére, az beláthatatlan következményekkel járna.

Tájleírás nemcsak regényekben fordul elõ, hiszen létezik jelentõs tájleíró költészet is, sõt olykor színpadi mûvekben is elhangzik egy-egy tájfestõ monológ, de csak a regénybeli tájleírások értelmét és jogosultságát szokták a naiv olvasók megkérdõjelezni.

"Magyarország egy egész pici ország, és ha nem állítják meg a külföldiek áradatát, akkor nagyon gyorsan túlnépesedik. Tehát több külföldi lesz, mint magyar, és a magyarok pedig kénytelenek lesznek meghúzni magukat ott, ahol marad egy kis hely" - számol be aggodalmairól egy nyolcadikos lány. Egy másik iskolába járó nyolcadikos fiú pedig úgy véli: "A tisztességes magyar parasztembernek a külföldivel kell vetélkednie, hogy megkapjon egy munkát. És ez az, ami számomra sajnálatos, mert azt látom, hogy nem a magyar nyer."

Az alkotmányozást az tette szükségessé, hogy az európai integráció különféle szerzõdéses alapokon álló intézményei átláthatatlanná, a döntéshozatal pedig hosszadalmassá és nehezen végrehajthatóvá vált. Az európai polgárok egyre nehezebben látták át a három pilléren nyugvó intézményrendszert.

Magyarországon az évezred eleje a költségvetési, azaz a fiskális politika hitelességének az összeomlását hozta el. Látszólag azért következett be a bizalomvesztés, mert a kiugró 2002-es deficitet követõen a 2003. évi hiány is nagyobb lett a tervezettnél. Valójában a 90-es évek második felében nem kis áldozat árán megszerzett magyar reputációt a hibás kormánydöntések ásták alá. A politikus-döntéshozókat hamis képzetek és hatalmi csatározások vezérelték, s a tartós növekedési pályához elengedhetetlen költségvetési fegyelem áldozatul esett. Az államháztartás hiányának és az állam eladósodottságának csökkentése 2004-re elodázhatatlanná vált - és nem csupán az uniós tagságból és az euróövezeti csatlakozásból adódó követelmények miatt, hanem mert ez a magyar gazdasági teljesítmény és az életszínvonal felzárkózásának is az egyik, ha nem a legfontosabb kulcsfeltétele. Az elmúlt évek történései azonban nem felejthetõk könnyen, s a piaci szereplõk és befektetõk bizalmának viszszanyeréséhez a szép szavak, de még a világos programkifejtés sem biztos, hogy elegendõ. Mivel lehetne mérsékelni a költségvetések választási ciklushoz kapcsolódó, a társadalom hosszabb távú érdekével és a közgazdasági racionalitással ellentétes kilengéseinek kockázatát és helyreállítani a megtépázott tekintélyt?

Miközben a június 13-i vereség mind nagyobb és pokolibb és rémisztõbb mélységeket világít be a szocialista párt lába elõtt, és a még a párttal amúgy rokonszenvezõ elemzõk és újságírók is - igen helyesen - szüntelenül a vereség újabb és újabb aggasztó aspektusaira hívják fel a figyelmet (hogy például egyenesen megsemmisítõ méretû a fiatalabbak között), még mindig nem tudjuk biztosan, mi lett eltolva: a kormányzás vagy a kampány?

Az európai uniós választásokat követõ pártszerû belvendetták hírértékének fokozatos csökkenése nyomán kialakult tömegkommunikációs vákuumot - mint hasonló esetekben eddig mindig - a miniszterelnök viselt dolgaival nyílott mód kitölteni. A szenvedélyes közcsevej lapzártánk idejére két neuralgikus pont körül jegecesedett ki, melyek a következõk: nyaraljon-e Medgyessy Péter a német középosztály traumurlaubjainak színhelyén, a kitûnõ teniszpályáiról és piramidális bratwurstjáról méltán híres Mallorcán, illetve szabad-e neki káromkodnia, alkalomadtán beintenie.

Az európai parlamenti választásokra készülõdve a kis állatok munkához láttak. Hû, micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, csattogás hallatszott a kesztyûbõl! Ígért itt mindenki mindent: a pocok kátyút az autósoknak, a cinke esélyegyenlõséget az esélyegyenlõtleneknek, a béka olcsó gyógyszert a betegeknek, a szarvasbogár áremelést a nyugdíjasoknak, az öreg, rövidlátó hangya üvegszemet mindenkinek. És volt, aki a 14 éven aluli gyermekek számára ajánlott ingyenbelépést a sportrendezvényekre.

Miután a "jogállamiság forradalmával" a magyar értelmiség megváltotta a rendszert, most egy - a világon egyedül Svédországban érvényes - törvény bevezetésével a kurvákat is megváltaná egy kis létszámú, de befolyásos "mozgalom", mely a prostitúciót a magyar demokrácia csõdjeként emlegeti. Errõl tartottak konferenciát május 28-án. De valóban gyökeres változásokat lehetne-e elérni egy ilyenfajta jogátvétellel?

A júniusi 13-i európai parlamenti választáson vesztes MSZP pártelnökcserére készül (lásd e számunk Nagyítás rovatát), az MDF antiibista parlamenti képviselõi Lakitelek-munkacsoportot alakítottak, míg az SZDSZ-ben az EP-mandátumot nyert Szent-Iványi István megüresedõ listás országgyûlési helyére bejelentkezett Kuncze Gábor belsõ ellenzéke. A voksolás tehát komoly felfordulást gerjesztett a pártoknál. Csak a Fidesz kivétel, nem is pusztán a fölényes gyõzelem miatt, hanem azért, mert a szervezeti átalakítással végrehajtott belsõ hatalmi koncentráció eleve kizárja az érdemi belmozgást. Aminek persze most értelme sem volna: sõt eláruljuk, hogy a Fidesz belpolitikai (s ily módon Orbán Viktor párton belüli) helyzete - egyelõre - javulásra ítéltetett.

A múlt héten két és fél év kenkõdés után elfogadta az unió alkotmányát a brüsszeli csúcs. A dokumentum jelentõségét e pillanatban nem könnyû felmérni: egyrészt azért, mert az unió döntéshozatali mechanizmusának változásai csak évek múlva lépnek életbe, másrészt mert óhatatlanul is a pillanat befolyása alatt állunk. Még túl sokat tudunk azokról a kicsinyesnek látszó alkudozásokról és grandiózus zsarolásokról, seftelésekrõl és sugdolózásokról, amelyek az alkotmányozást az utolsó pillanatig kísérték, s hajlunk arra, hogy ezt összekeverjük a lényeggel.