Újrafogalmazná a magyar állam és polgára közötti viszonyt: azt a bonyolult kapcsolatot, amely kölcsönös jogokban és kötelezettségekben manifesztálódik. A hatályos törvény az állampolgárság megszerzését különbözõ feltételekhez köti; és vannak kedvezmények, amik például csak a magyar nemzetiségû kérelmezõkre vonatkoznak. De arra, hogy valamennyi feltétel alól mentesítenék az állampolgárságért folyamodót, még nem volt példa. (Például attól az engedélyezõ államfõ sem tekinthet el, hogy a kérelmezõnek büntetlen elõéletûnek kell lennie, illetve nem folyhat ellene büntetõeljárás magyar bíróság elõtt.) A feltételezett kollektív honosítás azonban egyetlen kritériumhoz, a magyar nemzetiséghez köti az aktust.
Továbbá: az alkotmány számos kötelezettséget ró az államra polgárainak érdekében. Lehet papolni szimbolikus gesztusról meg lakhatás nélküli állampolgárságról, ahol csak a kék útlevél a lényeg - csakhogy az új útlevelek tulajdonosainak alkotmányos joguk keletkezik egy sor dologra. Mondjuk az emberhez való létre, ami magában foglalja például a lakhatáshoz vagy a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való jogot. De elbírná-e ezt az amúgy is az összeomlás határán álló nyugdíjrendszer? A lakhatással újabb jogok járnak: például a szavazati jog, amivel ha csak az érintettek (az állam fenntartásában semmilyen módon részt nem vevõ, adót nem fizetõ új polgárok) egytizede él, már az is alapvetõen átrajzolhatja az ország politikai életét. Többrõl van tehát szó, mint szimbolikus politizálásról. Hisz a célországok életnívója jóval alacsonyabb Magyarországénál.
Ezek a jogi, gazdasági és társadalmi problémák a népszavazási kampányban leegyszerûsítve, hiszterizálásra alkalmas formában jelennének meg: "kenyérharcként" az egyik oldalon, "nemzeti sorskérdésként" a másikon. Elkényelmesedett, jólétüket féltõ "híg-magyarok" állnak majd szemben a haszonlesõ "románokkal" meg "szerbekkel". Noha a kettõs állampolgárság megadásának e formáját a meghatározó politikai erõk egyaránt abszurdnak tartják, félõ, a szocialisták megint nem fognak világosan beszélni, mert attól félnek, újfent hazaárulónak bélyegzik majd õket. Egyelõre a Fidesz is hallgat, eddigi kétszínûsége okán: bár egynémely gesztusában bátorította a határon túliakat, kormányerõként határozottan ellenállt a kettõs állampolgárságot követelõknek.
Talán még nem késõ elejét venni a nagyobb káosznak.
