Nem csak a hübrisz

  • 2004. június 24.

Publicisztika

A múlt héten két és fél év kenkõdés után elfogadta az unió alkotmányát a brüsszeli csúcs. A dokumentum jelentõségét e pillanatban nem könnyû felmérni: egyrészt azért, mert az unió döntéshozatali mechanizmusának változásai csak évek múlva lépnek életbe, másrészt mert óhatatlanul is a pillanat befolyása alatt állunk. Még túl sokat tudunk azokról a kicsinyesnek látszó alkudozásokról és grandiózus zsarolásokról, seftelésekrõl és sugdolózásokról, amelyek az alkotmányozást az utolsó pillanatig kísérték, s hajlunk arra, hogy ezt összekeverjük a lényeggel.

Pedig az unió minden eddiginél fontosabb lépést tett egy olyan intézményrendszer kialakítása felé, amely a szoros államszövetségeket, a föderációkat jellemzi. A nemzeti felõl a nemzetek fölötti felé. Az alkotmány szerint az uniónak lesz elnöke és külügyminisztere (jóllehet e funkciók pompázatosabban hangzanak, mint amekkora valódi hatalmat hordoznak), közvetlenül választott népképviseleti szerve, az Európai Parlament egyre szélesebb jogköröket nyer majd. Legfõbb döntéshozói fórumán, a Miniszterek Tanácsában és annak szupertestületében, a kormány- és államfõket tömörítõ Európai Tanácsban megváltozik a szavazási rendszer, s jobban tükrözi majd a tagállamok valódi demográfiai súlyát. A közös politikák kialakításakor szûkül azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekben akár egyetlen nemzet képviselõi vétót jelenthetnek be; s az új szabályok a tanácsban úgy egyszerûsítik a döntéshozatalt, hogy közben mind a négy nagynak (Franciaország, Németország, Nagy-Brtitannia, Olaszország), mind a kisebb tagállamoknak megfelelõ lehetõséget biztosítanak a számukra kedvezõtlen döntések megakadályozására. S ugyanígy nagyobb hatékonysággal kecsegtet az Európai Bizottságban az egy nemzet - egy biztos elv feladása.

Lehet mondani, hogy kompromisszum született: a kérdés csak az, hogy mik között. Mióta Franciaország és Németország súlyosan összerúgta a patkót Washingtonnal, Párizs és Berlin nem gyõzte nyilvánvalóvá tenni, hogy szívügyük a szorosabb integráció. És hogy semmi jóra nem számíthat az a tagállam, amelyik nem tart velük. A brüsszeli csúcson újfent bebizonyosodott: ennek a szövetségnek egyetlen európai kormány sem tud tartósan ellenállni. Az a két nemzet, amely a botrányos tavaly decemberi csúcson megpróbálta, azóta jobb belátásra tért. Sem Aznar, sem Leszek Miller nincs már hivatalban; s bár bukásuk nyilván nem kizárólag az unióval szemben folytatott nacionalista politikájuknak tudható be, azt sem állíthatjuk, hogy attól teljesen független lett volna.

Meglehet, Párizst és Berlint pusztán az Amerikával szembeni féltékenység, a világhatalmi hübrisz vezérli, s az unió magasztos elvei csak ehhez adnak paravánt. Csak találgathatunk: hiszen mi itt a végeken hogyan is láthatnánk két kipróbált nagyhatalom lelkének legmélyére? De a nemzeti önelvûség nemzetek feletti filozófiája a múlt héten Büsszelben újabb vereséget szenvedett - s kell-e ennél jobb hír azok számára, akik szívükbõl gyûlölik Európa pestisét, a nacionalizmust?

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.