MaNcs, XVI. évf. 27. szám (2004-07-01)
Tájleírás nemcsak regényekben fordul elõ, hiszen létezik jelentõs tájleíró költészet is, sõt olykor színpadi mûvekben is elhangzik egy-egy tájfestõ monológ, de csak a regénybeli tájleírások értelmét és jogosultságát szokták a naiv olvasók megkérdõjelezni.
"Magyarország egy egész pici ország, és ha nem állítják meg a külföldiek áradatát, akkor nagyon gyorsan túlnépesedik. Tehát több külföldi lesz, mint magyar, és a magyarok pedig kénytelenek lesznek meghúzni magukat ott, ahol marad egy kis hely" - számol be aggodalmairól egy nyolcadikos lány. Egy másik iskolába járó nyolcadikos fiú pedig úgy véli: "A tisztességes magyar parasztembernek a külföldivel kell vetélkednie, hogy megkapjon egy munkát. És ez az, ami számomra sajnálatos, mert azt látom, hogy nem a magyar nyer."
Az alkotmányozást az tette szükségessé, hogy az európai integráció különféle szerzõdéses alapokon álló intézményei átláthatatlanná, a döntéshozatal pedig hosszadalmassá és nehezen végrehajthatóvá vált. Az európai polgárok egyre nehezebben látták át a három pilléren nyugvó intézményrendszert.
Magyarországon az évezred eleje a költségvetési, azaz a fiskális politika hitelességének az összeomlását hozta el. Látszólag azért következett be a bizalomvesztés, mert a kiugró 2002-es deficitet követõen a 2003. évi hiány is nagyobb lett a tervezettnél. Valójában a 90-es évek második felében nem kis áldozat árán megszerzett magyar reputációt a hibás kormánydöntések ásták alá. A politikus-döntéshozókat hamis képzetek és hatalmi csatározások vezérelték, s a tartós növekedési pályához elengedhetetlen költségvetési fegyelem áldozatul esett. Az államháztartás hiányának és az állam eladósodottságának csökkentése 2004-re elodázhatatlanná vált - és nem csupán az uniós tagságból és az euróövezeti csatlakozásból adódó követelmények miatt, hanem mert ez a magyar gazdasági teljesítmény és az életszínvonal felzárkózásának is az egyik, ha nem a legfontosabb kulcsfeltétele. Az elmúlt évek történései azonban nem felejthetõk könnyen, s a piaci szereplõk és befektetõk bizalmának viszszanyeréséhez a szép szavak, de még a világos programkifejtés sem biztos, hogy elegendõ. Mivel lehetne mérsékelni a költségvetések választási ciklushoz kapcsolódó, a társadalom hosszabb távú érdekével és a közgazdasági racionalitással ellentétes kilengéseinek kockázatát és helyreállítani a megtépázott tekintélyt?
Miközben a június 13-i vereség mind nagyobb és pokolibb és rémisztõbb mélységeket világít be a szocialista párt lába elõtt, és a még a párttal amúgy rokonszenvezõ elemzõk és újságírók is - igen helyesen - szüntelenül a vereség újabb és újabb aggasztó aspektusaira hívják fel a figyelmet (hogy például egyenesen megsemmisítõ méretû a fiatalabbak között), még mindig nem tudjuk biztosan, mi lett eltolva: a kormányzás vagy a kampány?
Az európai uniós választásokat követõ pártszerû belvendetták hírértékének fokozatos csökkenése nyomán kialakult tömegkommunikációs vákuumot - mint hasonló esetekben eddig mindig - a miniszterelnök viselt dolgaival nyílott mód kitölteni. A szenvedélyes közcsevej lapzártánk idejére két neuralgikus pont körül jegecesedett ki, melyek a következõk: nyaraljon-e Medgyessy Péter a német középosztály traumurlaubjainak színhelyén, a kitûnõ teniszpályáiról és piramidális bratwurstjáról méltán híres Mallorcán, illetve szabad-e neki káromkodnia, alkalomadtán beintenie.
Egyik kutya, másik EB. A gyerekek napokig nem mentek iskolába, ott sírtak a pálya körül az azóta kóbor kutyáinkkal együtt, mert nekünk az volt a mindenünk...(
Kevés matematikust ismerek, aki szeret számolni, körülbelül ugyanannyira keveset, mint futballistát, aki szeret futni. Persze mindkettõnek tudnia kell valamennyire mesterségének ezt a velejáróját is, csinálnia is kell, ha a helyzet úgy hozza, de nem ezt szeretik benne. A focista tevékenységét mindannyian értjük valamennyire, ezért nem gondoljuk róla, hogy õ elsõsorban egy futó, aki elõtt néha ott pattog egy labda is. A matematikusét azonban kevesen értik igazán, ezért gondolják róla a legtöbben, hogy elsõsorban számol.
"Pénzszivattyúnak" nevezi és elveti Frajna Imre az ellátásszervezõi intézményt, amely pedig sarokköve a Radnai György egészségügyireform-kormánybiztos nevéhez köthetõ koncepciónak. (A Radnaival készített interjút lásd: "Ez nem fájdalommentes változás", Magyar Narancs, 2004. június 17.) A Fidesz szakmapolitikusa, az Orbán-kormány egykori, a társadalombiztosítási alapokért felelõs államtitkára úgy véli, az egészségügy átalakítását pénzügyi szakemberek vették kézbe, akiknek - mint szerinte a kormánybiztosnak is - nincsen kellõ tudásuk e speciális ellátórendszerrõl. Az orvos és a beteg közé iktatott ellátásszervezés nem más, mint a nem hatékony egészségügyi rendszeren megtakarítható összegek sajátos privatizációja - állítja Frajna Imre.
Június 17-én - a miniszterelnök felkérésére - megalakult az ún. Zengõ-bizottság. A grémiumnak azon jogi, mûszaki, katonai, gazdasági és környezetvédelmi dokumentumhalmaz alapján kell állást foglalnia a hegy csúcsára tervezett radarállomásról, ami alapján a politika korábban már határozott - csak éppen a bátorság fogyott el 2004 elejére mind ellenzéki, mind kormányoldalon, hogy e döntést vállalni is merje.
NÉMETEK ESTERHÁZYR"L Október 10-én, a Frankfurti Könyvvásáron veheti át Esterházy Péter a Német Könyvkiadók Egyesülete idei Békedíját. Az errõl szóló közlemény megjelenése után a német sajtó szavakba igyekezett foglalni: kicsoda és mirõl is ír Esterházy - íme egy válogatás a Berlinben élõ Fehéri György kulturális menedzser gyûjtése alapján (a vele készült interjúnkat június 3-i számunkban olvashatták): Az elbûvölés mûvésze.
Evolúció és Forma-1 Brit kutatók olyan szimulációs programot fejlesztettek ki, amelyben virtuális Forma-1-es versenyautók önállóan egyre gyorsabb "utódokat" hoznak létre. A számítógépes modell genetikai algoritmuson alapul, amely milliónyi változatban kombinálja az autók gyõztes tulajdonságait, az optimális megoldás után kutatva.
Miközben a bõvítésnek Lengyelország volt a tétje és lesz a fõ haszonélvezõje, az európai parlamenti választáson a lengyelek az unió legkelletlenebb tagjai mellé sorakoztak fel.
Most aztán kijut nekünk, rest bámészkodóknak: tele sporttal a nyár. Még le sem játszották a labdarúgó Európa-bajnokság döntõjét, amikor a Tour de France háromhetes vándorcirkusza szombaton (július 3-án) nekivág - aztán az olimpiáig (augusztus 13.) meg csak kibírjuk valahogy: olvasgathatunk, képeket nézegethetünk, például a nagy francia tekerés elsõ száz esztendejének históriájáról.
Talán meglepõ, hogy az Aranysárkányt, Kosztolányi egyik legnépszerûbb mûvét az újdonságok közt említem. De mégis vadonatfriss ez a kötet, hiszen az alcím különös közléssel lep meg: "átdolgozott, ifjúsági kiadás". Mint az utószóból (a szöveggondozó Balogh Tamás munkája) kiderül, az eredetileg 1925-ben publikált regényt Kosztolányi 1932-ben igazította át az ifjúság számára. És ez jelent meg most újból.
"A kivétel erõsíti a szabályt", "Amelyik kutya ugat, az nem harap" - halljuk és mondjuk számtalanszor, anélkül, hogy belegondolnánk, mit is állítanak ezek a mondatok valójában. Hisz minél több kivételt találunk, annál gyengébb az a fránya szabály, és egy ugatós kutya megközelítése is könnyen az alkarunk elvesztésével járhat. Margitay Tihamér remek könyve abban kíván segítséget nyújtani, hogy tudatosítsuk, mely fordulatok tekinthetõk valódi érveknek egy vitában, és melyek nem. Az álérvek leleplezését logikai analízissel végzi el a szerzõ (aki nemcsak elméleti szakember, de gyakorló kommunikációs tréner is egyben) - ezek a könyv megerõltetõbb részei, de a hétköznapi és a politikai életbõl vett példák sokasága mindvégig szavatolja, hogy a figyelmünk ne lankadjon.
Jimi Tenor, mint hivatalos életrajzából is kiderül, eredetileg a kevésbé poétikus Lassi Lehto nevet viselte - 'Jimi' az egyik Osmond testvér, a 'Tenor' pedig kedvenc hangszere, a szaxofon után ragadt rá. Az ifjú Lassi a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, mintegy a kor beteg divatját követve, saját ipari/vasverõs bandája, a Shamans tagjaként ment a hallgatóság idegeire, majd elhagyta hóval-faggyal bélelt hazáját, Finnországot, s elõbb Berlinbe, majd New Yorkba költözött. Utóbbi helyen gyakorlatilag a konyhában komponálta elsõ sikeres szólólemezét, a Sahkömiest s elsõ igazi maxislágerét, a Take Me Babyt. Magától értetõdik, hogy az elsõ sikeres opust még számos követte, mint az Europa vagy a már a Warpnál megjelent Intervision, Organism, Out Of Nowhere trió. A megérdemelt sikereket követõen Jimi megnõsült, Londonba, majd Barcelonába költözött, elhagyta a Warp kiadót, s ismét a a Sahkönél adta ki az új évezred elsõ Jimi Tenor-lemezét, a Utopian Dreamet. Tavaly óta új kiadójánál, Kitty-Yo cégér alatt publikálja lemezeit - az idei Beyond The Stars már a második e sorban, s tovább folytatja a haladó tenori hagyományokat. A recept már tíz éve változatlan: ironikus reflexió a szórakoztatózene utóbbi pár évtizedére, dzsessz, soul, funk, afro/latin, easy listening és techno sajátos, változó arányú elegye, alkalmanként nagyzenekari hangzással, vegyes kórussal (!) és ritmusszekcióval súlyosbítva.
Nemrégiben Melissa Auf Der Maur lemezérõl értekezvén hoztuk szóba Polly Jean Harveyt (Magyar Narancs, 2004. május 6.), felpanaszolván mintegy az olyan rockelõadónõk fájó hiányát, akik három percnél tovább is izgalmasak bírnának maradni. Hiszen arról harangoznak mindenfelé, hogy ismét ereje teljében volna a szoknyás rock, de én valahogy nem érzem magamban azt a kimondott ujjongást. Szó se róla, nekem is bejön mondjuk Brody Dalle a Distillersbõl, de azért õ alig több Courtney Love javított kiadásánál, és akkor sem indulok be igazán, ha a fõsodorban tevékenykedõ csajok (Alanis Morissette-tõl mondjuk Tori Amosig) sápatag utóbbi lemezeire gondolok. Nesze neked, girl-power!
Hány centi magas volt? És hány centi magas cipõben játszott? Hány gesztusból, arckifejezésbõl, mozdulatból építette fel színmûvészetét? És nézhetõk-e ma egykor legjobbnak tartott filmjei? Ha igen, ugyan miért?
könyv Berniczky Éva A tojásárus hosszúnapja címû kötete: tizenöt balladanovella, tizenöt örvény, tizenöt hallatlan történet. Történet? Nem, Berniczky Éva (1962) mûvészetében a szerkezet nem a történet szálai mentén szövõdik, hanem mintegy lassú vajúdásban születik meg a papíron.
Bordeaux-ban született 1967-ben. Jelenleg Párizsban él, könyvrestaurátorként dolgozik. A nyolcvanas években tanult meg magyarul, egy ideig lektorként Budapesten élt, de a kilencvenes évek elején hosszabb-rövidebb idõt töltött Debrecenben és Szegeden is. Magyar nyelven írt regénye, a Járt utat kétszer járj! az idei könyvhétre jelent meg az Alexandra Kiadó Szignatúra könyvek sorozatában.
Ricardo - Szeitaridisz, Campbell, Laursen, Cole - Poborsky, Maniche, Deco, Zagorakisz - Tomasson, Baros. Így áll fel az Eb válogatottja a Rekord sportújság szerint a negyeddöntõket követõen, három meccsel a vége elõtt.
Pár évvel ezelõtt legfeljebb egy olyan kalandot nevezhettem Múzeumok éjszakájának, ha szombat este az egykori törzshelyen régen látott nõismerõsbe botlottam, miközben a háttérben a Tunyogi Rock Band muzsikált. Arra persze még a huszadik kisfröccs után sem gondoltam, hogy másutt, akár a múzeumokban is folytatódhat a nosztalgiába forduló történet. És még tárlatvezetés is van. Az idén viszont már egy szóda sem kellett az ilyen hóbortos ötlethez.
A válságba jutott mezõgazdasági kistérségek számára a vidékfejlesztési szakemberek elõszeretettel javasolják megoldásként a falusi turizmust. De miért mennénk az ukrán határszélre nyaralni Mallorca vagy Balatonfüred helyett? Érdemes-e a helyieknek beleélniük magukat, hogy az idegenforgalom kitörési pont lehet számukra? Milyenek a falusi turizmus tényleges esélyei és feltételei a magyar vidék eldugott zugaiban?
Magyarországon a feminizmus valahogy kiheverte központosított múltját, mára a rendszerváltás utáni ideológiai ûrt is, így a nõk most új utakat keresnek a modern Európa felé. Nagy-Britannia asszonyai már a feminizmus második hullámát is rég elbúcsúztatták, receszszióról beszélnek, és manapság rendületlen nosztalgiával kutatják az elõdöket.
Az egészséges és fogyatékkal élõ táncosokat integráló angol társulat már 2002-ben sikert aratott a Szigeten. Májusban ismét itt jártak a Trafóban, egy újabb, tabukat és elõítéleteket döntögetõ elõadással. Ekkor beszélgettünk kerekes székes alapítójukkal.
"Hogyan lehetséges, hogy (...) az urak (..) majd' minden reggel úgy olvasnak az újságban (...) nõk ütlegelésérõl, megégetésérõl, összerugdosásáról, hogy egyszer sem nyitják ki a szájukat és mondják: Ennek véget kell vetni! Nem tûrhetjük tovább!"
A nevetés az emberiség nagy adománya, javíthatja a javíthatatlant, és bírhatóvá teszi a kibírhatatlant. Ezért a történelmileg leghátrányosabb helyzetbe szorult társadalmi csoportok - például a nõk is - joggal igényelhetik és élvezhetik az élet leggazdagabb erõforrását: a humort.
A gender (társadalmi nem, amely kifejezés hangsúlyosan elkülönül a szextõl, vagyis a nemiségtõl) egy társadalomkritikai nézõpont; a nemek aspektusára fordít le már létezõ diszciplínákat. A genderkutatások elsõsorban a történettudomány, a pszichológia, a szociológia, a nyelvészet, az irodalom és a filozófia területén értek el átütõ sikereket, de gyakorlatilag nincs olyan tudományterület a világon, amelyet ne kezdtek volna ebbõl a szemszögbõl vizsgálni. Egyfajta gyûjtõnévrõl van tehát szó, amely a különbözõ diszciplínák hasonló megközelítését jelöli. Akadémiai szintû kutatása az Egyesült Államokban már a 60-as években megindult. Magyarország egyetemein a többi szocialista utódállamhoz hasonlóan a 90-es években kezdtek kiépülni kisebb kutatómûhelyek. A legfontosabb központok a Central European Universityn (CEU), a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen (BKÁE) és az ELTE Társadalomtudományi Karán találhatók, mindenütt más - és egymással szemben szkeptikus - szemlélettel. De az elmúlt pár évben Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon is kezdetét vette az intézményesülés, és az általunk megkérdezettek nyilatkozatai alapján azt sem mernénk állítani, hogy lasszóval toboroznák hallgatóikat. Ellenkezõleg, az érdeklõdés egyre nagyobb - ráadásul Hadas Miklós szociológus, a BKÁE Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központjának egyik vezetõje szerint az õ mellékszakirányukon például a diákok kétharmada fiú. (Ez persze elszigetelt jelenség a térségben.)
Shakespeare korában, ahogy az - a Szerelmes Shakespeare címû film (1998) nyomán is - köztudomású, minden színpadi szerepet férfi játszott, így minden nõi szerep alakítója eleve kettõs játékot ûzött: eljátszotta, hogy nõ, és azt is, hogy kicsoda az a nõ.
