Publicisztika

Mi, azok az európaiak, akik egyetértünk a föderáció eszméjével, akár hátra is dõlhetnénk. A tagállamok politikai elitjei erõfeszítéseink nélkül ajándékoznak meg bennünket egy céljainknak megfelelõ közös alkotmánnyal. Szinte az ölünkbe hullott egy erõsebb Európai Unió alapszerzõdése, ami könnyebbé teheti céljaink megvalósítását és érdekeink érvényesítését a világban, miközben a szuverenitás gyakorlásának módját is új, biztonságosabb talajra helyezi.

Az Egyesült Államok és szövetségesei nem azért mentek Irakba, hogy foglyokat kínozzanak; de hogy a fegyveres beavatkozással rokonszenvezõ liberális intervencionalisták - köztük ez a lap is - nem ezért támogatták az akciót, egészen bizonyos. A foglyok kínzása semmilyen körülmények között nem indokolható - és bár a "kínzás" fogalmát egyesek, például a Pentagon, hajlamosak meglehetõsen szûkítõ értelemben használni, irányadónak a genfi konvenció tûnik, mely szerint a hadifoglyoknak is kijár a személyes méltóságukat és fizikai épségüket nem sértõ, emberséges bánásmód.

Kampány van, de mintha errõl csak az ellenzék és a kisebbik kormánypárt értesült volna.

Az elõadó (vagy a diákság?) becsületére legyen mondva, a gyönyörû tavaszi idõ ellenére vagy huszonöten ülünk az amúgy kis létszámú esztétika szakon meghirdetett órán. A tanszékvezetõ-oktató azonban láthatóan ennél is nagyobb hallgatósághoz szokott. "Hol vannak a diákok? Mi van itt, pestis?" - kérdi az egybegyûlteket, majd mosolyogva veszi tudomásul, hogy diákjai egy része a szabadtéri kávézók örömeit választotta Heidegger mûvészetelmélete helyett.

Egyre élesebb vita folyik a kisegítõ iskolák körül. Szükség van-e a problémás gyerekek elkülönítésére, vagy mindent megold az új varázsszó, az integráció? Hogyan függ össze a hátrányos szociális helyzet a tanulási problémákkal? Rasszista-e a magyar oktatási rendszer?

Az egyetemi hallgatók többsége akár diplomát is szerezhet úgy, hogy egyszer sem fogott a kezébe külföldi szakfolyóiratot. Magyarul gõze sincs, mi történik a saját szakmájában kis hazáján kívül (ha egyáltalán a hazai helyzettel tisztában van). Sokan a szakirodalom nehézkes, úgyszólván lehetetlen elérését okolják, míg mások emberi tényezõket, az oktatói példamutatás teljes hiányát. Feltehetõleg mindkét álláspontban van némi igazság.

nIdõsebbek, lányok Az Országos Felsõoktatási Felvételi Iroda elõzetes kimutatása alapján 2004-ben mintegy 166 ezer központi jelentkezési lap érkezett be, míg 2003-ban 160 ezren jelentkeztek a felsõoktatási intézményekbe. Az eddigi tendenciához hasonlóan most is nagyobb a nõk aránya (59 százalék); az összes jelentkezõ 65 százaléka tavaly vagy még régebben érettségizett.

"Nem engedem, hogy szegény népem vérét gyógyszerspekulánsok szívják! - csapott az asztalra a fõpolitikus, miután meghányta-vetette a dolgokat fõkincstárnokával. - Választási ígéreteink között, nemdebár, szerepelt az ingyenes szívgyógyszer. Ezt most felejtsük el, viszont 2004-tõl az összes gyógyszert adjuk olcsóbban. Úgy 15 százalékkal. Választás elõtt ez se hangzik rosszul, ugye?"

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) - a Figyelõ címû hetilap értesülései szerint - jelentõs, milliárdos nagyságrendû bírság kiszabására készül. A gyanú szerint az M3-as és az M7-es autópálya új szakaszaira kiírt közbeszerzési eljárást az a három konzorcium nyerte meg, amely ajánlattétele elõtt megegyezett egymással az árakban. Arról pedig, hogy a posztorbáni-posztvegyépszeres sztrádaépítés miért nem kerülheti el a kartellezést, a Narancs írt 2002 augusztusában.

A hét végén népszavazás volt Cipruson az ország egyesítéséről. A lehetőséget, hogy a sziget egységes államként lépjen az EU-ba, a török lakosság kétharmada támogatta, ugyanennyi görög pedig elutasította.

Mielőtt megkísérelnénk választ adni a feltett kérdésre, legalábbis az első felére, érdemes volna rekapitulálni, mi is történt itt a házunk táján, a kertjeink alján mintegy, az utolsó néhány hétben. Március 11. után egyrészt rajtaütöttek egy madridi zug-mobilkeres-kedőn és szűkebb retyerutyáján, másrészt Otto Schily német belügyminiszter egy sebtiben összehívott, de korántsem sebtiben fogalmazó európai grémium ülése után arccal a tömegtájékoztatásnak fordulva bejelentette, hogy márpedig iszlám terrorizmus igenis van.

Az ünnepség meg a hozzá kapcsolódó események, a beszédek, az Akadémián rendezett konferencia, a megnyitó nyilvánossága úgy zajlottak, ahogy az illik. A magyar állam legmagasabb képviselői, pártállásra való teintet nélkül, szép és őszinte beszédeket mondtak. A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy "a holokauszt aljas bűnét magyar emberek követték el magyar emberek ellen". Ez pontos megfogalmazás, a "zsidónak" nyilvánított magyar állampolgárok elpusztításának egyetlen el-fogadható értelmezése. És mint ilyen csak ez várható el, sőt, követelhető meg a demokratikus köztársaság hivatalos kép-viselőitől.

Valószínűleg a kerek egy világon mindenki lelépett volna már a színről, ha annyi pofont kap, mint Vladimír Meciar háromszoros kormányfői előéletű szlovák ellenzéki vezér, de őt nem könnyű leteríteni, a ringből indította karrierjét. Hat év alatt negyedszer bukott, de nem távozik a politikából. Nem válaszol a kérdésekre és nem gratulál a nyertesnek, mert "nincs mihez", szárazon tartja a puskaport. Nem szereti már ez az ország az alapítóját - ami azt illeti, meg is tett mindent ezért.

2002 óta élénk, sőt olykor heves vita folyik Németországban arról, hogy miképp lehetne megemlékezni a modern kori exodusokról, vagyis azokról az elűzetésekről, kitelepítésekről és lakosságcserékről, melyek 1914 és 1950 között a kontinens szinte minden országát többé-kevésbé érintették.