Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák

Mikrofilm

Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.

Habár a családi filmek és a horrorok látszólag pont egymás ellentétei, van egy aprócska közös metszetük: vannak filmek, amelyek egyszerre próbálják szórakoztatni a kicsiket és a nagyokat is, és miközben félelmetesek – vagy legalábbis azzal kacérkodnak –, de épp csak annyira, hogy ne hozzák rá a frászt egy kiskorúra. Ezeket a mozikat jellemzően Halloween környékén, azaz az angolul Spooky Seasonnek nevezett időszakban szokták piacra dobni, amikor a nyárnak már búcsút intettünk, és jólesik egy pumpkin spice ízű bármivel a kezünkben bekuckózni.

Tipikusan ilyen film az 1993-as Hókusz pókusz (amely elsősorban azért hasalt el a kasszáknál, mert érthetetlen okból júliusban mutatták be), a Casper és az Addams Family, a frissebbek közül A végzet órája, az animációk között pedig a ParaNorman, a Rém rom vagy a Coraline és a titkos ajtó. R. L. Stine amerikai író az egész karrierjét erre a niche zsánerre építette, Libabőr-sorozatából pedig már két film is készült. Valószínűleg a legismertebb – és talán mondhatjuk: legmaradandóbb – ilyen film azonban egyértelműen Tim Burton Karácsonyi lidércnyomása.

Ebbe a kategóriába pályázik Seth Worley nagyjátékfilmes bemutatkozása, a Firkák is, melyet saját, 2020-as Darker Colors című rövidfilmje alapján készített. A történet főszereplője egy testvérpár, akik nemrég vesztették el édesanyjukat, így a saját érzelmeivel is küszködő apjuk egyedül neveli őket. Egyikük, Amber szinte teljesen kizárja a külvilágot és vázlatfüzetébe menekül, ahova megállás nélkül gyártja rajzait. Mikor kiderül, hogy nem éppen napocskát, autókat és házakat, hanem szörnyeket rajzol, akik az őt szekáló osztálytársait belezik ki változatos módokon, az iskolapszichológus bekéreti őt és az apját is.

Letolás helyett azonban kap egy friss füzetet tőle azzal a tanáccsal, hogy ha ez segít neki, csak rajzoljon tovább, így ugyanis le tudja vezetni a benne tomboló feszültségeket. Amber testvére, Jack szintén a maga módján igyekszik megküzdeni édesanyja hiányával. Az otthonától nem messze felfedez egy tavat, ami varázserővel bír: amit beleejtenek, azt meggyógyítja, összeforrasztja – vagy éppen feltámasztja. Ahogy az sejthető, hamarosan ebbe a tóba pottyan bele Amber vázlatfüzete, az abba rajzolt szörnyek és különös lények pedig életre kelnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.