Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák

Mikrofilm

Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.

Habár a családi filmek és a horrorok látszólag pont egymás ellentétei, van egy aprócska közös metszetük: vannak filmek, amelyek egyszerre próbálják szórakoztatni a kicsiket és a nagyokat is, és miközben félelmetesek – vagy legalábbis azzal kacérkodnak –, de épp csak annyira, hogy ne hozzák rá a frászt egy kiskorúra. Ezeket a mozikat jellemzően Halloween környékén, azaz az angolul Spooky Seasonnek nevezett időszakban szokták piacra dobni, amikor a nyárnak már búcsút intettünk, és jólesik egy pumpkin spice ízű bármivel a kezünkben bekuckózni.

Tipikusan ilyen film az 1993-as Hókusz pókusz (amely elsősorban azért hasalt el a kasszáknál, mert érthetetlen okból júliusban mutatták be), a Casper és az Addams Family, a frissebbek közül A végzet órája, az animációk között pedig a ParaNorman, a Rém rom vagy a Coraline és a titkos ajtó. R. L. Stine amerikai író az egész karrierjét erre a niche zsánerre építette, Libabőr-sorozatából pedig már két film is készült. Valószínűleg a legismertebb – és talán mondhatjuk: legmaradandóbb – ilyen film azonban egyértelműen Tim Burton Karácsonyi lidércnyomása.

Ebbe a kategóriába pályázik Seth Worley nagyjátékfilmes bemutatkozása, a Firkák is, melyet saját, 2020-as Darker Colors című rövidfilmje alapján készített. A történet főszereplője egy testvérpár, akik nemrég vesztették el édesanyjukat, így a saját érzelmeivel is küszködő apjuk egyedül neveli őket. Egyikük, Amber szinte teljesen kizárja a külvilágot és vázlatfüzetébe menekül, ahova megállás nélkül gyártja rajzait. Mikor kiderül, hogy nem éppen napocskát, autókat és házakat, hanem szörnyeket rajzol, akik az őt szekáló osztálytársait belezik ki változatos módokon, az iskolapszichológus bekéreti őt és az apját is.

Letolás helyett azonban kap egy friss füzetet tőle azzal a tanáccsal, hogy ha ez segít neki, csak rajzoljon tovább, így ugyanis le tudja vezetni a benne tomboló feszültségeket. Amber testvére, Jack szintén a maga módján igyekszik megküzdeni édesanyja hiányával. Az otthonától nem messze felfedez egy tavat, ami varázserővel bír: amit beleejtenek, azt meggyógyítja, összeforrasztja – vagy éppen feltámasztja. Ahogy az sejthető, hamarosan ebbe a tóba pottyan bele Amber vázlatfüzete, az abba rajzolt szörnyek és különös lények pedig életre kelnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.