Van itt ez a levélügy, az ő számos politikatechnológiai, pszichoszociológiai, korrupto- és kretenokratológiai, továbbá lingvisztikai, valamint turisztikai vetületével. Ezek mind szerfölött érdekesek, bár a belőlük levonható következtetések száma korlátozott, és nagyjából annyiban foglalhatók össze, hogy lám, a magyar politikai elit nem csekély hányada analfabéta, legjobb esetben is csak magyarul bégető birkákból áll, akik a gazda vagy a gazdához közel állónak vélt személyek parancsára, esetleg egy ingyennyaralás vagy bárminő apró ellentételezés fejében, bárkinek, bármikor lábon eladják a nevüket. (Ezeket a neveket ilyenkor egyébként sokszor még túl is fizetik a vásárlók.)
Hanem.
A botrány következményei vagy állítólagos következményei már annál nagyobb jelentőségűek lehetnek az országra nézvést. Nem az történt ugyanis, hogy Selmeczi Gabriellát, a társadalombiztosítást felügyelő kormánymegbízottat megbízói a korrupció gyanújának reá vetülő árnyéka miatt elmozdították állásából, és helyébe kineveztek egy feddhetetlen személyt, hogy ő folytassa a tébé - a választási időszakban beharangozott, piaci alapú - reformját. (Mondjuk Frajna Imrét.) Nem. Selmeczit érdemei elimerése mellett kirúgták, majd a mintegy 1200 milliárdos évi forgalmat lebonyolító tébé ügyeit ripsz-ropsz, az "itt a piros, hol a piros" becsületkódexe szerint a Pénzügyminisztérium, azaz a kormány ellenőrzése alá vonták. Történik ez épp akkor, amikor a) a kormány katasztrofális gazdaságpolitikájának következtében a költségvetés eddigi hiánya messze meghaladja az első negyedévre tervezettet, és b) az egészségügyi tárca (+ az orvoslobby) gőzerővel fúrja a tébé - ha mégoly vérszegény, de akkor is: piaci alapú - reformterveit. (Gógl és a MeH vonatkozó szakértői azért tartanak ki az egybiztosítós rendszer mellett, mert úgymond a "piaci versenyhelyzet megbontaná a kockázatközösséget". Vigyázat! Vörösök a kormányban!)
Azt persze még a legelvetemültebb elemzők sem állíthatnák, hogy a szőke ciklon működése alatt a tébé reformja vagy legalább az arról való gondolkodás valami nagy svungot vett volna; leginkább a káderállomány frissítése zajlott, és nem több. Az viszont tény, hogy a kormány 1200 milliárd forintot emelt ki egy tőle elvben mégiscsak független hivatal ellenőrzése alól. És - mivel az eme vagyonnal való gazdálkodást nem fogja felügyelni mondjuk egy országgyűlési bizottság - a lakosság látóköréből is. És nincs az a költségvetési hiány, ami ennyi pénzből ne lenne fedezhető.
