Publicisztika

Múlt heti hír, hogy tíz református lelkész bejelentette: mondjon a zsinat bármit, ők mégis elindulnak az áprilisi választáson, kell-e mondanunk, a MIÉP képviselőjelöltjeként. Közülük páran - a két Hegedűs, Zsuzsanna és ifjabb Lóránt biztosan - az országos lista előkelő helyeire is számíthatnak, azaz ha a MIÉP netán bejut a parlamentbe, elvben választaniuk kell majd a lelkészi palást és a képviselőség között.

Amikor tavaly ilyenkor a Harmonia Czlestisért Esterházy Péter elsőként átvette a frissen alapított Magyar Irodalmi Díjat (aminek személynevet nem sikerült adni, miután minden adekvát név foglaltnak találtatott), senki sem sejthette, hogy már idén, a második ünnepélyes alkalmat kisebbfajta skandalum színezi. Ami persze, túl a közvetlenül érintettek hamar múló kényelmetlen érzésén, akár még hasznos is lehet. Némi botrányillattal a levegőben talán többen veszik majd meg (s netán olvassák el) a nyertes könyveket. Többes a szám, merthogy a zsűri ezúttal nem tudott egyetlen nagy műre rábökni, ezért kettő között megosztotta a díjat. Hárman ide, hárman oda voksoltak (ami azért, lássuk be, páratlan fő esetén aligha fordulhatna elő). Az elismerés Hollóidő című könyvéért Szilágyi Istvánnak, illetve A börtön szaga című kötetért a kérdező Balla Zsófiának és az élőszóban adott válaszait írásban átdolgozó Bodor Ádámnak jutott. Csakhogy Szilágyi István visszautasította a díjat (és a vele járó ötmillió forint felét). A Magyar Rádiónak adott nyilatkozata szerint azért, mert megosztott formában díjat nem fogad el, különösen a tavalyi Kossuth- után. Köszöni, de nem. És reméli, hogy ez nem árnyékolja be 35 évi barátságát Bodor Ádámmal. Szilágyi István szerint a díj megosztása sportszerűtlen.

Ami a kedvezménytörvénynek átkeresztelt státustörvény történetének legutóbbi fordulóját illeti, akár elégedettek is lehetnénk. Semmi olyan nem történt, ami újdonság lett volna. A határon túli magyarok idáig is élvezhettek kedvezményeket Magyarországon, amit az Országgyűlés most törvénybe is foglalt. Érzelmi alapon ezek nehezen kifogásolhatók: egy magyar nemzetiségű külföldi polgár igenis érezze magát otthon Magyarországon. Az ugyanis valóban vérlázító, ha például "bagázs!" csatakiáltással magyarokat szállít le a vonatról a magyar határőr. Szánalmas kisnemzeti büszkeség, ha egy nemzet éppen a saját tagjaival érezteti a maga anyagi felsőbbrendűségét.

Most a változatosság kedvéért azt tegyük fel, hogy a dolgok április végén fordulatot vesznek, és egy másik kormány, szocialista vagy szocialista-szabaddemokrata adminisztrálja majd az országot a következő négy évben.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szokásos téli továbbképzésének utolsó napján, vasárnap Pécsre látogatott Orbán Viktor miniszterelnök, hogy találkozzon a szövetség megyei utánpótlás- és edzőképző instruktoraival. A miniszterelnök ígérni jött s meglepetést szerezni: az edzők megtudhatták, hogy a korábban leosztott 5,2 milliárd forinton túl (amit a kormány az utánpótlás nevelésére szán, s aminek felhasználásáról Orbán - közlése szerint - maga kíván rendelkezni) a tavasz folyamán hozzájuk vágnak még 1,5-2 milliárd forintot, hogy teljesülhessen a magyar futball évtizedes vágya, a központi edzőbázis. Orbán meglepte a profiklubok halálra szánt vezetőedzőit is: a kormány még e héten dönt arról, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB - száz százalék állami tulajdon, nulla százalék társadalmi vagy parlamenti kontroll) a jövőben legfeljebb húsz százalékban tulajdonrészt vásárolhat a rendezett, átlátható gazdálkodású proficsapatokban, ezzel is növelve azok értékét. Orbán Viktor ráadásként közölte: a kormány ugyanúgy kezeli és támogatja a professzionális labdarúgást, mint az útépítést, a könnyűipart (sic!) vagy a gazdaság bármely fontos területét.

Ajövő - hogy Pokorni Zoltán pártvezért idézzem - az emberek lelkében dől el (sőt össze), így hát joggal lehetnénk kíváncsiak arra, vajon mi is lakik a magyar ember lelkében. Miniszterelnökünket is e kérdés foglalkoztathatta a legkitartóbban; nyilvános szereplései és ott elővezetett elmefuttatásai mintha erre utalnának. Az ily alkalmakkor használt újmódi dikció alapján a magyar ember ráér, lehetőleg jó sokáig nem csinál semmit, ám addig is konokan őrzi álmait, és önfeledt lelkesültséggel fogadja be A jövő elkezdődött című szürreális szakácskönyvet, amelyből viszont sajnálatos módon kimaradt a máktea receptje.

Nagy-Britanniában 1997-ben egy gyökeresen új, és a köz ügyeinek intézését szokatlan módon megközelítő politikai szervezet nyerte meg a választásokat. A New Labour, az Új Munkáspárt mintáját azóta több párt is igyekszik követni - Németországban az egykor szintén baloldali Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD), nálunk az egykor szintén radikális Fidesz. Ezek a pártok mostanában dupláztak, vagy dupláznak ciklusaik végén. A New Labour és a Fidesz között persze nem elhanyagolható a különbség: a Labour például nem törekszik "alternatív gazdasági elitet" létrehozni; a "New Labour közeli cég" fogalma Nagy-Britanniában szemantikai nonszensz lenne, s míg a Fidesz a kormányváltást forintra megtervezte, addig a Labourt az ilyesmi nem különösebben érdekli. (Ezért Magyarországon minden ellenkező látszat dacára koránt sincs lefutva a jövő áprilisi választás.) De a politikai technológia mezején a rokonság tagadhatatlan.

Lawrence Lessig, az internettel foglalkozó kiváló jogász elgondolkoztató élményéről számol be Kód című könyvében. Lessig az internet jogi szabályozásával foglalkozó egyetemi kurzusai mellé rendszeresen on-line fórumokat is szervez, ahol a beceneveken belépő hallgatók jegyzeteket cserélhetnek, kötetlenül megbeszélhetik a vitás kérdéseket, barátkozhatnak. Ezek az on-line fórumok remekül kiegészítették az oktatást, és Lessig már épp azon volt, hogy elméletet kovácsoljon az anonimitás jótékony hatásairól. Ám a fórumon egyszer csak megjelent egy új, ismeretlen résztvevő, aki minősíthetetlen, alpári hangnemben kezdte el ócsárolni előbb csak az egyik résztvevőt, majd a tétova reakciók után lényegében a csoport minden tagját.

Mádl Ferenc köztársasági elnök a múlt héten kiírta, április 7-ére és április 21-ére. De a dátum igazából nem sokat számít: a Fidesznek azért jó, mert most nagyon mennek, az MSZP-nek meg azért, mert áprilisnál tovább amúgy sem futotta volna a pénzükből.

Amióta megkezdődött a terrorizmusellenes koalíció afganisztáni akciója, még inkább amióta lezárulni látszik annak első szakasza, egyre gyakrabban találkozhatunk olyan hangokkal, amelyek mintha sajnálkoznának azon, hogy mi, új NATO-tagok kimaradtunk egy fontos buliból, a tálib rendszer megdöntéséből. Valószínűleg az e felett érzett térségbeli szégyennek és persze a szokásos neofita buzgalomnak köszönhető, hogy Varsó például sietve felajánlotta: Afganisztánba küldi GROM (Mennydörgés) névre keresztelt, 1992-ben létrehozott, Amerikában kiképzett antiterrorista egységét, a prágai politikusok pedig gyorsan valami hasonlót motyogtak az orruk alatt. Hazánkban is egyre gyakoribbak az olyan kritikus megnyilvánulások, melyek szerint most, a terrorizmus elleni küzdelem kapcsán, végre mi is komolyan vehetnénk NATO-kötelezettségeinket. Ez utóbbinak (lassan hároméves NATO-tagság után) szerintünk is valóban itt lenne az ideje, de mivel az említett hangok a terrorizmus elleni küzdelmet tekintik "sapkának" a dorgáláshoz, kritikájukat csupán - a bioterrorizmus elleni hazai harc meghirdetéséhez hasonlatos - kurucos lelkesedésként tudjuk értékelni, még akkor is, ha azzal korábban komoly hazai és NATO-posztot betöltő védelempolitikai szakemberek hozakodnak elő.

"Pokorni Zoltán a Népszavának nyilatkozva azt nevezte lényegi kérdésnek, hogy a cigányság sérelmi politizálást akar-e folytatni, elkülönülésre ítéli-e önmagát, és ehhez egy önálló etnikai párt fenntartását szorgalmazza-e, avagy belátja, hogy nincs külön cigány út, hanem az egységes nemzet részeként kíván élni."

Még jól is kijöhet belőle Medgyessy, miért, ha jól áll neki a csíkos; legutóbb Tajvanon a dutyiból jutott be a parlamentbe egy rabláncon sínylődő illető. És ezt a videoizét is jól kitalálta az MSZP, pár napja Juhászt meg Szilit közvetítették a Köztársaság térről, képzeljünk el egy televíziós vitát a két miniszterelnök-jelölt között, kapcsoljuk Medgyessy Pétert a Gyorskocsi utcából, és úgy kezdi a mondatot, hogy 2004-ben, feltételes szabadlábra helyezésem esetén azonnali intézkedéseket foganatosítok annak érdekében, hogy. Esetleg ki lehet szabadítani, mint Táncsicsot.

Hogy mi mindenre lehet képes egy kormány, hogy saját polgárait beterelje a remélt paradicsomba, azt jól példázza Bukarest minapi döntése. Mint ismeretes, a román kormány december elsejétől pénzösszeg felmutatásához köti a kiutazást. Az utasnak, ha a környező országokba készül, ötnapi költségként 250 eurót kell magával vinnie, az EU országokba pedig ennek a dupláját. Ezzel a drasztikus lépéssel a kormány limitálni próbálja a külföldre utazó polgárok számát, illetve igyekszik "megszűrni" őket. A remélt hatás egyértelmű: Románia így talán nagyobb eséllyel kerül majd le a vízumkényszeres feketelistáról.

Azsidó-keresztény erkölcsi princípiumok mindennapjainkat strukturáló elemeit meghatározónak tekintő politikai közvélemény jelentős tényként nyugtázhatta, hogy a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata a múlt héten megvonta a legitimitást a káinita életfilozófiát evangéliumként hirdető belső kalandoraitól, egy az egyházat a MIÉP segédcsapatává zülleszteni próbáló (a minta a németországi nácikeresztények, az úgynevezett Deutsche Christen) irányzattól. Hegedűs Lóránt püspök, e "jobb sorsra érdemes volt egyén" (lásd Ady szavait a püspök kizárólagos példaképének tekintett elődje, a zsidótörvényeket megszavazó Ravasz Lászlóról) és zsidóellenes-rasszista ízű egyházpolitikai-theológiai irányzata elvesztette a színfalak mögött hosszabb ideje zajló csatát. A zsinati grémium - mint hírlik - Biblia-ellenesnek minősítette a püspök hírhedtté vált csemetéjének legutóbbi antiszemita kijelentéseit, és úgy döntött, hogy az egyház lelkészei ezentúl nem, avagy csak pásztori stallumaiknak képviselőségük idejére történő felfüggesztésével vállalhatnak országgyűlési mandátumot. Látszólag minden a legnagyobb rendben van tehát. Allons enfants de la patrie! E pillanattól kezdve egészen más dolog reformátusnak és református lelkésznek lenni, mint immár évek óta. Nyájas pillantások öveznek, régen hallott ismerősök hívnak fel, gratulálnak. A kálomisták visszataláltak hát jobbik énjükhöz. Üdvlövések szertehonnan.