Rendszervisszaváltás

  • 2002. január 10.

Publicisztika

Most a változatosság kedvéért azt tegyük fel, hogy a dolgok április végén fordulatot vesznek, és egy másik kormány, szocialista vagy szocialista-szabaddemokrata adminisztrálja majd az országot a következő négy évben.

n Most a változatosság kedvéért azt tegyük fel, hogy a dolgok április végén fordulatot vesznek, és egy másik kormány, szocialista vagy szocialista-szabaddemokrata adminisztrálja majd az országot a következő négy évben.

Vajon van-e kis cédula a frizsiderükre kitűzve: "A százhuszonhárom legfontosabb teendő, amit év végéig el kell végeznem, ha nem akarok én is gazfickó lenni", és utána felsorolás? És ha igen, mi lehet rajta?

A dolgot leginkább az elején kellene kezdeni.

Az új kormánytöbbségnek azonnal vissza kell állítania a parlament hetenkénti ülésezését, és biztosítani az ellenzéki képviselők, politikusok számára azt a parlamenti nyilvánosságot, amit ugyanezek a képviselők négy évig tőle megtagadtak. Az új kormány miniszterelnökének, minisztereinek és államtitkárainak az Országgyűlés ülésein válaszolniuk kell minden hozzájuk intézett azonnali kérdésre, interpellációra, baszogatásra: ők ugyanis, ha komolyan gondolják azt, amire most, a választás előtt hivatkozgatnak, nem tehetik meg, hogy ezt a feladatot ugyanolyan gyáván és antidemokratikusan inasaikra és komornyikjaikra bízzák, mint ezek a mostaniak. Ha az ellenzék vizsgálóbizottságot akar, nem fúrhatják meg, és nem interpellálhatják saját magukat sem az előző kormány tevékenységének tárgyában; és nem kapcsolhatják ki Áder János ellenzéki képviselőtársuk mikrofonját, ha az a miniszterelnököt akarja vegzálni, mert akkor ugyanolyanok lesznek, mint Áder János, aki a múlt év végén kikapcsolta a fél SZDSZ-t, az "elnök vagyok, kapcsolgatok" filozófia mentén. (Ez utóbbit egyébként Olekszandr Lukasenko belorusz elnök dolgozta ki, korszakos, "Mindig nálad legyen a kapcsoló. Bevezetés az ellenzéki képviselők lélektanába és magánzárkájába" című államelméleti alapvetésében.)

Az új kormánytöbbségnek vissza kell állítania a magyar nép szuverenitását a köztársaság költségvetése fölött. Meg kell szüntetnie, el kell adnia, vagy országgyűlési felügyelet alá kell helyeznie a Magyar Fejlesztési Bankot, a Postabankot és mindazokat a csatornákat, amelyeken a közpénzek a nép választott képviselőinek ellenőrzése vagy tudomása nélkül szivárognak el. Vissza kell állítani az évenkénti költségvetést és evvel együtt a költségvetés nyilvános vitáját, és ezt rögzíteni kell a megfelelő törvényekben is. Vissza kell térni a közbeszerzések gyakorlatához, sőt lehetővé kell tenni azt is, hogy az üzleti titok védelme ne vonatkozzon az állami megbízásokat elnyerő cégekre.

Az új kormánynak és parlamenti támogatóinak mindezen kívül további, a saját befolyását korlátozó intézkedéseket és törvényeket, illetve törvénymódosításokat kell hozniuk. Meg kell szüntetni az önkormányzatok központi kormányzati kifosztását; ugyanakkor nem zsarolhatják idén ősszel, az önkormányzati választások előtt az ellenzéki vezetésű települések lakóit az állami támogatások megvonásával.

Mindez a mostani állapotokhoz képest nyilvánvaló hátrány lesz a kormány számára, hiszen ezekkel az intézkedésekkel nemcsak a saját mozgásterét szűkíti, de teret nyit az ellenzék bírálata és támadásai előtt is.

Viszont.

Horn Gyula 1994 és 1998 között még gondolhatta azt, hogy valamiféle hallgatólagos meg nem támadási egyezmény van érvényben Orbánék és őközötte, vagy hogy a vatikáni szerződéssel megveheti a katolikus egyházat, legalább annyira, hogy az semleges maradjon. Okoskodhatott úgy, hogy bár a Kaya Ibrahim-féle cégvásárlások már 1997-ben köztudottak voltak (ha máshonnan nem, hát a HVG-ből értesülhetett volna róluk az akkori legfőbb ügyész, Györgyi Kálmán), jobb ezt az ügyet nem bolygatni; és számíthatott arra, hogy ha ultipartnere, Princz Gábor pénzeli a jobboldali sajtót is, akkor reménykedhet csekély viszontszívességekben a szerepek felcserélődése esetén. De a mostani ellenzék új miniszterelnöke az elmúlt négy év tapasztalatai alapján aligha ringathatja magát hasonló illúziókba.

És különben is: hol van az megírva, hogy ebben az országban mindig mindent meg lehet úszni? Ennélfogva az új kormánynak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy mindaz, amit az Orbán-kabinet működéséről momentán nem tudunk, nyilvánosságra kerüljön. Fel kell állni azoknak a vizsgálóbizottságoknak, amelyek az elmúlt három és fél évben nem alakulhattak meg, vállalva ezek esetleges jogi következményeit és az ezekből fakadó politikai kockázatot. Az új parlamenti többségnek gondoskodnia kell arról is, hogy az igazságszolgáltatási szervek, a közszolgálati sajtó, az állami vállalatok éléről távozzanak a legnagyobb kormánypárt puccerjai, és hogy a szerfölött elszemtelenedett főpapok a lélek és ne az állam dolgaival foglalkozzanak.

Az új kormánytöbbség nem némíthatja el az ellenzéket, és nem tekintheti nem létezőnek az ellenzék szavazóit; de nem hunyhat szemet afölött, hogy ebben az országban az elmúlt négy évben mennyi mindennek - cégnek, alapítványnak, demokratikus intézménynek, elvnek és készpénznek - kelt lába.

Ha nem így tesz, 2006-ban azt a kormányt is el kell majd hajtani.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.