Tartalom
MaNcs, XIV. évf. 02. szám, (2002.01.17.) (2002-01-17)
Egotrip
Egotrip
Nádasdy Ádám: Modern Talking
Az -ista képző a magyarban rengeteg szót képzett és képez ma is, az 1562-ben adatolt pápistá-tól az 1990-es években megjelent fundamentalistá-ig. No jó, mondhatnánk: sok olyan szót használunk a magyarban, amelyek -ista elemet tartalmaznak, de van-e jogunk ezt a magyar nyelv elemének tekinteni? Másképp fogalmazva: "belelát"-e a magyar nyelvtan ezekbe a szavakba, van-e tudomása az -ista elem jelenlétéről?
Publicisztika
Publicisztika
Tamás Gábor: Adtak nekik (A családi gazdálkodók kedvezményeiről)
Az 1998-ban felállt polgári koalíció nagyobbik felének három évre volt szüksége ahhoz, hogy az újsütetű közbeszédben következetesen "gazdálkodónak" nevezett paraszt létezéséről tudomást vegyen, és ezután újabb hónapokra, hogy végre valami kézzelfoghatót is felkínáljon neki. A magyar agrárvilág elmúlt időszaka alighanem még a jobboldali körökben is úgy marad meg majd, mint amelynek mérlegében hosszú lista mutatja az elmaradt vagy éppen félresikerült, semmire sem jó intézkedéseket, és rövidke felsorolás jut az érdemi lépéseknek. Ez utóbbiak közé tartozik - nyilván valamiféle lelkiismeret-nyugtató és/vagy szavazat-visszagyűjtő intézkedésként - a tavaly év végén elfogadott birtokpolitikai törvénycsomag, valamint a családi gazdálkodáshoz adott költségvetési többletjuttatásokról szóló kormányrendelet. A kimondott cél szép és nemes: megsegíteni, megerősíteni a nemzeti középosztály kiépítéséhez "nélkülözhetetlen" középbirtokos réteget, amely a központi támogatásokhoz eddig nehezen fért hozzá.
Publicisztika
Romlásnak indult
Múlt heti hír, hogy tíz református lelkész bejelentette: mondjon a zsinat bármit, ők mégis elindulnak az áprilisi választáson, kell-e mondanunk, a MIÉP képviselőjelöltjeként. Közülük páran - a két Hegedűs, Zsuzsanna és ifjabb Lóránt biztosan - az országos lista előkelő helyeire is számíthatnak, azaz ha a MIÉP netán bejut a parlamentbe, elvben választaniuk kell majd a lelkészi palást és a képviselőség között.
Publicisztika
Stíl
Amikor tavaly ilyenkor a Harmonia Czlestisért Esterházy Péter elsőként átvette a frissen alapított Magyar Irodalmi Díjat (aminek személynevet nem sikerült adni, miután minden adekvát név foglaltnak találtatott), senki sem sejthette, hogy már idén, a második ünnepélyes alkalmat kisebbfajta skandalum színezi. Ami persze, túl a közvetlenül érintettek hamar múló kényelmetlen érzésén, akár még hasznos is lehet. Némi botrányillattal a levegőben talán többen veszik majd meg (s netán olvassák el) a nyertes könyveket. Többes a szám, merthogy a zsűri ezúttal nem tudott egyetlen nagy műre rábökni, ezért kettő között megosztotta a díjat. Hárman ide, hárman oda voksoltak (ami azért, lássuk be, páratlan fő esetén aligha fordulhatna elő). Az elismerés Hollóidő című könyvéért Szilágyi Istvánnak, illetve A börtön szaga című kötetért a kérdező Balla Zsófiának és az élőszóban adott válaszait írásban átdolgozó Bodor Ádámnak jutott. Csakhogy Szilágyi István visszautasította a díjat (és a vele járó ötmillió forint felét). A Magyar Rádiónak adott nyilatkozata szerint azért, mert megosztott formában díjat nem fogad el, különösen a tavalyi Kossuth- után. Köszöni, de nem. És reméli, hogy ez nem árnyékolja be 35 évi barátságát Bodor Ádámmal. Szilágyi István szerint a díj megosztása sportszerűtlen.
Belpol
Belpol
"Vagy megaláznak, vagy elmegyek" (Bolgár György újságíró)
Magyar Narancs: Milyen szakmai kifogások érték korábban az ön műsorát?
Belpol
Demján Sándor portréja - I. rész: A városalakító
Az idősebbeknek a Skála, a fiatalabbaknak a West End City Center ugrik be Demján Sándor nevének hallatán, aki egy gazdasági napilap olvasói szerint az elmúlt évtized legbefolyásosabb üzletembere. Tény, hogy a szocialista vállalkozóból a rendszerváltás utáni magyar "tőkésosztály" oszlopos tagjává avanzsált Demjánon az idő éppúgy nem fog, mint a rendszer- és a kormányváltások. A sokmilliárdos, a gazdaság szinte minden területére kiterjedő érdekeltségeket, második szülőfalujában pedig tekintélyes birtokot a magáénak tudó menedzser egyetlen dologba nem ártotta még bele magát: a politikába. Csak annyira, amennyire muszáj volt.
Belpol
Független-e az igazságszolgáltatás Magyarországon - II. rész: Húzd meg - ereszd meg!
A magyar igazságszolgáltatás függetlenségét semmi nem fenyegeti - olvasható az Országos Igazságszolgáltatási Tanács múlt heti közleményében. A némileg önszuggesztív kijelentésnek azonban ellentmondanak a tanács elnökének korábbi kijelentései, illetve a Magyar Bírói Egyesület legfrissebb kiadványában olvasható azon megállapítás, miszerint a jelenlegi javadalmazási rendszer a függetlenséget már nem biztosítja. Elemzésünk második részében a költségvetési megszorítások hatásairól, illetve a forrásszűkítés szakmai és európai uniós kritikájáról lesz szó.
Belpol
Vizsgálat főiskolai játékengedélyek ügyében: Bácsi kérem, hogyér´ lehet itt focizni?
Állami szerv dolgozójaként elkövetett vesztegetés és más bűncselekmény alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást a szombathelyi ügyészség a helyi Berzsenyi Dániel Főiskola testnevelési tanszékének oktatója, Sákovics Péter ellen. Az elmúlt napokban - hírzárlat mellett - megindított rendőrségi vizsgálatnak azt kell tisztáznia, hogy igazak-e a hallgatók vádjai, miszerint a tanár pénzt kért a sportszakmai gyakorlatok igazolásáért.
Belpol
Pert vesztett a Tilos Rádió: Borúra ború
A várt legrosszabbnál is rosszabb eredménnyel zárult január 8-án a Tilos Rádiónak az ORTT és a Rádió © elleni pere. A Fővárosi Bíróság nemcsak a Tilos érdemi kifogásait nem ismerte el, de azt is kimondta, hogy az ORTT pályázatelbírálással kapcsolatos döntéseit semmilyen jogszabály alapján nem lehet jogi úton megtámadni. Nem ez az első eset, hogy bíróság legitimálja az ORTT sérthetetlenségét.
Belpol
Centrum Párt: Futnak még
Január végén Centrum-évnyitó keretében hozza nyilvánosságra választási programját a Centrum választási szövetség. Az ismert emberek és marginális szervezetek által az utolsó pillanatban létrehozott konglomerátum magát a politikai skála origójára helyezve, a nagy pártoktól megcsömörlött, a jelenlegi kínálattal elégedetlen választókra hajt, de jobb- és balközépről is szeretne voksokat szerezni; az év elején ilyen egyszerűnek tűnik minden.
Külpol
Külpol
Cyber hírek
Kurblis mobil Tekeréssel tölthető fel a Motorola és a Freeplay Energy Group által kifejlesztett új, Freecharge nevű mobilakkumulátor. Nagyjából 45 másodperces tekeréssel 5 perces beszélgetési idő vagy néhány órányi készenléti idő nyerhető, további tekeréssel a szerkezetet kiegészítő hagyományos akkumulátort lehet tölteni.
Külpol
Kulturális hírek
BERLINn EGY BIRODALOM KÉPEI Az Oszmán Birodalom utolsó fél évszázadában, 1839-1919 között készült fotók láthatók Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban február 24-ig. Illusztrációinkon D.
Külpol
Olaszország: Nem, nem, sonka!
Az újévtől az eurót használó EU-tagországokban a szilveszteri látványosságok egyik fontos - habár aligha spontán felbuzdulásból, feltehetőleg inkább euróimázs-pénzekből szervezett - eleme volt az új közös valuta köszöntése. Olaszországban viszont a hírek szerint nem így történt, sőt egyes kormánytagok kifejezetten fanyalgó megjegyzéseket tettek a közös valutával és az integrációs folyamat jövőjével kapcsolatban.
Könyv
Könyv
A visegrádi palota újjászületése: A hamis emlékezet
A millecentenárium kapcsán a kincstár eddig soha nem látott mértékben támogatja a műemlékvédelmet. A hatalom és a politikum oldaláról jól kitapinthatók a reprezentációs igények, a "valami jelentős" létrehozásának vágya. Ez az ambíció találkozik az építész érdekével és a nagyközönség ízlésével. Ha az építész építeni akar, a műemlékes építész elsősorban rekonstruálni. A múzeumlátogatók pedig könnyen felfogható térélményre vágynak, a "semmitmondó" romok helyett látványt szeretnének kapni pénzükért. "Elegünk van a térdig érő műemlékekből!" - hallottam valahol az aktuális jelszót.
Képzőművészet
Képzőművészet
Ablak a falra (Egy irodaház újrafestése)
Az ünnepek alatt esténként meglepetten tekergették fejüket a járókelők a Matáv budai székházánál az épület fény- és színpompája láttán. Újszerű képzőművészeti műfaj, a raypainting (sugárfestészet) mutatkozott be: napi váltásban négy képet vetítettek az épület homlokzatára. Az alkotók az Ablak a városban címet adták művüknek, noha bátran választhatták volna a "Rés a pannon provincializmus penészes falán" verziót is,
Zene
Zene
Kiállítás: Gyönyörű teozófia (Frantisek Kupka és Otto Gutfreund művei)
Az utóbbi évek legjelentősebb művészeti eseményeinek egyike Frantisek Kupka (1871-1957) és Otto Gutfreund (1889-1927) kiállítása Jan és Meda Mládek gyűjteményéből. Kupka munkái még egyáltalán nem, Gutfreund szobrai pedig utoljára húsz évvel ezelőtt jártak Magyarországon.
Zene
Film: Élt-e Winnetou? (Fekete Ibolya: Chico)
"Miért nem jelenik meg a rendszerváltás története a magyar filmben?" - teszi föl a kérdést a szakfolyóirat e havi száma, s alatta érdekes beszélgetést közöl, hogy akkor hogyan is.
Zene
Film: A hazugság tengere
Nietzsche egy helyen egyetértően idézi Swiftet, aki szerint az emberek pusztán azért nem hazudnak többet, mert ez roppant fárasztó dolog: egy hazugság miatt húsz másikat kell kitalálni. A saját bőrén tapasztalja ezt meg Horty, Bigas Luna új filmjének hőse. A mozidarab az egyik lehetséges értelmezésben a hazugság erejéről szól, de éppúgy az epika születéséről is. Ha akarom, arról, hogyan keveredik össze a fikció a valósággal - éppen a művészet, vagyis a fikció közbeavatkozása miatt. Ha akarom, az égi és földi szerelemről, amely ugyancsak egy változata költészet és valóság viszonyának. Ha akarom, a film a giccs születését ábrázolja.
Zene
Koncert: Ez még nem "Amerika" (Kocsis Zoltán az Olasz Intézetben)
Az effajta műsor-összeállítás Budapesten még mindig szokatlan: Kocsis Zoltán csupa múlt századi kompozíciót vezényelt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén az Olasz Intézet dísztermében január 11-én. A négy műből három a XX. század klasszikusa, legifjabbja is éppen ötvenesztendős, a legfrissebb, az újdonság is (Thomas Adés gyorsan feledhető, felejtendő darabja, amelynek kiválasztását ki tudja, miféle megfontolások indokolták) tíz éve íródott. Keserves szenzáció: a négy műsorszámból három magyarországi bemutató volt - de csak cinikusan mondhatni, hogy e program felfedezés, hiszen Ives, Varése, Cage életműve megkerülhetetlen minden zenész, zenekar, hangverseny- és zenekultúra számára. Szegény Adés pedig dehogy felfedezés, korántsem az.
Zene
Lemez: Kortárs cool, amire majdnem lehet táncolni (Erik Truffaz: Erik Mantis)
Mint például a film esetében, ahol is a klasszikus filmnyelvet porrá zúzta a klip és a reklám, és a fogyasztó megszokja, hogy mindent szabad, a művészet meg adaptál - valami ilyesmi zajlik most a dzsesszben.
Zene
Lemez: A Párizsba szakadt tangó (Gotan Project: La Revancha del Tango)
Ez ama lemez, melyet valószínűleg már mindannyian hallottunk egy kocsmában, egy bárpultnál, a sarokban üldögélve félrészegen, kettesben valakivel vagy egyedül a pohárral. Pedig az alapvetően francia (párizsi) bázisú Gotan Project olyanra vállalkozott, amibe könnyen bele is bukhattak volna: nagyjából tangót játszanak, argentin tangót, és mégsem, hiszen az egészet mintegy beleágyazzák az évezred elejének szórakoztató, szintetikusan is igényes tánczenéibe. Hiphop- és dubalapokat hallunk, néha egy kis downtempo house-t (Triptico), néha meg az eredeti tangóütemeket - tüneményesen eklektikus zene ez, amelyben mégiscsak megtalálja minden alkotórész és hangszer a maga helyét. Az invenciózus szerzőhármasból (Philippe Cohen Solal, Christoph H. Müller, Eduardo Makaroff) az első kettő szorgosan programozgat (a dobalapok jó része persze tőlük származik) s nyomkodja a billentyűket, de mindez fel sem tűnik a hangszeres zenészek által generált elbűvölő hangkulisszában. Különösen a bandoneónon játszó Nini Flores és a hegedűs Line Kruse hallik ki a csapatból: alapvetően ők adják a Gotan Project összetéveszthetetlen hangzását, de ez még mit sem érne a bőgős (Fabrizio Fenoglietto), a zongorista (Gustavo Beytelmann), a gitáros (Makaroff) és persze a tüneményes hangú énekesnő (Christina Villalonga) nélkül. Tíz szám az egész, s köztük számos meglepetés: a Gotan egyaránt feldolgozott Frank Zappát (Chunga´s Revenge - benne Pontyt idéző hegedűszóló és latin rap), tán nem véletlenül Gato Barbierit (Last Tango In Paris) és talán még kevésbé véletlenül Astor Piazzollát - a Vuelvo Al Sur méltó lezárása a lemeznek, és egyben eleven bizonyság arra, hogy a jelenbe átemelt és kreatívan átértelmezett klasszikusokra alkalmanként még a darenbézen ridegtartott fiatalok is képesek táncolni (a kicsit idősebbek persze még inkább). A La Revancha del Tango minden elegáns visszafogottsága ellenére arra ítéltetett, hogy az idők végezetéig nyúzzák a közönség erősen szóródó preferenciái közt egyensúlyozó vendéglátósok. Pedig kár lenne, ha ezt is nyomorulttá játszanák, mint ahogyan az a tán jobb sorsra érdemes Manu Chaóval történt. Éppen ezért arra szeretnék kérni minden kedves pultoslányt és vendéglátós CD-varázslót, hogy néha azért játsszanak nyugodtan Black Sabbath-ot is, annak már úgysem árt, a nevelhetetlen rockerek isznak tovább rendületlenül, a többiek meg legalább megtudják, hogy a zenében mihez képest értendő a szépség.
Zene
Passzív ellenállás (Kepa Junkera, La Musgana, Alboka, Mercedes Peón)
Ha egy kiadónak "ellenállás" a neve, kívánatos lehet markáns ideológiát tulajdonítani neki, de ezzel most nem jutnánk messzire: a spanyol Resistencia hazánkba (először) érkezett lemezei inkább "csupán" kellemes hallgatnivalók.
Lokál
Lokál
Egy füst alatt (A kéményseprő)
"Márpedig ennek a kéménynek olyan a huzata, hogy a karomat leviszi" - erősködik a házinéni. Miki kéményseprő egy pillanatra megdermed. "De nem füsttömör. Megfelelő műszaki megoldással füsttömörré kell tenni!" A házinéni elképed. ´ csak egy sima igazolást akart, hogy a Gázművek visszakapcsolja a gázt. A hátralékot már kifizette, csak ez a papír hiányzik. Most meg kiderül, hogy béleltetni kell. Elsietünk, mint a végrehajtók. Nem hagyjuk magunkat megvesztegetni. A szoba-konyhában továbbra se lehet főzni. Még öt cím van; csupa lakossági hívás.
Lokál
Használtautó-import Magyarországon: Vaskorszak
A tavalyi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen megugrott a Magyarországra behozott használt autók száma, mind a magánszemélyek, mind pedig az importőr cégek éltek a liberalizáció adta lehetőséggel, és alaposan bevásároltak külföldön. Bár az évjárat-korlátozás is megszűnt, a gépkocsiimport már nem arról szól, mint a kilencvenes évek elején, nyoma sincs a roncsderbinek. Most úgy tűnik, az egy évig tartó jó világnak az állam véget vet: valamelyik minisztériumban kiszámolták, hogy a behurcolt autók átlagára 370 ezer forint körül volt, ami több mint érdekes, főleg ha egy jóképű német márkáról van szó.
