Egotrip
Kálmán C. György: Magánvalóság
Nálunk például tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak, ha minden igaz.
MaNcs, XIII. évf. 51. szám, (2001.12.20. (2001-12-20)
Nálunk például tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak, ha minden igaz.
Társadalomkutatóként nem engedhetem meg magamnak, hogy a magyar belpolitika pártszempontjainak vessem alá magam a látott valóság leírásában, vagy hogy utólag cenzúrázzam mondanivalómat - válaszolta Böröcz József szociológus a kérdésre: nem tart-e attól, hogy amit ön vall az EU-val kapcsolatban, az kapóra jöhet a hazai szélsőjobbnak, amely Nyugat-ellenes és xenofób? (Népszabadság, december 8.)
Ajövő - hogy Pokorni Zoltán pártvezért idézzem - az emberek lelkében dől el (sőt össze), így hát joggal lehetnénk kíváncsiak arra, vajon mi is lakik a magyar ember lelkében. Miniszterelnökünket is e kérdés foglalkoztathatta a legkitartóbban; nyilvános szereplései és ott elővezetett elmefuttatásai mintha erre utalnának. Az ily alkalmakkor használt újmódi dikció alapján a magyar ember ráér, lehetőleg jó sokáig nem csinál semmit, ám addig is konokan őrzi álmait, és önfeledt lelkesültséggel fogadja be A jövő elkezdődött című szürreális szakácskönyvet, amelyből viszont sajnálatos módon kimaradt a máktea receptje.
Nagy-Britanniában 1997-ben egy gyökeresen új, és a köz ügyeinek intézését szokatlan módon megközelítő politikai szervezet nyerte meg a választásokat. A New Labour, az Új Munkáspárt mintáját azóta több párt is igyekszik követni - Németországban az egykor szintén baloldali Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD), nálunk az egykor szintén radikális Fidesz. Ezek a pártok mostanában dupláztak, vagy dupláznak ciklusaik végén. A New Labour és a Fidesz között persze nem elhanyagolható a különbség: a Labour például nem törekszik "alternatív gazdasági elitet" létrehozni; a "New Labour közeli cég" fogalma Nagy-Britanniában szemantikai nonszensz lenne, s míg a Fidesz a kormányváltást forintra megtervezte, addig a Labourt az ilyesmi nem különösebben érdekli. (Ezért Magyarországon minden ellenkező látszat dacára koránt sincs lefutva a jövő áprilisi választás.) De a politikai technológia mezején a rokonság tagadhatatlan.
Lawrence Lessig, az internettel foglalkozó kiváló jogász elgondolkoztató élményéről számol be Kód című könyvében. Lessig az internet jogi szabályozásával foglalkozó egyetemi kurzusai mellé rendszeresen on-line fórumokat is szervez, ahol a beceneveken belépő hallgatók jegyzeteket cserélhetnek, kötetlenül megbeszélhetik a vitás kérdéseket, barátkozhatnak. Ezek az on-line fórumok remekül kiegészítették az oktatást, és Lessig már épp azon volt, hogy elméletet kovácsoljon az anonimitás jótékony hatásairól. Ám a fórumon egyszer csak megjelent egy új, ismeretlen résztvevő, aki minősíthetetlen, alpári hangnemben kezdte el ócsárolni előbb csak az egyik résztvevőt, majd a tétova reakciók után lényegében a csoport minden tagját.
Mádl Ferenc köztársasági elnök a múlt héten kiírta, április 7-ére és április 21-ére. De a dátum igazából nem sokat számít: a Fidesznek azért jó, mert most nagyon mennek, az MSZP-nek meg azért, mert áprilisnál tovább amúgy sem futotta volna a pénzükből.
Lomográfia Lomográfiai Követség nyílt Budapesten a Bank Center irodaházban. A képviselet a kultikus szovjet analóg fényképezőgép internetes szektájának hazai fellegvára.
A TOLERANCIA DíJA Az Autonómia Alapítvány idei Tolerancia-díjának nyertesei: egyéni teljesítményéért Rádai Eszter (Magyar Rádió), Szádvári Lídia (Fórum Film) és Varró Szilvia (a Magyar Narancsban megjelent írásaiért, immár a Magyar Hírlap munkatársaként), a kollektívák közül pedig a Beszélő (a Zádori Zsolt szerkesztette roma dossziéért), az Info Rádió (Puporka Lajos kisebbségi és emberi jogi magazinjáért), az RTL Klub (Lázs Sándor és a nemrég elhunyt Hégető Honorka egy-egy Akták-filmjéért) és az M 1 (a Théma-sorozatért járó díjat Vitézy Zsófia vette át).n MEGHALT STEFAN HEYM 88 éves korában elhunyt Stefan Heym: az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb német íróját Izraelben, egy Heine-konferencia szünnapján érte szívroham. Heym német zsidó kereskedő fiaként, Helmut Flieg néven született, a nácik elől Csehszlovákián keresztül az USA-ba menekült, s amerikai katonaként vett részt hazája felszabadításában.
Több mint egy hónapig tartó fenyegetőzés után a sztrájk tervezett időpontját is megjelölte a Magyar Légiforgalmi Szolgálatok Szakszervezete (MLSZSZ): amenynyiben 2002. január 2-áig nem jön létre a megegyezés a munkáltatói jogokat gyakorló Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatósággal (LRI), az érdekképviseleti szervezet meghatározatlan időre munkabeszüntetést hirdet. Az MLSZSZ csak egyike a mintegy 2700 LRI-alkalmazott érdekeit védő nyolc bejegyzett szakszervezetnek, a bejelentés komolyságát és valódi súlyát azonban több más tényező is kétségessé teszi.
Akisebbségi ombudsman kérésére indított felmérés, amelyet általa felkért szociológusok végeztek, többek között vizsgálta a kisebbségek kulturális és oktatási jogainak érvényesülését a felsőoktatásban, valamint a pedagógusjelöltek felkészültségét a kisebbségi diákok oktatása terén. A kutatás általános része kiterjedt minden Magyarországon élő kisebbségre, a pedagógusok felkészültségét ugyanakkor kizárólag a romák oktatásának vonatkozásában elemezték.
Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) március 6-i ülésén döntött a 88,8-as "nonprofit" frekvencia odaítéléséről. A pályázati anyagokra adott pontszámok alapján a Tilos Rádió lett volna a nyertes, jócskán megelőzve három vetélytársat (Rádió ©, Mária, Yes). A Tilos tervezete nyolcvan pontot kapott, a Rádió ©-é hetvenet.
1997-ben 17 000 forint volt a magyarországi havi bruttó minimálbér, 2002-ben pedig 50 000 forint lesz. Mielőtt elszédülnénk a 294 százalékos emelkedés láttán, merüljünk el a részletekben.
Amagyar lakosság nem kis része hajlik arra, hogy összekeverje a választások, illetve a totó nevű szerencsejáték esetén javallott stratégiákat. Totózáskor a józan számítás ellenében is megjátssza kedvencét (egy fradista sosem venné a Fradi-MTK-t kettesre), míg az általános választások alkalmával inkább a győztest próbálja eltalálni. A makacs megátalkodottságon kívül persze a keserű tapasztalatok is erre biztatják népünket: talán még emlékeznek rá, hogy az első szabad választáskor (1990 tavaszán) nem kevesebb mint 777 777 szavazat veszett kárba: azon választók voksai, akik bizalmukat mondjuk a Hazafias Választási Koalícióba, a Petrasovits Anna-féle szocdemekbe, a megrögzött bolsevisták pártjába vagy a Somogyi Keresztény Koalícióba vetették.
Amíg nem volt annyi cég és egyéni vállalkozó, számlatrükkökre sem volt szükség. Valami persze akkor is volt: például a városházi titkárnők rávették az ismerős butik eladóját, hogy gyűjtsön nekik "számlát", amire azt írták, hogy "munkaköpeny". Tizenöt-húszezer forintok, tekintélyesnek akkor sem mondható összegek sorsa dőlt el ilyenkor. Mindenki tudta, hogy Micike nem munkaköpenyben jár, ám a "ruhapénz" kategóriában ez és csak ez volt elszámolható: vagyis a számla sem tartalmazhatott mást.
Semmit nem lehet jóvátenni. A sebek csak mimikriből hegednek be - ezt Déry Tibor írta (fejből idézem, lehet, hogy nem pontos). Ha ez igaz, akkor nincs más esélyünk, mint kibeszélni, elmondani, leírni. És meghallgatni és megérteni.
Werckmeister harmóniák kétségtelenül az elmúlt öt-tíz év egyik lemarkánsabb teljesítménye nemcsak honi, de nemzetközi viszonylatban is. Tarr Béla mára megkerülhetetlen alkotó, sőt úgy tűnik, egyre inkább vonzó azok számára is, akik nem legendákra buknak, és nem is elsősorban azért járnak moziba, hogy aztán a látottakról leosszák az észt.
Számtalan nyavalygás, kimondott várakozás, műértői vágyakozás hangzott el az elmúlt tizenévben, hogy akkor ki írja már meg, ki forgatja le a rendszerváltás történetét, és mikor lesz e történelmi eseménysornak esztétikai lenyomata. Tény: a rendszerváltás politikai, társadalmi, gazdasági történetének nincs a napi szintű zsurnalizmuson túlmutató, esztétikailag releváns művészi feldolgozása vagy tudományosan korrektnek mondható, monografikus értelmezése.
Akortárs költészettől leggyakrabban a közérthetőséget szokták számon kérni. Az irodalom és a nép között, mint az közismert, nehezen áthidalható szakadék tátong, melynek egyik partjáról "olvassál, paraszt, mert hülyén fogsz meghalni" jellegű finom indítványok röpködnek a másik partra, amely part pedig csak a bajsza alól ereszt meg válaszul egy-egy szelíd megjegyzést, miszerint ha rejtvény kell neki, akkor megveszi a Fülest, oszt´ jól van. Lehet őt békén hagyni ezekkel a posztmodern krikszkrakszokkal.
Krasznahorkai László könyve természetesen nem kiállításmegnyitók gyűjteménye. Semmiképp sem afféle lelazázott repidumcsik, protokollrizsák kulturáltan semmitmondó kollekciója, melyeket sajna végig kell hallgatni, mielőtt a büféasztal a legnagyobb megkönnyebbülésünkre végre megrohanható. Hát, az aztán elmarad az olvasás után, mármint a megkönnyebbülés; ilyesmivel nem szolgálhat, aki itt néhány jelentős kortárs képzőművész kapcsán önmagáról s magunkról elgondolkodik. Helyette megint csak befészkeli magát a tudatba az a bizonyos nyugtalanító elem: valami, amitől a hétköznapi táncrend szerint kollektív erővel oly szívesen elfordítjuk a fejet, van nekünk épp elég bajunk - mindent elkövetvén, hogy ne, ne, ne, ne, semmiképp se kelljen látnunk, vagy ha látjuk, ne vegyünk róla tudomást. Egy hosszan kitartott, mély hang vigasztalan, baljóslatú grammatikája, itt-ott emelt, apokaliptikusan szertartásszerű, máshol poétikus,
Még ha tudjuk is, hogy a (szocialista) hazafiság igyekezett Bartók amerikai éveit a lehető legsötétebben látni és láttatni, azt azért korántsem mondhatjuk, hogy Bartók az Egyesült Államokban igazán jól érezte volna magát. A betegségen és a komponista szorongásai által még fel is nagyított anyagi bizonytalanságon túl a fő baj az volt, hogy Bartóknak - aki utolsó európai évtizede alatt a hazai akadémiai állás és
Az év végére a negyvennégy (regisztrált) európai világzenei rádióműsor is összegezte a legtöbbet forgatott korongokat. 951 lemez került számításba, melyből végül egy százötvenes lista kerekedett ki - ha az alábbiakban egy-egy lemez után zárójelbe foglalt sorszámokkal találkozik a kedves olvasó, az erre vonatkozik.
Én akkor most kiosztom az év zenésze díjat Don Byronnak. Már régóta figyelem, de nem tud hibázni. Van olyan szakértő, aki szerint 1993-as Mickey Katz-emléklemeze a legjobb klezmeralbum. A Nu Blaxploration a funky és a rap kemény körbejárása, a Bug Music a harmincas évek megidézése, a Music For Six Musicians kiváló kortárs-latin anyag. A Romance With The Unseeren decensen elegáns kamarazene ´99-ből, aztán a következő évben A Fine Line címmel dalokat gyűjtött egybe Puccinitől Stevie Wonderig.
Mi leszünk itt, hogy egy szívemnek oly kedves, régesrégi MDF-szlogent idézzek, amelyből annak idején megtudhattam, hogy megint van egy "mi", amelyben már megint nem vagyok benne. De ebben a "mi"-ben benne leszek; olyannyira, hogy leginkább én leszek benne, meg még néhányan, akiknek fontos ez a színház nevű úri huncutság; merthogy a hatalmasoknak sem pró, sem kontra nem fontos, az immáron a napnál világosabb.
A szalonna és hasonlók becsülete olyan korból származik, amikor egy másfajta életmód igazolta fogyasztásukat. Mint Kisbán Eszter néprajztudós tanulmányaiból kiderül, a késő középkortól a legújabb korig a szalonna mindig drágább volt valamennyi friss húsnál. De emellett tartotta magát a heti meghatározott két vagy három húsevő nap rendszere. Kezdetben a hús csak egytálételbe főzve került az asztalra. A kora újkor legjellegzetesebb hazai étele a káposztás hús (a későbbi kolozsvári káposzta) volt. A sült hús hétköznapon még sokáig választóvonalat jelentett a paraszti és a "közép" rétegek között, egyes vidékeken még a lakodalmi étlapról is hiányzott. A XVIII. századnál korábban egyik csoportnál sem volt húsleves. Valószínűleg már évszázadok óta készítették a marhapásztorok a később meghatározóvá váló magyar ételt, amikor Bél Mátyás 1730 körül megemlíti. Vidékenként nevezték gulyásnak, pörköltnek, paprikásnak. 1860-ra már a mindennapok és ünnepi alkalmak legjellemzőbb étele, de Erdélyt a borsos tokány konkurenciája miatt sosem érte el igazán. 1960-ban a Központi Statisztikai Hivatal mérései szerint már a pörkölt volt a leggyakoribb húsétel. A XX. század első felében kibontakozó nemzetközi turizmus a gulyást már elvárta, a hazai névváltozással azonban a vendéglátóipar már nem a pörköltet, hanem a gulyáslevest kínálja. A pörkölt - azon kisszámú parasztételek egyike, melyek feljebb jutottak a társadalmi skálán - a máig legismertebb magyar étel Európában és Amerikában. Itthon viszont szoros a küzdelem közte és a bécsi szelet között. Az eredetileg borjúcombból készült rántott húst olasz háttérrel a bécsi konyha vezette be 1800 körül, kezdetben nem a sült helyére lépett, hanem főzelék feltétjeként szerepelt. Mai formájában az ötvenes évek végén alakult ki a vasárnapi rántott szelet országos divatja, a kezdetben ünnepi hús és sütemény is ekkor érte el a vidéki családok asztalát.
Areggeli ébredés után ideges matatás az éjjeliszekrényen, a cigaretta sehol. Pedig a nikotin éjjel kiürült az agyból, kéne az új adag. Végre előkerül egy szál, a nikotin három másodperc alatt eljut az agyba, a világ újra gyönyörű. De csak húsz percig. A borotválkozás után újra rá kell gyújtani. És ez így megy egész nap.
Az egyik, kézenfekvő módszer, ha a mennyiséget növeljük, azaz minden létező felületre rajzoltatunk, valamint a legvadabb helyekre is fémeket tetetünk. Igényesebb megoldás a minták exkluzivitására helyezni a hangsúlyt, illetve ha teljesen egyedi ékszert tervezünk vagy terveztetünk. Újra hódít a hegtetoválás és a bőr alá ültetett fém, mindkettő a kidomborodást, vagyis a kép háromdimenzióssá válását helyezi előtérbe.
azt firtatják, a gazdasági életben a munkavállalói oldalon vajon a szépség
"Kedvezőtlen természetföldrajzi viszonyok és társadalmi feltételek", így lehetne összefoglalni a határainkon belüli síelés viszonyait. Nemhogy minden kicsi, de korszerűtlen is: kevés a parkolóhely, síbusz alig, gyakran 20 percet kell sorban állni a vécéért meg a felvonóért és az átlag 4-500 méteres csusszanásért. Mégis az első hótól az utolsóig hétvégente bedugulnak a helyek. Több tízezerre tehető azoknak a száma, akiknek a magyar sípályák kikapcsolódási és sportolási esélyt kínálnak, és azoké, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük évente minimum 40-70 ezer forintot költeni, plusz 700-2500 kilométert vezetni.
Legutóbb a soproniak szembesültek a problémával, a rókák igencsak otthonosan mozogtak a város egyes kerületeiben. A Városüzemeltetési Kft. illetékesei talán az egyetlen törvényes megoldást találták azzal, hogy fontolóra veszik, altatólövedékes fegyvert vásárolnak a gyepmesternek, aki némi munkakörbővítés után nekifoghat a probléma megoldásának. A rókák urbanizációja nem eseti jelenség: a megyei lapok rendre hírt adnak a városokba látogató, kukákat szétszedő, játszótereken, sőt védett temetőben is szimatoló állatokról. Falun még ennél is jóval nagyobb kalamajkát okoznak, mivel a róka igen hamar képes lerabolni egy-egy falusi portát, legtöbbször büntetlenül. (Van olyan falu, ahol a róka beköltözött a szénapajtába: a három kutyát megfélemlítette, és lakhelyéről indul vadászni. A gazda bánatára nem lehet azonnal lelőni, mivel ez lakott területen csak külön engedéllyel lehetséges.)
Hiába pörögnek úgy a Kartell számai, mint mostanában a gázórák, az autópályát elhagyva hangulatosabb lenne Víg Mihály- filmzenéket vagy Joy Divisiont hallgatnunk. A ködlepte, nyálkás út mentén piszkosfehér hófoltok, a falvakban párás ablakú egyenházak, bezárt kocsmák. Változatosságot csak a keresztbe szaladó rókák, patkányok és egy teljesen feketébe öltözött, isten tudja honnan érkező és hová tartó gyalogos jelent.
Az év autója a szokásos "év autója"-választáson a Peugeot 307-es lett, az Alfa 147