n Múlt heti hír, hogy tíz református lelkész bejelentette: mondjon a zsinat bármit, ők mégis elindulnak az áprilisi választáson, kell-e mondanunk, a MIÉP képviselőjelöltjeként. Közülük páran - a két Hegedűs, Zsuzsanna és ifjabb Lóránt biztosan - az országos lista előkelő helyeire is számíthatnak, azaz ha a MIÉP netán bejut a parlamentbe, elvben választaniuk kell majd a lelkészi palást és a képviselőség között.
Erre akár meg is vonhatnánk a vállunkat: sag schon, legfeljebb Lóránt a következő négy évben nem a templomban fogja kizúdítani magából zaklatott bensejének tartalmait, lelkészi állását lepasszolja valamely segéderőnek, és mindenki boldog lesz, örül a zsinat, örül Lóránt, és nyilván fellélegzik a Jóisten is, sikerült kizeccölnie az igazak közül egy kretént; amiatt meg, hogy kiket választ a magyar nép a saját parlamentjébe, kéretik nem őt szekírozni.
De kötve hinnénk, hogy ezt a dolgot pusztán ennyivel megúszná a magyarországi református egyház (MRE).
A tíz lelkész nyilatkozatában ugyanis leszögezi: "Az isteni Lélek teljességének az ajándékával kívánjuk ennek értelmében továbbiakban végezni mind lelkészi, mind közéleti politikai szolgálatunkat, s mindkettőben - meggyőződésünk szerint - ugyanaz a Lélek vezet bennünket." A nyilvánvaló istenkáromlás, amely a MIÉP-es "szolgálatot" bármilyen összefüggésbe hozza a Lélekkel, még egy magunkfajta liberális, ateista közlöny számára is bántó, de a lényeg nem ez, hanem a református zsinattal való nyílt konfrontáció. Az MRE legfőbb törvényhozó testülete tavaly november végén módosította az egyház alkotmányát. Ezek szerint "lelkész nem lehet politikai párt tagja", valamint "amennyiben lelkész politikai párttagságot vagy (...) parlamenti képviselőséget vállal, arra az időszakra lelkészi szolgálata szünetel". Ez nyilvánvaló ellentétben áll a tíz lelkész szándékaival; de ha bármilyen kételyeink lennének ez utóbbiakat illetően, elég fellapozni a Magyar Fórum tetszőleges számát, melyek szerint a zsinat SZDSZ-es és világbanki megrendelésre dolgozó, zsidóbérenc III/III-asok gyülekezete.
Az egyházi alkotmány módosítása után a református egyház MIÉP-es irányzata tehát nem hogy meggyengült volna, de inkább erősödött. Nem is csoda: hiszen a zsinat - ahelyett, hogy őszintén és bátran szembeszállt volna a Hegedűs família és Csurka által képviselt eszmeiséggel: és ehhez nem kellett volna másra, mint néhány keresztény alapértékre hivatkozni - kormolni kezdett, általában tiltotta meg a politikai szerepvállalást (mintha bárkinek bármi baja lett volna avval, hogy pap is lehet honatya: hisz az ifjabban sem az a kínos, hogy képviselő, hanem az, hogy nemzetiszocialista), és hagyta, hogy a Hegedűs-klán lecsapjon Görgey Gáborra, arra a bátor Tolna megyei lelkészre, aki felemelte a szavát a református egyházban eluralkodó sötétség ellen. Ez a gyávaság és az ostobaság unalomig ismerős taktikája: integráljuk a szélsőségeket, balanszírozzunk, abból nem lehet baj.
Holott lehet, nagyon is.
Ha a MIÉP véletlenül bejut a parlamentbe, vagy, ne adj´ isten, még a mostaninál is kormányközelibb pozícióba kerül, nyilván nehezebb lesz fellépni e sötétség ellen. És akkor az MRE-nek harangoztak. Reform Református Egyház, Új/Eredeti/Hagyományos Református Egyház, Sikeres Református Egyház, Református Reform Platform, a kisgazdák e téren már bizonyították, hogy népünk képzelőereje és nyelvi invenciója kiapadhatatlan.
Amin persze lehet vigyorogni, meg lehet örülni, hogy azok, lám mekkora slamasztikában vannak.
Ha nem a nemzet romlásának újabb stációját kellene ebben mégiscsak látnunk. Hiszen a magyarországi protestantizmus - időnkénti gyalázatos történelmi szerepvállalása dacára - mégiscsak az államhatalommal szembeszálló egyén, a dac, a szabad gondolat, a befogadás hagyományát is hordozza. A magyar függetlenség tradícióját. Ezt épp most teszi tönkre - a legnagyobb kormánypárt sunyi közreműködése mellett - az elhájasodott agyú, agresszív sovinizmus és antiszemitizmus.
És ez mindannyiunk vesztesége lenne.
