Ki fizeti a révészt?

  • 1999. július 22.

Publicisztika

Kopogjuk le gyorsan, levonulóban az épp utolsó árhullám, a miniszterelnök is ehagyta a katasztrófa sújtotta területeket. Kezdődhetne az, ami állítólag már folyik az első csapás óta, kárelhárítás, rehabilitáció, katasztrófamegelőzés. Csakhogy sokba lesz (van) ez, hallani felelős szájakból, ami szentigaz, és legjobban az tudja, aki pillanatnyilag csak a kárt, a saját kárát látja.

Kopogjuk le gyorsan, levonulóban az épp utolsó árhullám, a miniszterelnök is ehagyta a katasztrófa sújtotta területeket. Kezdődhetne az, ami állítólag már folyik az első csapás óta, kárelhárítás, rehabilitáció, katasztrófamegelőzés. Csakhogy sokba lesz (van) ez, hallani felelős szájakból, ami szentigaz, és legjobban az tudja, aki pillanatnyilag csak a kárt, a saját kárát látja.

Túl vagyunk a legfelsőbb helyekről belengetett tudományos összegek hallatán érzett mély hálán is, látható, mennyiről van szó; ha sok lenne is, kevés.

Nincs más kigázolás, mondja a kormány, fizessen az, akinek fussa.

Mondjuk a rendszerváltást követő, a valódi önkormányzatiságot célzó mámoros gesztusok óta folyamatosan és brutálisan sarcolt és fosztogatott önkormányzatok. Egyfelől direkte, másfelől kötelező biztosítás formájában.

Jé, tényleg. A biztosítók. Fizessenek ők is, az átalkaulás fő haszonélvezői (a bankárok mellett), valami delejes katasztrófa-alapba, a sok milliárdos hasznukból.

Egyik szemünk sír, a másik beteg.

Mikor látja be végre a kormányzat, hogy már csak azért sem folytathat önkormányzat-ellenes politikát, mert az fizikai képtelenség? Elfogyott a készség amivel tovább verhetnék a csalánt.

Az a süvöltő demagógia pedig, amely a magyar gazdaság kevés piac-szerűen működő ágazatai egyikének működőképességét savalja, például törvénymódosítási javaslatok formájában, az már tényleg beteges. Ha van pénzed, add ide, különben kirúgjuk alólad a sámlit, népnyúzó geci.

Ennek az általános és nagyon kispályás letámadásnak megjósolhatóan kiskapuzás lesz a vége.

Keresi majd vadul minden érintett. Mint a régi szép időkben.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.