Kit is igazol Szoboszlai Dominik Liverpoolba igazolása?

Publicisztika

Azokat nem, akik szerint a foci miatt nincs működő demokrácia, és azokat sem, akik szerint Orbán Viktort.

Szoboszlai Dominik vasárnap óta hivatalosan is az Liverpool FC focistája. A magyar középpályás 70 millió eurót ért a világtörténelem egyik legsikeresebb angol klubjának. Annyira sikeres, hogy nem is nagyon kell említeni: teljesen mindegy, hogy hány BL/BEK-címet nyertek (hatot amúgy) vagy hány angol bajnoki címet (19-et), a Liverpoolba igazolni több ennél: egy olyan hagyományos nagycsapatról van szó, aminek a létezésével még azok is tisztában vannak, akik tudatosan tartják magukat távol világ legnépszerűbb szabadidős tevékenységétől (értsd: foci). 

Az, hogy Szoboszlai 2023-ban Liverpoolba igazolt, szinte példátlan. Persze azért voltak nagy dobások: vezette Gera Zoltán az Európa Liga döntőjébe a Fulhamet, nyert német kupát Détári Lajos, valójában amúgy Dzsudzsák Balázs PSV Eindhovenbe és Dinamo Moszkvába igazolása is komoly teljesítmény (az Anzsi Mahacskalát most hagyjuk), de Szoboszlai a klub történetének harmadik legdrágább játékosaként a jövő vezéreként és már most szupersztárként érkezik. Az angol sportoldalak már napokkal korábban szinte percről percre közvetítették a Szoboszlai-gate híreit, hiszen akit a Liverpool leigazol, arra az egész ország figyel. Olyan talán, hogy a világ közvetlen elitjébe tartozó focicsapat (igen, a Liverpool csak a második számú európai kupának számító Európa Ligában indul jövőre, de senkinek se legyen kétsége afelől, hogy záros határidőn belül a visszakerülnek a csúcsra) sztárként alapembernek igazoljon le magyar focistát, valószínűleg Puskás Ferenc Real Madridba igazolása óta nem fordult elő, bár ehhez azért kellett a vasfüggöny is. Szoboszlait ráadásul egy olyan stáb igazolta le, ami hagyományosan előre gondolkodik: nem azt nézik, pontosan hol tart épp, hanem mindenféle kacifántos statisztikák alapján látják, mik azok az adatok, amelyek alapján a világ legjobbjai közé kerülhet rövid időn belül. Szóval ez itt bizony vaskos sporttörténelem.

Magyarországon egyébként épp úgy önmagán túlmutató dolog a foci, mint Angliában, csak egy ideje kicsit más felhanggal: mifelénk egy ideje politikai ügy, és valamivel rövidebb ideje a Fidesz-mindenki más közt zajló kultúrharc egyik legfontosabb terepe. Ki ne látott volna már hőbörgő DK-st, ahogy elmagyarázza a magyar meccsre járó ismerősének, hogy ő is támogatja ezt a szörnyű rendszert? Nyilván kell ellenpár is, ők azok a nagyjából 2016 óta a válogatott, nagyjából 2019 óta pedig a Fradi meccseire is járó megafonosok, akik szerint minden sportsiker Orbán Viktort igazolja.

Épp emiatt a front miatt érdemes kicsit rendet tenni Szoboszlai Dominik ügyében, mielőtt beleőrülnénk abba az ellentmondásba, hogy ha olyan borzasztó a magyar foci, mint amilyennek gondoljuk, akkor mégis miért egy 22 éves magyar srác fogja gólpasszokkal tömni Mohahamed Salah-t ősztől?

Kezdjük messziről: a magyar foci tényleg jobb lett. Magyarország persze ettől még azon szerencsétlen fejlődésű helyek egyike, ahol a válogatott jelenti a foci csúcstermékét (kérdezzünk csak meg egy olaszt vagy egy spanyolt, a klubcsapata érdekli-e jobban, vagy a helyi nemzeti tizenegy), a klubfoci sikerességét pedig nagyrészt az adja, hogy ki mennyi államközeli pénzt tud lehívni főleg külföldi focisták vásárlására. Mivel több pénz van benne, jobb játékosokat lehet igazolni. Azt valószínűleg tényleg csak a legsúlyosabb esetek gondolják komolyan, hogy a minőségnek az tett jót, hogy felhúztak egy milliárdos stadiont Orbán Viktor kerti vécéje mellé a telek végére.

Visszatérve Szoboszlaira: tökéletes bezzegemberről van szó, akivel messziről nézve igazolhatja magát a teljes fideszjugend, főleg mert a válogatottat is képes most már 2-3 éve stabilan a vállán cipelni. Azt viszont érdemes észrevenni, hogy

Szoboszlai sikertörténete valójában nem a magyar akadémiai rendszert dícséri, sőt: a középpályás nem a magyar közegnek köszönhetően járt be ilyen gyorsan ekkora utat, hanem annak ellenére.

 
Szoboszlai Dominik
Fotó: MTI/EPA/Leonhard Simon

Szoboszlai ugyanis bár értelemszerűen szülővárosa, Székesfehérvár környékén kezdett el futballozni apja kezei alatt, végül főleg azért tudta kifutni a benne rejlő potenciált, mert 2016-ban már az MTK akadémiájáról döntöttek úgy, hogy Ausztriába megy. Abba az Ausztriába, ahol amúgy olyan őrületesen szintén nem veretes a futball, de mégis képesek egy dologra: kitartó szakmai munkával és nem megalomán sportegyesületi háttérrel arra nevelni a fiatalokat, hogy később lehetőleg már a német Bundesligában mutathassák meg magukat a tehetségeik. Főleg a Salzburg, ami a kulturális szempontból szörnynek számító, sportszakmai szinten viszont az elitbe tartozó Red Bull focihálózat tagja: a Red Bull Salzburg kifejezetten arra építi az imidzsét, hogy olyan fiatalokat hozzon össze, akiket tovább küldhet lehetőleg a RB Leipzigba, ahol aztán sikeres szereplés után komoly összegért adhatják tovább őket bárhova máshova. Például Liverpoolba. Sokatmondó adat, hogy itt építette fel magát a válogatott kapusa, Gulácsi Péter is újra, ironikus módon az ő karrierje kicsit épp a Liverpool miatt kapott gellert, hiszen ifista évei egy részét ott töltötte.

Szóval Szoboszlai összességében egyetlen percet sem játszott Magyarországon, és bár biztosan óriási rutint tud adni egy-egy fellépés egy kisvárdai katlanban, vagy elvieslni Tállai András szúrós tekintetét Mezőkövesden, neki már az első perctől fogva nem is tűnt pályának a magyar közeg. Az a magyar közeg, amelyik most úgy fogja a pajzsára emelni, mint tette azt edzőként azzal a Dárdai Pállal, aki szintén azért tudott nemzetközi szinten is értelmezhető tudást szerezni, mert eszébe sem jutott hazaköltözni Berlinből. Mivel a magyar tehetségneveléshez nem sok köze van, értelemszerűen nevetséges, ha Szoboszlai Dominik elképesztő sikerével akarjuk mentegetni a közpénzből helyi hűbérurak korábban soha nem létezett csapatait hazai tényezőkké változott magyar fociközeget. Ez a közeg ugyanis továbbra is főleg arról híres, hogy tönkretesz karriereket: kezdhetjük a sort a válogatott közelében lévő focisták tömkelegét óriási fizetésért elásó Vasassal, a Nagy Ádámot futsalozni küldött Fradival, a Kleinheisler Lászlót büntetésből a tartalékok közt tartó Videotonnal – pardon, most épp MOL nélküli Fehérvárral. 

Abba belegondolni is fura, mi történne, ha azokat a pénzeket, amiket beleölünk ebbe az egészbe, Marco Rossin kívül is olyan szakemberek használnák fel, akik képesek kihozni a játékosokból a legtöbbet. Akkor lenne értelme azoknak a vitáknak is akár, kit igazol az, hogy egy különösen tehetséges labdarúgó eligazol a Liverpoolba, hiszen egyértelmű lenne: saját magát igazolja, amiért a magyar rendszer által biztosított lehetőségekkel úgy gazdálkodott, hogy abból minden kijött

Magyarázkodás után azért kicsit örüljünk: még ha tudjuk, hogy se a kenyér nem lesz olcsóbb, se a magyar családokon nem segít, se a növekvő egyenlőtlenségeket, a multik túlterjeszkedését, se a klímaváltozást nem oldja meg, akkor is jobb, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolban fog focini, mintha máshol focizna, vagy mondjuk nem is focizna.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.