Szoboszlai Dominik vasárnap óta hivatalosan is az Liverpool FC focistája. A magyar középpályás 70 millió eurót ért a világtörténelem egyik legsikeresebb angol klubjának. Annyira sikeres, hogy nem is nagyon kell említeni: teljesen mindegy, hogy hány BL/BEK-címet nyertek (hatot amúgy) vagy hány angol bajnoki címet (19-et), a Liverpoolba igazolni több ennél: egy olyan hagyományos nagycsapatról van szó, aminek a létezésével még azok is tisztában vannak, akik tudatosan tartják magukat távol világ legnépszerűbb szabadidős tevékenységétől (értsd: foci).
Az, hogy Szoboszlai 2023-ban Liverpoolba igazolt, szinte példátlan. Persze azért voltak nagy dobások: vezette Gera Zoltán az Európa Liga döntőjébe a Fulhamet, nyert német kupát Détári Lajos, valójában amúgy Dzsudzsák Balázs PSV Eindhovenbe és Dinamo Moszkvába igazolása is komoly teljesítmény (az Anzsi Mahacskalát most hagyjuk), de Szoboszlai a klub történetének harmadik legdrágább játékosaként a jövő vezéreként és már most szupersztárként érkezik. Az angol sportoldalak már napokkal korábban szinte percről percre közvetítették a Szoboszlai-gate híreit, hiszen akit a Liverpool leigazol, arra az egész ország figyel. Olyan talán, hogy a világ közvetlen elitjébe tartozó focicsapat (igen, a Liverpool csak a második számú európai kupának számító Európa Ligában indul jövőre, de senkinek se legyen kétsége afelől, hogy záros határidőn belül a visszakerülnek a csúcsra) sztárként alapembernek igazoljon le magyar focistát, valószínűleg Puskás Ferenc Real Madridba igazolása óta nem fordult elő, bár ehhez azért kellett a vasfüggöny is. Szoboszlait ráadásul egy olyan stáb igazolta le, ami hagyományosan előre gondolkodik: nem azt nézik, pontosan hol tart épp, hanem mindenféle kacifántos statisztikák alapján látják, mik azok az adatok, amelyek alapján a világ legjobbjai közé kerülhet rövid időn belül. Szóval ez itt bizony vaskos sporttörténelem.
Magyarországon egyébként épp úgy önmagán túlmutató dolog a foci, mint Angliában, csak egy ideje kicsit más felhanggal: mifelénk egy ideje politikai ügy, és valamivel rövidebb ideje a Fidesz-mindenki más közt zajló kultúrharc egyik legfontosabb terepe. Ki ne látott volna már hőbörgő DK-st, ahogy elmagyarázza a magyar meccsre járó ismerősének, hogy ő is támogatja ezt a szörnyű rendszert? Nyilván kell ellenpár is, ők azok a nagyjából 2016 óta a válogatott, nagyjából 2019 óta pedig a Fradi meccseire is járó megafonosok, akik szerint minden sportsiker Orbán Viktort igazolja.
Épp emiatt a front miatt érdemes kicsit rendet tenni Szoboszlai Dominik ügyében, mielőtt beleőrülnénk abba az ellentmondásba, hogy ha olyan borzasztó a magyar foci, mint amilyennek gondoljuk, akkor mégis miért egy 22 éves magyar srác fogja gólpasszokkal tömni Mohahamed Salah-t ősztől?
Kezdjük messziről: a magyar foci tényleg jobb lett. Magyarország persze ettől még azon szerencsétlen fejlődésű helyek egyike, ahol a válogatott jelenti a foci csúcstermékét (kérdezzünk csak meg egy olaszt vagy egy spanyolt, a klubcsapata érdekli-e jobban, vagy a helyi nemzeti tizenegy), a klubfoci sikerességét pedig nagyrészt az adja, hogy ki mennyi államközeli pénzt tud lehívni főleg külföldi focisták vásárlására. Mivel több pénz van benne, jobb játékosokat lehet igazolni. Azt valószínűleg tényleg csak a legsúlyosabb esetek gondolják komolyan, hogy a minőségnek az tett jót, hogy felhúztak egy milliárdos stadiont Orbán Viktor kerti vécéje mellé a telek végére.
Visszatérve Szoboszlaira: tökéletes bezzegemberről van szó, akivel messziről nézve igazolhatja magát a teljes fideszjugend, főleg mert a válogatottat is képes most már 2-3 éve stabilan a vállán cipelni. Azt viszont érdemes észrevenni, hogy
Szoboszlai sikertörténete valójában nem a magyar akadémiai rendszert dícséri, sőt: a középpályás nem a magyar közegnek köszönhetően járt be ilyen gyorsan ekkora utat, hanem annak ellenére.
Szoboszlai ugyanis bár értelemszerűen szülővárosa, Székesfehérvár környékén kezdett el futballozni apja kezei alatt, végül főleg azért tudta kifutni a benne rejlő potenciált, mert 2016-ban már az MTK akadémiájáról döntöttek úgy, hogy Ausztriába megy. Abba az Ausztriába, ahol amúgy olyan őrületesen szintén nem veretes a futball, de mégis képesek egy dologra: kitartó szakmai munkával és nem megalomán sportegyesületi háttérrel arra nevelni a fiatalokat, hogy később lehetőleg már a német Bundesligában mutathassák meg magukat a tehetségeik. Főleg a Salzburg, ami a kulturális szempontból szörnynek számító, sportszakmai szinten viszont az elitbe tartozó Red Bull focihálózat tagja: a Red Bull Salzburg kifejezetten arra építi az imidzsét, hogy olyan fiatalokat hozzon össze, akiket tovább küldhet lehetőleg a RB Leipzigba, ahol aztán sikeres szereplés után komoly összegért adhatják tovább őket bárhova máshova. Például Liverpoolba. Sokatmondó adat, hogy itt építette fel magát a válogatott kapusa, Gulácsi Péter is újra, ironikus módon az ő karrierje kicsit épp a Liverpool miatt kapott gellert, hiszen ifista évei egy részét ott töltötte.
Szóval Szoboszlai összességében egyetlen percet sem játszott Magyarországon, és bár biztosan óriási rutint tud adni egy-egy fellépés egy kisvárdai katlanban, vagy elvieslni Tállai András szúrós tekintetét Mezőkövesden, neki már az első perctől fogva nem is tűnt pályának a magyar közeg. Az a magyar közeg, amelyik most úgy fogja a pajzsára emelni, mint tette azt edzőként azzal a Dárdai Pállal, aki szintén azért tudott nemzetközi szinten is értelmezhető tudást szerezni, mert eszébe sem jutott hazaköltözni Berlinből. Mivel a magyar tehetségneveléshez nem sok köze van, értelemszerűen nevetséges, ha Szoboszlai Dominik elképesztő sikerével akarjuk mentegetni a közpénzből helyi hűbérurak korábban soha nem létezett csapatait hazai tényezőkké változott magyar fociközeget. Ez a közeg ugyanis továbbra is főleg arról híres, hogy tönkretesz karriereket: kezdhetjük a sort a válogatott közelében lévő focisták tömkelegét óriási fizetésért elásó Vasassal, a Nagy Ádámot futsalozni küldött Fradival, a Kleinheisler Lászlót büntetésből a tartalékok közt tartó Videotonnal – pardon, most épp MOL nélküli Fehérvárral.
Abba belegondolni is fura, mi történne, ha azokat a pénzeket, amiket beleölünk ebbe az egészbe, Marco Rossin kívül is olyan szakemberek használnák fel, akik képesek kihozni a játékosokból a legtöbbet. Akkor lenne értelme azoknak a vitáknak is akár, kit igazol az, hogy egy különösen tehetséges labdarúgó eligazol a Liverpoolba, hiszen egyértelmű lenne: saját magát igazolja, amiért a magyar rendszer által biztosított lehetőségekkel úgy gazdálkodott, hogy abból minden kijött.
Magyarázkodás után azért kicsit örüljünk: még ha tudjuk, hogy se a kenyér nem lesz olcsóbb, se a magyar családokon nem segít, se a növekvő egyenlőtlenségeket, a multik túlterjeszkedését, se a klímaváltozást nem oldja meg, akkor is jobb, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolban fog focini, mintha máshol focizna, vagy mondjuk nem is focizna.
