Kit is igazol Szoboszlai Dominik Liverpoolba igazolása?

Publicisztika

Azokat nem, akik szerint a foci miatt nincs működő demokrácia, és azokat sem, akik szerint Orbán Viktort.

Szoboszlai Dominik vasárnap óta hivatalosan is az Liverpool FC focistája. A magyar középpályás 70 millió eurót ért a világtörténelem egyik legsikeresebb angol klubjának. Annyira sikeres, hogy nem is nagyon kell említeni: teljesen mindegy, hogy hány BL/BEK-címet nyertek (hatot amúgy) vagy hány angol bajnoki címet (19-et), a Liverpoolba igazolni több ennél: egy olyan hagyományos nagycsapatról van szó, aminek a létezésével még azok is tisztában vannak, akik tudatosan tartják magukat távol világ legnépszerűbb szabadidős tevékenységétől (értsd: foci). 

Az, hogy Szoboszlai 2023-ban Liverpoolba igazolt, szinte példátlan. Persze azért voltak nagy dobások: vezette Gera Zoltán az Európa Liga döntőjébe a Fulhamet, nyert német kupát Détári Lajos, valójában amúgy Dzsudzsák Balázs PSV Eindhovenbe és Dinamo Moszkvába igazolása is komoly teljesítmény (az Anzsi Mahacskalát most hagyjuk), de Szoboszlai a klub történetének harmadik legdrágább játékosaként a jövő vezéreként és már most szupersztárként érkezik. Az angol sportoldalak már napokkal korábban szinte percről percre közvetítették a Szoboszlai-gate híreit, hiszen akit a Liverpool leigazol, arra az egész ország figyel. Olyan talán, hogy a világ közvetlen elitjébe tartozó focicsapat (igen, a Liverpool csak a második számú európai kupának számító Európa Ligában indul jövőre, de senkinek se legyen kétsége afelől, hogy záros határidőn belül a visszakerülnek a csúcsra) sztárként alapembernek igazoljon le magyar focistát, valószínűleg Puskás Ferenc Real Madridba igazolása óta nem fordult elő, bár ehhez azért kellett a vasfüggöny is. Szoboszlait ráadásul egy olyan stáb igazolta le, ami hagyományosan előre gondolkodik: nem azt nézik, pontosan hol tart épp, hanem mindenféle kacifántos statisztikák alapján látják, mik azok az adatok, amelyek alapján a világ legjobbjai közé kerülhet rövid időn belül. Szóval ez itt bizony vaskos sporttörténelem.

Magyarországon egyébként épp úgy önmagán túlmutató dolog a foci, mint Angliában, csak egy ideje kicsit más felhanggal: mifelénk egy ideje politikai ügy, és valamivel rövidebb ideje a Fidesz-mindenki más közt zajló kultúrharc egyik legfontosabb terepe. Ki ne látott volna már hőbörgő DK-st, ahogy elmagyarázza a magyar meccsre járó ismerősének, hogy ő is támogatja ezt a szörnyű rendszert? Nyilván kell ellenpár is, ők azok a nagyjából 2016 óta a válogatott, nagyjából 2019 óta pedig a Fradi meccseire is járó megafonosok, akik szerint minden sportsiker Orbán Viktort igazolja.

Épp emiatt a front miatt érdemes kicsit rendet tenni Szoboszlai Dominik ügyében, mielőtt beleőrülnénk abba az ellentmondásba, hogy ha olyan borzasztó a magyar foci, mint amilyennek gondoljuk, akkor mégis miért egy 22 éves magyar srác fogja gólpasszokkal tömni Mohahamed Salah-t ősztől?

Kezdjük messziről: a magyar foci tényleg jobb lett. Magyarország persze ettől még azon szerencsétlen fejlődésű helyek egyike, ahol a válogatott jelenti a foci csúcstermékét (kérdezzünk csak meg egy olaszt vagy egy spanyolt, a klubcsapata érdekli-e jobban, vagy a helyi nemzeti tizenegy), a klubfoci sikerességét pedig nagyrészt az adja, hogy ki mennyi államközeli pénzt tud lehívni főleg külföldi focisták vásárlására. Mivel több pénz van benne, jobb játékosokat lehet igazolni. Azt valószínűleg tényleg csak a legsúlyosabb esetek gondolják komolyan, hogy a minőségnek az tett jót, hogy felhúztak egy milliárdos stadiont Orbán Viktor kerti vécéje mellé a telek végére.

Visszatérve Szoboszlaira: tökéletes bezzegemberről van szó, akivel messziről nézve igazolhatja magát a teljes fideszjugend, főleg mert a válogatottat is képes most már 2-3 éve stabilan a vállán cipelni. Azt viszont érdemes észrevenni, hogy

Szoboszlai sikertörténete valójában nem a magyar akadémiai rendszert dícséri, sőt: a középpályás nem a magyar közegnek köszönhetően járt be ilyen gyorsan ekkora utat, hanem annak ellenére.

 
Szoboszlai Dominik
Fotó: MTI/EPA/Leonhard Simon

Szoboszlai ugyanis bár értelemszerűen szülővárosa, Székesfehérvár környékén kezdett el futballozni apja kezei alatt, végül főleg azért tudta kifutni a benne rejlő potenciált, mert 2016-ban már az MTK akadémiájáról döntöttek úgy, hogy Ausztriába megy. Abba az Ausztriába, ahol amúgy olyan őrületesen szintén nem veretes a futball, de mégis képesek egy dologra: kitartó szakmai munkával és nem megalomán sportegyesületi háttérrel arra nevelni a fiatalokat, hogy később lehetőleg már a német Bundesligában mutathassák meg magukat a tehetségeik. Főleg a Salzburg, ami a kulturális szempontból szörnynek számító, sportszakmai szinten viszont az elitbe tartozó Red Bull focihálózat tagja: a Red Bull Salzburg kifejezetten arra építi az imidzsét, hogy olyan fiatalokat hozzon össze, akiket tovább küldhet lehetőleg a RB Leipzigba, ahol aztán sikeres szereplés után komoly összegért adhatják tovább őket bárhova máshova. Például Liverpoolba. Sokatmondó adat, hogy itt építette fel magát a válogatott kapusa, Gulácsi Péter is újra, ironikus módon az ő karrierje kicsit épp a Liverpool miatt kapott gellert, hiszen ifista évei egy részét ott töltötte.

Szóval Szoboszlai összességében egyetlen percet sem játszott Magyarországon, és bár biztosan óriási rutint tud adni egy-egy fellépés egy kisvárdai katlanban, vagy elvieslni Tállai András szúrós tekintetét Mezőkövesden, neki már az első perctől fogva nem is tűnt pályának a magyar közeg. Az a magyar közeg, amelyik most úgy fogja a pajzsára emelni, mint tette azt edzőként azzal a Dárdai Pállal, aki szintén azért tudott nemzetközi szinten is értelmezhető tudást szerezni, mert eszébe sem jutott hazaköltözni Berlinből. Mivel a magyar tehetségneveléshez nem sok köze van, értelemszerűen nevetséges, ha Szoboszlai Dominik elképesztő sikerével akarjuk mentegetni a közpénzből helyi hűbérurak korábban soha nem létezett csapatait hazai tényezőkké változott magyar fociközeget. Ez a közeg ugyanis továbbra is főleg arról híres, hogy tönkretesz karriereket: kezdhetjük a sort a válogatott közelében lévő focisták tömkelegét óriási fizetésért elásó Vasassal, a Nagy Ádámot futsalozni küldött Fradival, a Kleinheisler Lászlót büntetésből a tartalékok közt tartó Videotonnal – pardon, most épp MOL nélküli Fehérvárral. 

Abba belegondolni is fura, mi történne, ha azokat a pénzeket, amiket beleölünk ebbe az egészbe, Marco Rossin kívül is olyan szakemberek használnák fel, akik képesek kihozni a játékosokból a legtöbbet. Akkor lenne értelme azoknak a vitáknak is akár, kit igazol az, hogy egy különösen tehetséges labdarúgó eligazol a Liverpoolba, hiszen egyértelmű lenne: saját magát igazolja, amiért a magyar rendszer által biztosított lehetőségekkel úgy gazdálkodott, hogy abból minden kijött

Magyarázkodás után azért kicsit örüljünk: még ha tudjuk, hogy se a kenyér nem lesz olcsóbb, se a magyar családokon nem segít, se a növekvő egyenlőtlenségeket, a multik túlterjeszkedését, se a klímaváltozást nem oldja meg, akkor is jobb, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolban fog focini, mintha máshol focizna, vagy mondjuk nem is focizna.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.