Publicisztika

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

Népbarát epizód a kormányzati Fidesz-propaganda hőskorából. Napra pontosan húsz évvel ezelőtt írtuk.

Ha távközlésről van szó, úgy tűnik, a közcél szentesíti az eszközt: a parlament július végén elfogadta a távközlési törvény módosítását, amely hatósági jogosítványokat juttat a szolgáltatóknak, vagyis házainkon, telkeinken a beleegyezésünk nélkül is épülhet átjátszótorony, egyéb műtárgy, ha az műszakilag megindokolható. Ez egyrészt nyilvánvalóan alkotmányellenes, másrészt pedig jól tükrözi azt a fajta kormányzati elkötelezettséget az információs infrastruktúra "közművesítése" mellett, amelynek első számú nyertese a fogyasztó, a "polgár" helyett a szolgáltató és a gyártó. Hasonló a helyzet informatikai téren is: ha multinacionális szoftveróriások bevételei forognak kockán, a magyar állam az adófizetők pénzén fenntartott erőszakszervezeteket bevetve, a törvény teljes szigorával sújt le a kisemberekre. Tétlenül nézi viszont, ha a monopolhelyzetben lévő telefontársaság némi jogi csűrés-csavarással rendszeresen megerőszakolja a versenyszabályokat, semmibe veszi a fogyasztók jogait és az ország érdekeit egyaránt.

(Avagy csak egy választás van Magyarországon?)

Demokratikus rendőrségünk sikert sikerre halmozott a múlt héten is.

Az elmúlt hetekben ismét zsidókérdés hallalija verte fel a csalitot. Már vártuk, mondhatni: mióta, hogy az utolsó zsidókérdés volt, nem is emlékszünk, hónapok múlhattak el azóta, hogy Kövér miniszter úr rázendített, most meg ez a história a Cion bölcseinek jegyzőkönyvével (amiben egyébként egész jó ötletek vannak, ha hinni lehet azoknak, akik olvasták: az ember, ha nem csak csajozáskor találná meg a gyökereit -különösen fiatal, egzaltált szőkéknél jön be, akikből később nagyon nagy bajok lesznek -, hanem egyébként is, kitanulhatná belőle a világuralom megragadásának fortélyait, ahelyett, hogy folyton számláktól retteg).

ÿØÿà  1  ü’ Aª@Ý-¢#ÍÿÑîI$’I$’Õ$“N©ržE Lž4LtLÓâžAP{A׺ªúÈ*£ ˆ)€•?Lx€µžJGyÒbœ|ÊbØj:£QÒ¥´Î>kÿÒîI$’I$’I$’I$’I$’€›hQx0ƒÀ2P ¥KL| ¤÷¢†uÕD̦$ðšƒ)ÇâžLyJÿÓîJRI$’I$’I$’.h 
ä¡4vî‹SXAÝ©ðSôôãI_ÿÔîL|´I$’I$’B"C+}mvž©ÚÓÛt:ÍŽþ¾ÄUK=őÓf.CÈ

Lassan mozdulnak minálunk a hivatalok. Ez lehet az oka annak, hogy bizonyos feljelentések, amelyek 1996 táján kezdték meg vándorútjukat az APEH-ből az azóta jobblétre szenderült Központi Bűnüldözési Igazgatóság azóta illegális hugyozáson kapott, majd emiatt ad acta helyezett igazgatójának feltételezett tartózkodási helye felé, majd pedig - a célállomás megszűntével - az ORFK nyomozóinak irányába, valahogy nem bírnak úgy istenigazából megérkezni. Vagy ha meg is érkezik az a rohadék akta, hát nem kiderül róla, hogy biceg, nem lehet vele mit kezdeni, egy nyamvadt vádemelést nem lehet belőle összeácsolni?

A Jugoszlávia elleni légitámadások megszűntével hamar vége szakadt a háborúról folytatott vitának is a magyarországi sajtóban. A bombázáspártiak és a háborúellenesek között az álláspontok emiatt később sem közeledhettek egymáshoz. A kép nem tisztult, minden maradt a régiben, azaz mindenki szentül meg van győződve arról: neki van igaza.

Demszky Gábor - amint azt a Napi Magyarországban egy interjújában a múlt héten elmondta - nem akar pártja, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje lenni.

A kazetta már a Duna TV-nél van, ez biztos. Most nyilván el lesz majd vitatkozva azon, mi az, hogy "provokatív". Hogy szemtelen volt-e a Duna tévé riportere, Dicső Anikó, amikor megkérdezte Torgyán Józseftől, hogy hogyan kívánja kezelni az agrárszféra számos, általa gerjesztett konfliktusát, vagy valami ilyesmit, és hogy pimaszul vihorászott-e közben, esetleg obszcénül mutogatott-e, felfújta-e az arcát, netán némán azt artikulálta, hogy hüjejózsi, vagy hogy gázszerfradiháromkettő.

A héten szopott az ORFK. Így megy ez régóta, a viszkis sehol, a Fenyő-gyilkosság gyanusítottja, Acifi Nijazi mehet haza Kosovóba, meg a többi - ám a Juszt-féle titoksértés ügyeben sikerült egy kivételeset bepancsolniuk saját maguknak.

Képzeljék el, csak a tréfa kedvéért, hogy Önök egy nagyreményű és -múltú csapat elnöke, és mozgósítják minden (nem csekély) hatalmukat, hogy a népszerű labdarúgók ne olyan ergyán szerepeljenek a bajnokságban, mint a dartvéder a sokadik részben, hanem hogy igenis mutassák meg, mi is az erő, meg erkölcs, meg izé, nos, a harmadikat elfelejtettük, mert épp a Vasas (Kádár János kedvenc csapata) támad, aztán nyer is, köszönjük szépen, akkor most a múltat nem sikerült végképp eltörölni, nézzük a jelent.