Tizenöt éve írta utolsó programját a Fidesz: megvalósult-e bármi?

Belpol

A kormánypárt úgy irányít kétharmaddal másfél évtizede, hogy semmi konkrét ígérete nincs. Ha megnézzük az utolsó próbálkozást, meg is értjük, miért: üdvözöljük a világban, ahol a Fidesz a kórházi várólisták rövidítéséért és a korrupció visszaszorításáért küzd!

Idén tizenötödik éve élünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívott vidámparkban. Az aktualitásokat valószínűleg nem kell bemutatni: Orbán Viktor jólétet és büszkeséget ígérő rendszere putyinista irányba indult el, ami tizenöt év alatt eljutott oda, hogy már csak a jólét hiányának okát akarják bemutatni: ez most épp az egy éve létező Tisza Párt, illetve a honvédő háborúban épp az orosz terror ellen harcoló ukránok, a büszkeség pedig azzal van elérve, hogy Európában tulajdonképpen egyedüliként buzizhat bátran egy jobboldali hazafi, hiszen a hivatalos ideológia is mellette áll.

Nem volt ez mindig így: a Fidesz és Orbán Viktor 2010 előtt úgy általában véve nyugatias életmódot ígért az első kétharmad előtt, sőt, bár sok rosszat el lehetett róluk mondani, azt senki nem gondolta tizenöt éve, hogy a legkevesebb időt épp a konkrét kormányzással fogja tölteni az aktuális garnitúra. Hogy ez mennyire így volt, azt jól mutatja, hogy Orbánék a 2010-es választásokra hangolódva olyat tettek, amit azóta egyetlen alkalommal sem: választási programot írtak, részletesen kifejtve az ígéreteik mögötti terveket. Azóta a Fidesz ilyet nem csinál, csak megígéri, hogy folytatják, amit elkezdtek, mellé pedig kijelölik a gonoszt, aki a hiányukban tönkretenné az amúgy évek óta a semmiben lebegő országot. De térjünk is vissza a 2010-es programra, amit az akkoriban még újságként működött Origo is összegzett, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy ellenőrizzük, sikerült-e tizenöt év alatt megvalósítani a fontosabb vállalásokat.

Tíz év alatt egymillió új munkahely

Ebből a 2020-as válság előtt 800 ezret sikerült teljesíteni, de ehhez szükség volt arra, hogy a közmunkaprogramban dolgozókat is beleszámítsuk. A majdnem teljes foglalkoztatottság ezzel együtt összejött, maga az ígéret ebből a szempontból pedig amúgy is a szokásos nagyvonalú mellébeszélés volt, hiszen eleve nincs annyi munkaképes korú ember az országban, amiből összejöhetett volna. A közmunkaprogram ráadásul közel sem teljesítette azt a célt, hogy a benne részt vevők átkerüljenek az elsődleges munkaerőpiacra, sőt, kisebb településeken azóta is büntető-jutalmazó funkciót lát el, amiről természetesen a polgármester dönt. Az viszont így is tagadhatatlan, hogy javult a foglalkoztatottság, sőt, jelenleg az ország egyes részein inkább munkaerőhiány van.

A lakásállomány tíz százalékának felújítása évente

Ennek mostanra százötven százalékosan meg kellett volna valósulnia, ehhez képest Magyarország lakótelepeinek jelentős részén továbbra is teljesen ismeretlen a modern szigetelés és a megfelelő nyílászáró. Ez egészen addig nem volt feltűnő, ameddig fürödtünk az olcsó orosz energiában, a rezsicsökkentés pedig eltakarta a problémákat, mostanra viszont megint égető kérdéssé vált. Még a térséghez képest is rossz a lakásállomány állapota, semmi nem valósult meg ebből.

Kevesebb bürokratikus teher és adócsökkentés

Az állam továbbra is inkább a világon egyedülálló 27 százalékos áfából szerez bevételt, és ameddig jól ment a gazdaság, a munkát terhelő adók is csökkentek. Azóta azért már született annyi különadó és hasonló trükk, hogy ne mondhassunk ki biztosan, hogy teljesült az ígéret. Az adózás maga az emberek számára tényleg egyszerűbb lett, sokan már nem is emlékeznek rá, hogy milyen volt, amikor könyvelőt kellett fogadni egy egyszerű adóbevallás elkészítéséhez is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.