Képzeljék el, csak a tréfa kedvéért, hogy Önök egy nagyreményű és -múltú csapat elnöke, és mozgósítják minden (nem csekély) hatalmukat, hogy a népszerű labdarúgók ne olyan ergyán szerepeljenek a bajnokságban, mint a dartvéder a sokadik részben, hanem hogy igenis mutassák meg, mi is az erő, meg erkölcs, meg izé, nos, a harmadikat elfelejtettük, mert épp a Vasas (Kádár János kedvenc csapata) támad, aztán nyer is, köszönjük szépen, akkor most a múltat nem sikerült végképp eltörölni, nézzük a jelent.
Ilyenkor, százévenként díjkiosztó gála van, amikor is Albert Flórián, meg a Fradi krónikása, Nagy Béla kitüntetést kap, és béka nőjjön annak az agyába, aki megkérdőjelezi ezt, mert mindketten igencsak kiérdemelték, de talán óvatos észrevételként csak annyit, hogy velük együtt Szabadi Béla és Torgyán József is kapott ilyen plecsnit, ami legalábbis elegendő indoknak tűnik a visszautasításra. Csak félve kérdezzük azt is, a Fradi kemény magja (ami ugye, mint a beton) helyett, hogy ugyan már mi a faszért adnak ezeknek a konjunktúralovagoknak bármit is kötényen kívül, vajon miért engedik, hogy ezek a senkik odakuporodjanak melegedni a tűzhöz, amihez semmi, de semmi közük. (Jó krónikásként jegyezzük fel egy másik kisgazda, Lányi Zsolt heti szösszenetét. Az UTE-kudarcok után hadászati kérdésekre összpontosított: "A magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával". Lányi ezt alighanem Újvidékről exportáltatta csapatával, ott szokás ilyeneket mondani a szerb katonára.)
Aztán jön a Gázszer, a gázszerelők csapata, amit csak azért csináltak, hogy a munkások szabadidejükben ne az MTV1 Híradóját nézzék, és bever egy hármast. Ekkor, ha Önök egy nagymúltú satöbbi elnöke, és még ha kitüntetést is saját maguknak épp az imént, nem gondolkodnának el azon, hogy miért is kellett ebbe belekeveredniük? És hogy miért nincs senki, aki most rögtön elzavarja Önöket a kaprosba?
