Publicisztika

Kezd az egész ahhoz a lázálomhoz hasonlítani, amilyen a 2009-es miniszterelnöki casting volt Gyurcsány Ferenc lemondása után. Hónapok óta az összefogás különböző változatai között gyűrődnek az Orbán Viktor leváltását mindennél fontosabbnak tartó politikai alakzatok, láthatóan nem tudnak egymással mit kezdeni, s lassan már híveik se velük.

Az Európai Bizottság idén közzétett hatástanulmánya szerint a nyugat-európai tagállamok 34-szer több támogatást kaptak az uniótól egészségtudományi kutatásokra, mint a kelet-európaiak. Ennek egyik valószínű oka a tehetséges kutatók elvándorlása olyan országokba, ahol magasabb fizetéssel díjazzák munkájukat. Javaslatként felmerült, hogy a kelet-európai kutatói fizetések nyugat-európai szintre emelésével megállítható lenne az agyelszívás Kelet-Európából. A kutatói fizetések kiegyenlítése minimális költségnövekedést jelentene az újonnan induló keretprogramokban, ugyanakkor esélyt is adna a kelet-európai tehetségek helyben tartására, az elvándorlás megállítására.

A doni áttörés 70. évfordulóján a II. világháború befejeződése után első ízben kínálkozott lehetőség arra, hogy a háborúnak Magyarországon is elmondható, sőt hivatalosan is vállalható története legyen.

November végén a nemek egyenjogúsága lett az egyik forró téma a magyar nyilvánosságban. Sajnálatos módon ennek az volt az ára, hogy a témát feldobó Teczár Szilárd, a Hallgatói Hálózat aktivistája, szociológia szakos egyetemi hallgató (és lapunk munkatársa - a szerk.) pár hétig az első számú közellenség lett a magyar nyelvű neten, illetve médiában.

Egyik ámulatból a másikba esik az ember: a bíróság politikai múltjára tekintettel helybenhagyja Nyers Rezső nyugdíjpótlék-megvonását, eközben Áder János Pozsgay Imrét díszvacsoráztatja, Navracsics Tibor pedig a kommunista múlt egyszer és mindenkorra szóló feltárásáról nyújt be törvényjavaslatot.

Az ENSZ múlt heti varsói klímakonferenciája kitűnő alkalmat kínált, hogy szemügyre vegyük a közép-európai országok energiapolitikáját. Annál is halaszthatatlanabb ez, mivel a visegrádi államok, azaz Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország most olyan hibát készülnek elkövetni, aminek az árát drágán fogják megfizetni a következő évtizedekben.

A Liget Budapest projekt előtörténete idestova három éve tart. Elágazásaiban ott van a Szépművészeti Múzeum bővítésének furcsa véget ért sztorija, félig kimondva mögötte húzódik a rozsdazóna kezelésének kérdése is egy sor ingatlanhasznosítási és városrendezési problémával együtt.

Szánalmas, hogy sokan a „külföldtől” nemcsak Orbán féken tartását, de a hitelét felélt ifjú szocialista politikustól való megszabadítást is várják. Ennyire tehetetlen lenne a magyar társadalom? Igen, ennyire.

Ma délután meg is szavazták Balog Zoltán egészen hihetetlen törvényjavaslatát, ezzel államosították a tankönyvpiacot. Tanár szerzőnk néz szembe a helyzettel.

Magyarországon a jövő év elejétől megszűnik a tankönyvpiac. Tankönyvvé azokat a munkákat lehet majd nyilvánítani, melyeket Balog Zoltán miniszter erre érdemesnek tart. Évfolyamonként azokból is maximum kettőt.

A múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben foglalkoztam elméletileg a nemzeti problematikával, a róla szóló írásokat Törzsi fogalmak c. munkám (Atlantisz, Bp., 1999) két vaskos kötetében gyűjtöttük össze. Azóta politikai, filozófiai és társadalomelméleti nézeteim alaposan megváltoztak. Régebbi írásaimat nem olvastam újra. Egyetlen vonatkozásukhoz ma is ragaszkodom. Ez a nacionalizmus és az etnicizmus éles megkülönböztetése. A két típus mindenekelőtt történeti.

Bojkottálja a CBA-t? Az OMV-nél vagy a Shellnél tankol? A Lidlbe jár olcsó német sajtért? Milyen magyar ember ön? Alább arra keresem a választ, hogy mi az oka és mi az értelme a magyarkodó marketingnek.