Eusebio megér egy misét

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. január 10.

Publicisztika

A Nemzeti Erőforrások Minisztériuma január 9-én misét mondatott Budapesten a Ferenciek terén Eusebio egykori, nemrég elhunyt futball-legenda emlékére és lelki üdvéért.

Igen, és akkor mi van? Mi a rossz ebben?

Emlékező misét mondatni bárki lelki üdvéért teljesen normális dolog. Kérdés, egy minisztérium miért érzi úgy, ezt kötelessége megtenni egy elhunyt labdarúgóért. Egy minisztérium misét két okból mondat: vagy saját halottjának tekinti a megemlékezettet, vagy propagandacélból. Nem esünk túlzásba, ha az első eshetőséget elvetjük, így marad a második. (Balog Zoltán miniszter magánemberként természetesen azért mondat misét, akiért akar, bár kézenfekvőbb, ha maga tart egy istentiszteletet. Ebben az esetben azonban a minisztérium volt a „megrendelő”.)

Több tanulság is adódik ezek után.

– A kormány úgy gondolja, egy népszerű labdarúgóért mondatott mise kiváló eszköz propagandacélokra. Így tekint a kormány ezek szerint a népére. Hogy erre harap. A foci és a kereszt szent szövetségében hisz. S így tekint a kormány ezek szerint a vallásra. Hogy erre a célra is megfelel.

– A miniszter ebben nem lát semmi kivetnivalót. Balogot sokszor támadják, de ne legyünk igazságtalanok, ne nevezzük cinikusnak, számítónak. Ám ha visszagondolunk a szegény gyermekeknek nyújtott Hilton-béli calvadosos csirkemellvacsorára, a Balogra illeszthető legenyhébb kifejezés is a megdöbbentően korlátolt. És az Eusebio-mise nem mond ellent egy cseppet sem ennek a benyomásnak. Gondoljunk csak bele: egy református lelkész nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy kormánya propagandacélokra használjon fel egy szent egyházi eseményt. „De hát miért is lenne rossz dolog egy emlékező szentmise?” – hallom a kérdést. Oké, el tudok képzelni egy szájam ízének megfelelő változatot. Mondjuk, mondasson a kormány misét egy olyan ember lelki üdvéért, aki tényleg rengeteg gonosztettet követett el. Kormánymisét Kim Dzsong Ilnek! Imádkozzanak Orbántól Surjánig térdepelve a megannyi, börtönben rohadó gyilkos és rabló lelki üdvéért! Ez tényleg keresztényi cselekedet volna – igaz, némileg kétséges a tetszési indexre gyakorolt pozitív hatása. De ilyesmiket csak egy habókos bácsi szokott csinálni mostanában, valami Ferenc pápa.

És még egy következmény: ez a végletesen korlátolt ember a miniszterelnök bizalmasa, lelkésze (hogy innen hogy válhat valaki miniszterré, nekem már ez is túlmegy minden határon, de hagyjuk). Az ország első embere, akinek teljhatalma van, ilyen emberekkel veszi körbe magát. És épp most készül harmadik hivatali ciklusára. Nehéz optimistának lenni.

Kedves EMMI, értünk lennél kedves mondatni egy misét?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.