Kutyatragédiák

  • 2001. február 1.

Publicisztika

"Be kéne tiltani a rohadt dögöket, embert esznek, teleszarják az utcát" - egyfelől.

n "Széttépte, marcangolta, mind megette."

"Be kéne tiltani a rohadt dögöket, embert esznek, teleszarják az utcát" - egyfelől.

"Soha nem volt vele semmi baj, aztán egyszer csak..."

"Alapvetően a légynek sem ártanak, csak ha arra nevelik őket, vagy nem megfelelő körülmények közt tartják" - másfelől.

Elég hosszú ideje már, hogy hozzászokhattunk a több-kevesebb rendszerességgel feltűnő hírekhez, amelyek kutyák által okozott, sokszor tragikus kimenetelű balesetekről szólnak (sőt utóbb még viszont is, bár az akkor is inkább bűncselekmény, ha a lemészárolt kutyák rókák voltak).

Mindezekből persze nyilvánvaló túlzás lenne azt a következtetést levonni, hogy társadalmunk egy nagyobb létszámú csoportozata immár képtelen különbséget tenni kaukázusi pásztorkutya és plüssmackó között, de a jelek mindenesetre figyelmeztetők. Ez a különbségtétel természetesen nem azt jelenti, hogy úgy kellene nézni minden uszkárkölyköt, mint potenciális tömeggyilkost, hanem azt, hogy társadalmi együttélésnek épp- úgy, mint az önálló emberi létnek, igenis létezik (mert léteznie kell) betartandó (mert betartható) minimuma, és ez kiterjed az állattartásra is.

Egy kutya viszonya az őt körülvevő emberekkel kizárólag abból ered, hogy kutya. Ezen a nevelés alakít, javít vagy ront, de a kutya akkor is kutya marad, ha mobiltelefont veszünk neki. A tragikus esetek mára példátlanul magas száma végérvényesen nyilvánvalóvá teszi, hogy a társadalom jelentős része felvilágosításra szorul.

Tetszik, nem tetszik, telik rá vagy sem, meg kell mondani az embereknek:

- ha ezt csinálod, meghalsz,

- ha azt csinálod, brutálisan veszélyezteted a környezetedet.

És innentől már csak illetékesség kérdése az egész. És mint ilyen, számon kérhető.

Persze jóval egyszerűbb kutyákra kenni az egészet.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.